MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.

1949. február 22.

az elavult technikai és munkamódszerek megdöntésében. Nagy-Budapest jelentősége azonban, ahol az ipari munkásságunk 60 százaléka rakja le most a szocializmus építésének alapját, nem annyi, mint egy városé a sok közül, hanem jelenti ipari termelésünk szívét, a nehézipar döntő többségét magában foglaló nagyipari központot és a magyar munkásosztálynak olyan fellegvárát, ahol a munkásmozgalom legjobbjai a felszabadulás előtt, a tőkések elleni harcban éppen úgy, mint a felszabadulás után, a termelés megszervezéséért való helytállásban is, példát mutatva jártak az élen. A Nagybudapestii Pártbizottság felszólítja Nagy-Budapest üzemeit, fizikai és értelmiségi dolgozóit, üzemi pártszervezetei vezetőségeit és aktivistáit, álljanak most is a haladás élére. Vállalják a diósgyőri elvtársak munkaverseny felhívásának minden egyes pontját és csatlakozzanak ahhoz saját programjukkal a következő szempontok figyelembevételével: 1. Dolgozzanak ki részletterveket üzemeikben a terv helyi teljesítésére és túlteljesítésére és állítsák annak középpontjába az önköltség csökkentését. Ne felejtsék el egy pillanatra sem Gerő elvtárs figyelmeztetését, hogy az önköltségnek minden egyszázalékos csökkentése több miint 200 millió forintot jelent gazdaságunk, népünk számára. 2. Nézzék meg és munkálják ki az anyag- és energiafelhasználás leggazdaságosabb módszereit. Legyenek éberek valamennyiünk közkincsének, nyersanyag- és energiaforrásaink takarékos felhasználásának kérdésében. A pazarlásmenfes anyagfelhasználásnak különös szerepe van a vegyi-, textil-, és bőriparban, de általánosságban is egyik legdöntőbb tényezője az önköltségcsökkentésnek. A dolgozók széles rétegeinek közreműködésével és felelősségével — százezrek szemével — kell egyénenként és csoportonként őrködni a villany, gáz, víz, tüzelő- és üzemanyag takarékos felhasználása felett. 3. Munkálják ki az eddigi tapasztalatok felhasználásával a selejtcsökkentés ós kiküszöbölés legkülönbözőbb lehetőségeit és alakítsák ki a selejt nélkül dolgozók mind nagyobb táborát anélkül, hogy a mennyiségi termelést szem elől tévesztenék. 4. Készítsenek javaslatokat a hulladék- és mellékanyagok felhasználására és ezzel is nyújtsanak lehetőséget az újabb beruházásokra. A hulladókcsökkentés vonalán különösen nagy figyelmet tanúsítsanak a nyersanyagok tárolásánál, kezelésénél és az előkészítő fázisokban, így például a textiliparban fokozott gondosság szükséges a fonásnál, az orsózásnál, az orsók ledolgozásánál, szövésnél és a nyersáru kezelésénél. 5. A Nagybudapesti Pártbizottság felszólítja továbbá pártszervezeteit és Nagy-Budapest összes dolgozóit: készítsenek üzemeikben részletes tervet az önköltség csökkentésének olyan módszereire, amelyekkel fokozzuk a helyi termelékenységet. El kell érnünk azt, hogy gépeinket jobban, észszerűbben és gazdaságosabban tudjuk felhasználni. A művezetők és csoportvezetők dolgozzák fel a gépek jellemző adatait és a dolgozókkal átbeszélve ellenőrizzék a megfelelő leterhelést. 6. A sokfízezer munkaórát elrabló gépállások számát csökkentsék le az erre beállított gépjavító brigádokkal. Figyeljenek a munkamenet jobb szervezésének lehetőségeire és annak kiaknázására, mint ahogy ilyen arányú észszerűsítések eredményei máris mutatkoznak üzemeinkben, mint például a MÁVAG vasöntödéjében. 7. Éberen őrködjenek a szabatos normák betartásán, mert a normarendezés tette lehetővé, hogy jobb munkamódszerek alkalmazásával arányosabban emelkedjék a termelés együtt a béreikkel és ezáltal növekedjék a termelékenység is. Példa erre a Ganz Villanygyár több brigádja, több mint 90 dolgozója, akik az ötödik bérhéten már a 120 százalék fölé tudtak menni és néhányan elérték már a 150, sőt 160 százalékot is. ELVTÁRSAK! A Nagybudapesti Pártbizottság meg van győződve arról, hogy felhívására megmozdulnak Nagy-Budapest üzemi pártszervezetei, vezetőségei, dolgozói és túl fogják teljesíteni azt a 800 milliós nyereségrészesedési előirányzatot, amelyet Nagy-Budapest üzemeinek az iparügyi minisztérium terve előirányzott. Ugyanakkor azonban emlékeztetni akarunk arra is, hogy á hibák, amelyek az elmúlt munkaverseny folyamán jelentkeztek, majdnem kivétel nélkül onnan származtak, hogy a dolgozókat nem vontuk be kellő mértékben a kérdések megvitatásába. Az önköltség csökkentésének még olyan módozatai is, amelyeknek eldöntése látszólag csak a technikai üzemvezetőkre tartoznak, sokkal könnyebben megoldhatók, ha a dolgozók tapasztalatait, tanácsait, útmutatását közkinccsé tesszük. Olyan kérdések, mint a termelőeszközöknek megfelelő csoportosítása, amellyel megrövidítjük a szállítási utakat, vagy olyan kérdés, mint a túlzottan vegyes gyártási program leegyszerűsítése, csak úgy lesz praktikusan ós észszerűen megoldható, ha egy-egy üzem dolgozói értekezleten átvitatják és határozataikkal, tanácsaikkal az üzemvezetést támogatják. Ide tartozik az is, hogy fokozottan ki kell építeni és el kell mélyíteni az egyéni felelősség elvét oly módon, hogy a versenyen belül az önköltségcsökkentés feladatainak megoldásába is, minden dolgozó egyénileg kapcsolódjék be. Minden költséghelynek és költségviselőnek legyen meg a saját felelőse, aki a kitűzött célok elérését állandóan figyelemmel kíséri és a saját szektorában m'inden igyekezetét a számára kiszabott részfeladatok maradéktalan teljesítésére összpontosítja. MUNKÁSOK! ELVTÁRSAK! A Nagybudapesti Pártbizottság felszólítja valamennyi üzemi pártbizottságát, a haladás élenjáró legöntudatosabb