MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.
1950. december 12.
Tolmácsolja a Párt felé a tömegek hangját. SLli Ezeknek az alapvető feladatoknak a budapesti agitáció nem tudott eleget tenni. Ha ezeket a feladatokat az agitáció nem tudja ellátni azt jelenti - Rákosi elvtársnak volt egy ilyen megállapítása ho . ahol mi nem vagyunk ott van az ellenség. Ha ml nem magyarázzuk meg a dolgokat, nem világitjuk meg a feladatokat, nem adunk választ a felmerült problémákra, azt jelenti, hogy a tömegek elveszitika perspektívát, nem értik meg Pártunk célkitűzéseit. Hü következik abból ha nem tudjuk megnyerni a tömegeket ? Az feltétlenül a Párt és a tömegek közötti kapcsolat rovására megy. Nem tudjuk mozgósítani a tömegeket a szocializmus épitésének feladataira. Nem tudunk mózgositani a béke aktiv megvédésére, az imperializmus elleni harcra. Es hogy ezek a jelenségek meg vannak a budapesti agitációs munkában is, éppen a sorbaállás mutatja meg világosan és legkifejezőbben. Éppen azt mutatja amit a Politikai Bizottság határozata is kiemel, hogy elhanyagoltuk a tömegek nehézségekre való nevelését, nem neveltük a tömegeket helytállásra, nem neveltük népi fegyelemre. A mi agitációnk elsősorban az életszinvonal emelését hangsúlyozta ki. Erre szoktattuk a dolgozókat. Erre mondtuk azt, hogy Tt boldogság " agitáciot foly tattunfc. Nem vettük figyelembe megfelelőképpen Rákosi elvtárs útmutatását, mely a DISZ Kongresszuson hangzott el. A másik hiányosság, hogy mi egyforma agitáciot folytattunk, nem volt rétegagit^ció. Ez a hiba innen indul el a Budapesti Partbizottságtól. Nehéz lenne elképzelni azt, hogy a Pártbizottság dolgozza ki a rítegagitació szempontjait, de mi aztn is elmulasztottuk, hogy ezzel kapcsolatban az iránymutatást kiadjuk és elmulasztottuk az ellenőrzést is. Ebből következik, hogy egyforma'érvekkel agitálunk az V. kerületben és a Rákosi Müvekben, Ugyanide tartozik a vidékről bejáró munkások kérdése is,amely elsősorban a naygüzemeket érinti. Az üzemekben sok határozatot hoztak ennek a kérdésnek a megoldásara, de ha a tényeket nézzük, hogy mennyit haladtunk előre ebben a munkában, hogy mennyire sikerült ezekhez a dolgozukhoz közelférközni és bevonni a po litikai nevelésbe, a Párt előtt álló feladatok végrehajtásiba, meg kell állapitani, hogy nem sokat mentünk előre. Idevonatkozik Rákosi elvtárs megállapítása, melyet a bány-sz konferencián tett a kétéltű munkásokra vonatkozóan, Amikor a Politikai Bizottság feltárja az agitáció és népnevelő munka hiányosságait, helyes ha arról is beszélünk par szót, hogy mijÜ értünk el komoly sikereket, ami rossz agitánciánkkal is. Gondoljanak az elvtársak a legutóbbi két kampányra. De ugy kell látnunk a kérdést, hogy milyen eredményt tudunk volna elérni akkkor, ha keveseb hiba lett volna az agitációs munkába, A Politikai bizottság megállapítja, mint egy alapvető hibát azt a körülményt, hogy a mi agitációnk kampányszerű. Ha megnézzük, hogy ennek mi az oka, meg kell állapitani, hogy fokozott mértékben eUfcér^be került a politikai munka. Az egész Pártbizottság és az egész apparátus rááll a kampány ellenőrzésére is. Egy-egy kampánynál a Pártbizottságtól kezdve le-felé, a pártonkívüli dolgozókat is beleértve, mindenki előtt világosan áll a cél. Pl. a békekölcsönjegyzésnél, világosan láttuk a célját. Ehhez a célhoz mógoz ü gistottuk Budapest minden erejét. Ugyanez mutatkozik a kerületekben és az üzemekben is. Amikor elülnek a kampányok és a mindennapi SZÍVÓS, kitartó munkára kerül a sor nem jutunk el oda, hogy mindenki ázamára világos, megfogható és érthető politikai célkitűzéseket tűzzünk ki. általában agitálunk. A Rákosi Hátyás gyárimunkást ugy agitáljuk, hogy mi épitjük a szocializmust és vagy azt, hogy van egy Dunai vasmű épitkezés és földalatti épitkezés, olyan nagy dolgokkal agitálunk amit az egyszerű munkás nem tud felfogni, nem látja hogy mit jelent a lo milliós beruházás. Én ezzel nem azt akarom mondani, hogy ilyen érvekkel ne agitáljunk, de agitáljunk azzal is, hogy az ia a szocializmus
