MDP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.95.a.) 1951. február 4.

1951. február 4.

7c? 27 . d> ^ — :;':•?* Sekat beszéltek róla és a legnagyobb baj, hagy maguk akik beszéltek is róla, nem alkalmazzák azt mindennapi munkájukban. Pl. Horváth elvtárs részletesen kitér erre a kérdésre és ugyanakkar nem vetette fel, hagy mi az oka annak, hagy alyan baják vannak a Láng Gé,gyárban vagy a Budapesti Szerszámgépgyárban és a káderkérdést nem illesztették be a kerület előtt álló termelési feladatak megaldásába. £z elvtársak, ha ebben az irányban visszük, igen kamelyan félre lökheti a helyes, egészséges elgendelást. Nem helyes, hagy az egyéni feglalkezással, a kádermunkával és át ólában a többi részért munkával ÍB a faladatból, a térből és időből kiragadva feglalkezzanak. Ha az összmunkából kiszakítjuk, akkar helytelen irányba visszük minden területnek a megáldását. Vannak elvtársak - és ez a mai felszólalásakból elég jól kiderült akik m egyéni feglalkezást valahagy képzellk'el, hagy függetlenül a feladattól, a káder feladatától, behívják a kádert és egy-két órát eltárgyulnak, elcsevegnek velük a cserebogarak hallhatatlanságáról, és nem értik azt, hegy az a jó egyéni feglalkazás és kádermu ka, amikar behívják a kádert és a saját feladatáról, a termeiésrőlf*a henvédségről van szó, a honvédelem feladatáról, az agitációs, vagy tömegmunkáról, gazdasági feladatekról beszélünk velük; egyénileg megmagyarázzk nekik, hogyan kell dalgazni és segítjük őket a mindennapi feladatak elvégzésében. { Az agitációval kapcsalatban hasenló a helyzet. K ülön beszélünk a kérdésekről és nem eléggé vesszük figyelembe a Palitikai Bizettság határezatát, hagy pl. az agitációs munkát be kell illeszteni a szervezési, a káder és a mindennapi termelési feladataink megaldásába. Valtak itt félsz ólalásek, pl. egy vállalót vezet 5 elvtárs, aki viszent a termelésről beszélt és egyáltalán nem tért ki arra, hagy milyen szerepe van a Pártszervezetnek és hagyan kell a párts ervezétnek is, a vállalatvezetésnek is jabban együttműködnie a feladat megállásáért. Feladatunk az, hagy végettfessünk ennek a szemellenzős reszort szellemnek |gxggiü*ttsx>a2*£*«k és megérttessük, hogy az agitáció, az oktatás, a szervezés és a kádermunka csak akkar ér valamit és akkar jó és helyes, ha összekapcsoljuk a soronkBvetkezc mindennapi feladattal, első sárban a termelésben előttünk álló feladatokkal. Vannak ig

en jcomoly hiányosságrk- a termelés, a munkafegyelem, a szecialis^ ta munkafl^yileii' megszervezése terén és valahagy nem jött felszínre, hagy a legtöbb üzemi párttitkár még ma sem tudja, hagyan áll saját üzemében a szocialista munkaversenji• * számot ugyan tudja, de nem tudja, hogy hányan hajtják végre, hányan teljesitik vállalt kötelezettségüket, kik a legjobb és kik a legrosszabb termelő munkásak, nem ismerik még o<* léggé, hagyan áll üzemükben a munkafegyelem, az önköltség, a termelékenység, a takurékasság kérdése. Ezeket a kérdéseket helyes és szükséges megtárgyalni egy ilyen pártértekezleten. A kengresszusi versenyről, a kongresszusi zászlóról és a kongresszusi hétről is valahogyan kevés szó esett. Pedig mest a jövő szakasznak*a pártszervezetek előtt központi kérdés, hogy a Hefherr gyári munkásak felhívására és a Központi Vezetőség válaszára megfelelően reagáljon minden budapesti pártszervezet és tényleg elérje azt, hogy belefeküdjön abba és ahogyan Hidas elvtárs mondotta, valóban becsületbeli kérdéssé tegye a budapesti üzemek számára, hogy a kongresszusi versenyt ne valamelyik vidéki üzem, hanem a budapesti üzemek közül a legjobb nyerje /****^ • A másik kérdés, amelyet fel akarak vetni, hagy valahegyen nagyon kevés a pártértekezleten az alulról jövő kritika és az önkritika. A tavaly február lo-i Központi Vezetőségi ülés jj

Ufty amikar Rákosi elvtárs ráORSZÁG3S LEVÉLTÁH •/•