MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.

1949. február 22.

A Nagy budapesti Pártbizottság: felhívása a szocialista munkaverseny fellendítésére NAGYBUDAPEST DOLGOZÓ NÉPE! ELVTÁRSAK! A fordulat éve nagy sikereket hozott népi demokráciánknak, hazánknak, elsősorban a magyar munkásosztálynak. A mi országunk a nép köztársasága lett. Á dolgozók legjobbjai, a munkásosztály legkiválóbbjai kerültek a gazdasági és politikai: élet legfontosabb pozícióiba és biztosítják a proletariátus hatalmát az osztályellenség minden kísérletezésével szemben. Szervezik a szocialista építést és kezükbe vették függetlenségünk védelmezésének, néphadseregünk fejlesztésének irányítását is. A munkásosztály elvitathatatlan hatalma és vezető szerepe azonban nemcsak újabb és újabb jogokat és lehetőségéket tár fel a munkásosztály előtt, hanem újabb és újabb kötelezettségek forrásaivá is lesz. A magyar munkásosztály nagyszerű áldozatok árán építette újjá a termelőeszközöket és magával ragadta az egész dolgozó népet a hároméves terv megvalósítására. A magyar munkásság is a szovjet munkásokhoz hasonlóan, ma már nem kiszolgálója, rabszolgája a gépnek és a munkának, hanem az üzemek uraivá lett. Valóban a magyar munkásosztály előrehaladása a terv megvalósítása és a termelékenység fokozása területén jelentős eredményeket ért el már a hároméves terv elsőéves szakaszában is. Meghatványozódtak azonban ezek az eredmények, amikor a két munkáspárt egyesülésével egyidőben a második tervév szakaszába kerültünk és a haladás élére a munkásosztály egységes pártja, a Magyar Dolgozók Pártja került. A most decemberben befejeződött tervév indulásakor a nagybudapesti dolgozók büszkesége, a csepeli WM-gyár mutatott példát az ország többi üzemeinek. Versenyre hívta a gyárak, hivatalok valamennyi dolgozóját a terv megvalósításáért és túlteljesítéséért és ezzel bebizonyította, hogy méltó maradt a „Vörös Csepel" harcos hagyományaihoz. A csepeli elvtársak hívó szava nem maradt hatástalan. Hála a magyar munkásosztály öntudatos munkalelkesedésének, jó szakértelmének, műszaki értelmiségünk legjobbjai áldozatkész munkájának, az öthónapos tervet 103.2 százalékra teljesítettük és iparunk termelékenységét 14 százalékkal növeltük. Ennek következtében jelentős mértékben emelkedett a dolgozók reálbére, életszínvonala is. Fontos eredményeket hozott az elmúlt öthónapos terv a versenymozgaiom megjavításának területén is. A munkásosztály legjobb fiai közül ma már 6000-en viselik büszkén az élmunkáskitüntetést és eredményeiket a dolgozók megbecsülése és szeretete övezi. Bebizonyosodott, hogy a haladásban élenjárók útmutató példáját szívesen és mind számosabban követik a magyar dolgozók, akik mind jobban megértik Sztálin elvtárs szavait és „merészen törnek előre, megdöntve az elavult technikai normákat s új, magasabb fokú normát állítanak helyükre". A magyar munkásosztály kollektív erőfeszítésének kiszélesedését mutatta az elmúlt verseny alatt a brigádmozgalom kiterebélyesedése. A versenyben álló 5000 munkabrigádunk szemlélteti azt a fejlődést, amelyet a munka termelékenységének növelésére tett erőfeszítésünk terén idáig elértünk. Ugyancsak az elmúlt munkaversenyszakasz jelentős eredménye mutatkozott abban, hogy az újítások, észszerűsítések száma megsokszorozódott és a verseny politikai színvonala emelkedésének irányát jellemzik a dolgozók nagyszámú önkéntes normafelajánlásai. A kétségtelen eredmények megállapítása mellett azonban szembe kell néznünk azokkal a hibákkal is, amelyek nem kis mértékben jelentkeztek a versenyben az öthónapos terv végrehajtása során. Nem kisebb hibák kiküszöböléséről van szó, mint a termelékenység nem kellő fokozása, egyes iparágak lemaradása a terv végrehajtásában, valamint a terv végrehajtásának és a verseny céljainak hiányos, nem eléggé konkrét kirészletezése. üzemeinkben tehát a jövőben alá kell támasztani a terv teljesítését és ezen belül az önköltség csökkentését egyénilleg, csoportosan, brigádonként és műhelyenként olyan gyakorlati versenytervekkel, amelyek könnyen ós jól ellenőrizhetők. Az elmúlt munkaverseny eredményeiből, jó és rossz tanulságaiból kiindulva álltak ki a magyar doigozók elé a diósgyőri vasgyár dolgozói. Az ő kezdeményezésük annál is inkább becsüiésre méltó, mert az úf, amíg idáig jutottak, nem volt könnyű: kemény és rögös volt. A diósgyőri elvtársaknak rendet kellett iőremieniök pártszervezetük portáján. Meg kellett szabadítani azt a szervezetlenség, egyéni felelősség hiányának, az üzemi kérdésekben való járatlanság hibáitól egyaránt. De meg kellett tisztítani a diósgyőri elvtársaknak üzemüket a befurakodott fasisztáktól, horthysta elemektől is, a fasiszta demagógia „szellemi" maradványaitól is. Igy válhatott csak a diósgyőri pártszervezet valóban az ottani dolgozók politikai vezetőjévé, a jó termelő munka mozgatójává és így érhették el, hogy a diósgyőri vasgyár elsőnek léphetett ki versenyfelhívásával az ország összes dolgozói elé. A Nagybudapesti Pártbizottság örömmel üdvözli a diósgyőri elvtársak kezdeményezését és a SZUK(b) Pártja moszkvai Pártbizottságának példájától fellelkesedve, kiknek felhívására a moszkvai üzemek jelentős mértékben túlteljesítették a hivatalosan előirányzott önköltségcsökkentési tervet, felhívással fordul Nagy-Budapest összes dolgozóihoz. ELVTÁRSAK! A nagybudapesti dolgozók példát mutattak már arra, hogy értik és érzik annak felelősségét, mit jelent, hogy a munkásosztály kézbe vette az ország vezetését. Ezért jártak élen a terv megvalósításáért folytatott harcban, a versenyszellem fokozásában, a brigád- és éimunkásmozgalom kifejlesztésében, 0RS2ÁQ03 LEVÉLTAH