MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.
1949. augusztus 31.
„ .id> ' Rákosi Mátyás elvtárs hozzászólása: A magyar munkásosztály, mint népidemokráciánk vezetője, eddig raegfelet azoknak a követelményeknek, melyeket a történelem eléje állitott. Szert nyugodtan beszélhetünk nehézségeinkről is, amely jelen esetben gazdasági életünkben mutatkoznak,, Négy kérdést akarok ezzel kaocsolatban felvetni.: a termelési fegyelem és egyéni felelősség, a munkaverseny, a norma és az értelmiséghez való viszony kérdését* -A fegyelem az utolsó időben meglazult, bár gyáraink üzemvezetői között egyre több a régi ipari munkás. Ezek a munkásvezetők megfeleltek a várakozásnak és igazolták, hogy lényegében jól választottuk ki őket. Egyrészüknél azonban az a hiba mutatkozik, hogy a munkás ból lett igazgató volt munkatársaival szemben nem tud eléggé fegyelmet tartani. Nincs szive, vagy nincs bátorsága, hogy a szocializmus épitése érdekében feltétlenül szükséges fegyelmet kemény kézzel megteremtse. A munkásigazgatók egy részénei azt tapasztaljuk, hogy kikerülik a népszerűtlen feladatokat, amelyekhez a munkafegyelem is tartozik, s helyette bratyi-szellemet honositanak meg, amelylyel a munkásigazgatók ugy akarnak népszerűséget biztositani, hogy elnézik a hibákat* Kétféle népszerűség van* Az egyiket az öntudatos, jó munkások között * szerzi meg az igazgató azzal, nogy fegyelmet, rendet, pontosságot követel és az a népszerűség, amelyet az elmaradott, nem öntudatos munkások között azzal szerez meg az igazgató, hogy nem fogja meg keményen elnézi, hogy a munkásai későn járjanak be a gyárba, hogy sok selejtet csinálnak, elnézi a szimulánsokat, akik néha hónapokig egészségesen húzzák a táppénzt. Ez a módszer biztosithat népszerűséget az elmaradott munkások között, de elégedetlenséget, sőt felháborodást okoz az öntudatos munkásoknálo Az a munkás, aki 7 órakor megjelenik a gyárban és azt látja ? hogy a félórás, háromnegyedórás késéssel jövőknek abból semmi hátrányuk nem származik, elveszti a kedvét a rendes munkától. Elégedetlen lesz az igazgatójával, sőt elégedetlen lesz a rendszerrel is. A vállalatvezetők felelőssége : Hasonló a helyzet a bércsalás formáival. I%m akarom itt részletezni ezeket, hiszen az előadó elvtárs nem is egy elrettentő példát hozott fel. De kijelentem, hogy ezen a téren rendet kell teremteni. Itt is helyre kell állitani a fegyelmet. Több, mint ezer ipari munkásealt állitottunk az üzemek élére. Most ellenőrizzük őket, Meg fogjuk állapítani, hogy kik azok, akik nem váltak be. Akik nem tartanak fegyelmet, akik a munkásság elmaradt, öntudatlan, még az ellenség befolyása alatt álló részének népszerűségére pályáznak, ahelyett, hogy az öntudatos, jó munkásokra vennék az irányt, -az ilyen vállalatvezetőket el fogjuk távolitani és felelősségre fogjuk vonni. - A vállalatvezető elvtársaknak meg kell érteniők, hogy a d emokrácia azért tette őket vezető helyükre, hogy vezessenek, tartsanak fegyelmet, a szocializmus épitése érdekében ne törjék a lopást, a könnyelmű selejtet, a bércsalást és hasonlókat. Szer meg ezer ilyen eset fordult elő és a legnagyobb ritkaság, hogy a termelést ilyen módon szábotálókkal szemben komoly rendszabályokat alkalmaztak volna. Ennek meg kell szűnnie. Itt az ideje, hogy munkásigazgatóink megértsék: egyéni felelősséggel tartoznak a termelésért és megtanuljanak élni azokkal a jogokkal, amelyeket nekik a demokrácia erre a célra adott. Eltávolítani azokat, akik rosszul végzik a munkájukat: Mindját hozzátehetem, hogy itt nemcsak a munkásigazgatókról van szó. Hasonlót tapasztaltunk a mestereknél és a művezetőknél is. Igaza van Kovács elvtársnak abban, hogy különösenazok a művezetők és mesterek tűrik a rossz munkát» akik a kapitalizmus idején, hajcsároskodtak.
