Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1948

4. 1948. április 21. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 218

épületszükséglet számításbavétele alapján a lakóházakkal beépítés céljára rendelkezésre álló területekre redukálva, 25 m

2-ben határozható meg. Az egyes övezetekre megállapítandó haktáronkénti laksűrüség figyelembevételével tehát most már megállapítható, hogy a lakóvárosrészek egy hektárnyi területén összesen hány négyzetméter beépített felületet kel biztosítani. Ezt a beépített felületszükségletet azután a rendelkezésre álló területen építendő lakóépületekbenl kell elosztani. Aszerint tehát, hogy ez a területmennyiség (lakosszám osztva hektár, szorozva az egy lakosra jutó beépített felülettel) földszintes, egy, két vagy sokemeletes házakban kerül elhelyezésre, a városrész beé,pítésé intenzívebb, kevésbé intenzív vagy teljesen laza, kertes jellegű lesz. Az általános és részletes városrendezési terv természetesen már konkréten meg fogja állapítani, hol és milyen övezetben, milyen sűrűségű és jellegű beépítési módot kell megvalósítani. Jelen városfejlesztési program azonban csak a fentiek szerint kiszámítandó irányszámot tartalmazza, mint utalást és irányítást arra vonatkozóan, hogy a városrendezési tervek

; elkészítése alkalmával a célkitűzés kellően tisztázott legyen. Az elmondottak alapján tehát ki lehet számítani, hogy a rendelkezésre álló területen hány m

2 építési felülete' kell a lakosság számára biztosítani.. Vagyis, ha a,részletes, városrendezési terv valamely telektömb beépítési módját (építési vonal és épületmagasság) meg kívánja állapítani, akkor az előbbi irányszámhoz kell igazodnia. A területek rendeltetésszerű felosztásának általános ismertetése a lakóterületeknek négy fokozatát állapította meg. Ezek közül az elsőben, az úgynevezett legsűrűbb beépítésű fokozatban körülbelül 800 lákos/hektár, a második, a'sűrű beépítésű fokozatban körülbelül 600 lakos/hektár, a harmadik, a közepes beépítésű fokozatban körülbelül 300 lakos/hektár végül a negyedik, a laza beépítésű fokozatban körülbelül

1

100 lakos/hektár lakósűrűség előirányzása mutatkozik megfelelőnek. Ezeknek a hektáronkénti laksűrűségeknek és a lakosonként biztosítandó 25 m

2 -beépített területnek az összevetéséből kiszámított beépítési irányszámok a következők : Az első (legsűrűbb beépítésű) fokozatban : 2, a második (sűrű beépítésű) fokozatban : 1.5, / a harmadik (közepes beépítésű) ^fokozatban : 0.75, a negyedik (laza beépítésű) fokozatban : 0.25. Ezek a számok azt jelentik, hogy a terület 1 m

2-ére,az illető fokozatban átlagosan hány m

2 beépített felület esik. Hogy ez a megkívánt építési felület mily módon, földszintes vagy sokemeletes beépítéssel kerüljön megvalósításra, az már az általános és részletes városrendezési terveknek lesz a feladata. A városfejlesztési program csupán rá kíván mutatni ezeknek az irányszámoknak a szükségességére, amelyekkel meghatározható a terület fajlagos beépítése! A város belsőbb részeiben általában az első három fokozat fog alkalmaztatni, a zöldterületek kertes beépítésű övezeteiben viszont^általában a két utolsó beépítési fokozatot kell előírni. Az előzőkben röviden ismertetett fajlagos beépítés érzékeltetése céljából a városfejlesztési programhoz csatolt 3. számú melléklet a beépítési módok fejlődését, a 4. számú melléklet a jelenleg érvényben levő Építésügyi Szabályzat I—IX. övezetének megengedett maximális beépítési lehetőségeit tünteti fel, az ennek alapján kiszámított fajlagos beépítés fogalmának illusztrálásával. Az,ábrák a telektömbök szabályzat szerinti maximális beépítési lehetőségeit mutatják be az emeletsoronként összegezett beépítési felületek nagyságának feltüntetésével. A program 5. számú mellékleteként kidolgozott ábrasorozat viszont az előbbiekben meghatározott négy fajlagos beépítési fokozat nyújtotta beépítési módokat mutatja be, valamint a nagyobb magasságok alkalmazásával elérhető fellazításí lehetőségeket tünteti fel. Ezek az ábrák szemléltetően magyarázzák a fajlagos beépítés fogalmát és indokolják bevezetésének célszerűségét. A lakóterületek előbbiekben körvonalazott és az 1. szánni mellékleten vázlatosan feltüntetett meghatározása alapján, valamint ji fajlagos beépítési számok útján megállapítható laksürűségek tekintetbevttelével, a főváros területén elhelyezhető lakosok száma 2

1

/, millióra tehető, ami a fenntartott területek felhasználása útján még növelhető. Budapest lakossága az 1941. évben kerekenj, 165.000 fő volt, a városfejlesztési terv szerint tehát ennek a lakosszámnak több mint kétszerese helyezhető el. IV. Vasút, gyorsvasút, közforgalmi közlekedés. Abból a városfejlesztési elgondolásból, hogy Budapest és városiasán kialakult, valamint ilyen kialakulásnak szánt környéke egy településnek, vagyis egy városnak — Nagy-Budapestnek tekintendő, továbbá, hogy a NagyBudapestet körülölelő területen, a »Budapest-Vidéken« a városias településnek továbbterjeszkedése, illetve a NagyBudapestre dolgozni járók ide történő kitelepülése megakadályozandó, a főváros számára a2 alábbi vasútpolitikai elgondolás adódik: A személyforgalom tekintetében el kell' választani a Nagy-Budapestre kívülről érkező országos és távolabbi környéki, a következőkben külsőnek nevezett személyforgalmat a Nagy-Budapesten belüli, számunkra belső vasúti személyforgalomtól. E városfejlesztési elgondolásból fakadó vasútpolitikai elgondolás egyezik a nagyvasúti rendszert illetően a Kereskedelmi és Közlelcedésügyi Minisztérium 1943. évben kidolgozott tervével, amely a távolsági és környéki forgalom elválasztásának elvét vallja, de eltér attól abban, hogy a nagyvasúti úgynevezett helyi forgalmat kettebontja és ennek a Nagy-Budapest határán kívül eső részét a távolsági forgalom kategóriájába sorolja. Az így^ értelmezett külső forgalom egy átmenő távolsági pályaudvarra (esetleg pályaudvarokra) vezetendő be. A külső forgalommal kapcsolatos telepltéspolitikai követelés az, hogy ez a forgalom — a Budapest-Vidékre vonatkozóan — ne válhassak napi íngaforgalommá, tehát menetrendje és tarifája olyan legyen, hogy ezzel is határt szabjon a Nagy-Budapestre, mint munkahelyre tekintő települések további szétszóródásának, illetve fejlődésének. Az új átmenő pályaudvarnak, mivel az az országos forgalmat és a^környéki forgalom jelentős részét szolgálná, nagy teljesítőképességűnek kell Ifnnie. Ezeknek a követelményeknek a MÁV hivatalos terve a ceglédi vasútvonalon, a Városliget környékén tervezett központi átmenő személypályaudvar révén megfelel azzal a kiegészítéssel, hogy a későbbi jövőben a dunántúli vonalak a hegyeshalmi vonal egyenes folytatásában, a Csepelszigeten és a Határerdő sávján át vezetendök és ezen új vonal budai szakaszán kisebb dunai átmenő személypályaudvar létesítendő. Nagy-Budapest belső forgalmi rendszerének gerincét, hasonlóan a külföldi nagyvárosokhoz, a létesítendő gyorsvasutak hivatottak alkotni, amelyek távolfekvő gócpontokat összekötve, a túlterhelt forgalmú városrészekben a közúti forgalom tehermentesítésére is fognak szolgálni. A gyorsvasutak a helyiérdekű vasúti vonalak felhasználásával, illetve átalakításával, esetleg a mai nagyvasúti vonalak bevonásával és a közúti vonalaknak felhasználásával, továbbá tij gyorsvasúti vonalak' létesítésével egységesen alakítandók ki és pedig az állani és a főváros yasutainak, mind műszaki és menetrendi, mind üzleti vonatkozásban való összemüködésével. A gyorsvasúti forgalom tekintetében arra kell törekedni, hogy vonalai minél beljebb vezettessenek a főváros központi területére, illetve azon keresztül haladjanak, ami legcélszerűbben egyrészt a Keleti pályaudvar és a Délivasúti pályaudvar, (illetve a közúti villamos vasúti csomópontul szolgáló Széli Kálmán-tér), másrészt a Nyugati