Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1948
4. 1948. április 21. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 218
megnyíló városrendezési lehetőségek nem bizonyultak jelentősnek és csak néhány helyen nyújtanak módot gyökeresebb szabályozás végrehajtására. Az új hidakat ugyanis a kialakult forgalmi úthálózatok adottságai folytán általában eredeti helyükön, vagy azok közvetlen környékén kell megépíteni, mert a hidakhoz vezető útvonalak radikális áthelyezésére nincs nagy lehetőség. A lakóépületek pusztulása viszont egy-egy telektömbön belül jóformán sohasem 100%-os és a fennmaradt használható épületek értéke csökkenti a romhelyzet adta városrendezési lehetőséget/Budapest 39.643 épületéből — az üveg, tetőcserép és vakolatkárokat nem számítva — 10.323 ház maradt épen, ezzel szemben a súlyosan sérült építmények száma 9140, a teljesen megsemmisült épületeké pedig 16947 A teljesen romokban heverő épületekhez, a legsúlyosabban sérült házakat is hozzászámítva, mintegy 2000 épület tekinthető helyreállításra nem érdemes romháznak. Jobb és részletesebb tájékoztatást szolgáltat a romhelyzetről a lakások és szobák állapota, mert ezekben az adatokban — kisebb egységekről lévén szó, — a romhelyzet pontosabban jut kifejezésre. Budapest 295.320 lakása közül 215.635 maradt ép. A lakások 481.280 szobája közül viszont 366.990 maradt sértetlen. Az ismertetett adatok alapján tehát Budapest épületeinek romállapota 25%-ra becsülhető., A romkárok városrendezési szempontból való kiértékelése érdekében a romkároknak az összes ingatlanok teljes, vagyis a telkek és a megmaradt épületek együttes értékéhez való viszonyát is meg kell állapítani. A telekértéket általánosságban az épületértékek 50%-ával számítva és tekintetbe véve a beépített és beépítetlen területek megoszlásának arányát, ál romállapotnak az ingatlanok teljes értékére való átlagos befolyása általában mindössze 15%-ra tehető. Ha azonban valamely terület rendezésénél közművek áthelyezés is szükségessé válik a romhelyzetnek a szabályozás költségeire való befolyása 10% alá csökkenhet. Mindezek a megállapítások egész Budapest területén, hangsúlyozottan kizárólag az átlagos helyzetet jellemzik. A romhelyzet tehát a konkrét részletfeladatokat, nevezetesen'valamely meghatározott terület rendezését, egyes útszakaszok kiszélesítését, forgalmat akadályozó épületek eltávolítását, terek forgalmi rendezését (pl. Calvin-tér), í vagy a körülépített, zártudvaros épületek sérült udvari szárnyainak lebontásával a zsúfolt belső városrészek fellazítását hathatósan elősegítheti, de az átfogó és korszerű városrendezési tervek készítését kevésbé befolyásolhatja. Inkább a lakások rongálódása vagy elpusztulása folytán fellépő lakáshiány jelent sürgősen^orvoslandó szociális és gazdasági követelményt. II{.'Telepítési politika. . A telepítési politika irányelveinek megállapításánál, bár a városfejlesztési terv kizárólag Budapest közigazgatási területére vonatkozik, a bevezetőben meghatározott alapelveknek megfelelően mégis mindenkor egész Nagy-Budapest területét kell mint települési egységet szem előtt tartani, sőt ázt Nagy-Budapest környékének viszonylatában is vizsgálni kell. Ennek megfelelőén a főváros területe rendeltetésszerű felosztásánek illeszkednie kell a Nagy-Budapesten alkalmazandó telepítési politikai alapelvekhez. Ha tehát nagy-budapesti vonatkozásban a települési komplexum észak-déli irányú fejlesztése létszik kívánatosnak, akkor e célkitűzés következményeit elsősorban az egész települési rendszer magjának, vagyis a szorosan vett Budapest területfelhasználási tervének elkészítésénél kell figyelembe venni. Éppen ezért Budapest eddigi erősen szétterjedő, sugárirányú fejlődését, a további céltudatos fejlesztés során, a Dunával párhuzamosan elnyúló irányba kell terelni, vagyis oda kell hatni, hogy az egymástól eltérő rendeltetésű telepítési területeit nem gyűrűszerűén egymás körül, hanem sávosan egymás mellé sorakozva alakuljanak ki. További általános érvényű alapelv, hogy — mindenkor a leggazdaságosabb belterjes települési módra törekedve — az egész települési egység szerves, kialakításánál a több egymásra utalt, de mindenkor bizonyos helyi önállósággal rendelkező alközpontok rendszere alakuljon ki. Ez a követelmény részben á fennálló; adottságokon alapul, de részben logikusan következik á racionális városfejlesztés célkitűzéseiből is. A szétpontosított települési gócok alakítása és kifejlesztése ugyanis mind gazdasági, mind célszerűségi szempontból egyaránt érdeke a kulcs elővárosok lakosságának, valamint az ^gész települési egységnek is, mert ilymódon a lakosság nagy része laki'v helye közelében találhatja meg munkahelyét, valamint elsőrendű közigazgatási, gazdasági, szociális és kulturális szükségleteinek a kielégítését. Nagybudapesti vonatkozásban ez az elővárosok fokozottan városias fejlesztése révén biztosítható, Budapest közigazgatási határain belül pedig azáltal érhető el, hogy elősegítjük a város területen szerteszóródó perifériális településeknek a célnak megfelelően kijelölt gócpontok körül való tömörítését. Ez a célkitűzés egyébként egyezik az 1940. évben elfogadott városfejlesztési programban is hangoztatott azzal a megállapítással, hogy a települést ki kell zárni a közművekkel, közlekedési eszközökkel és egyéb közintézményekké még el nem látott területekről és az ezekkel már ellátott területek felé kell terelni. Ha ugyanis a jövőben a közigazgatási intézmények, iskolák, kórházak, templomok, üzletek, szórakozóhelyek stb. tudatosan és következetesen csak ezeken a már kialakított, vagy-a meghatározott telepítési elgondolásnak megfelelően kialakítandó gócokon kerülnek elhelyezésre, akkor a körülöttük kifejlesztett települések lakói kulturális és gazdasági szükségleteik kielégítését lakóhelyük környezetében nagyrészt megtalálva, nem kényszerülnek naponként sok kilométeres időtrabló utazgatásokra és az eddiginél nyugodtabb, kevésbé fárasztó és magasabb szintű életmódra nyernek lehetőséget. Továbbá, ha új építkezések, illetve települések egész Nagy-Budapest területén, — a városias település szigorúbb kritériumain alapuló feltételekhez kötve, — csak az elsőrendű kézművekkel ellátott területeken kerülnek engedélyezésre, akkor ezáltal elérhető lesz egyrészt, hogy a lakosság rendszertelen szétszóródása az eddig korlátlanul rendelkezésre állott területen mégszűnik, másrészt ilymódon egész Siagy-Budapest területén az eddiginél racionálisabb, egészségeseb» N és városképileg is kedvezőbb települési formák kialakítása is biztosíthatóvá válik. Végül mindennek következménye; képpen lehetővé válik a települési egységként jelentkező Nagy-Budapest közműhálózatának egységes koncepció alapján, egyetlen rendszerbe foglaltan, tehát gazdaságosan történő rnegépítése. Kétségtelen azonban, hogy a fenti célkitűzések megvalósításba esetén, sőt éppen ennek következményeként Budapest távolabbi környékén szinte egyik napról a másikra még fokozottabb mércékben indulna meg a rendszertelen és önkényes település, hogy a környékre település-folytán a kiköltözők mentesüljenek a főváros területén reájuk háruló megkötöttségek, nagyobb adózás stb. alól. Ezért Nagy-Budapest környékének településpolitika! irányításának is alkalmazkodnia kell a városfejlesztés előbbiekben meghatározott elgondolásához. Tehát anna ellenére, hogy Budapest vidékének városrendezési feladatai már kívül esnek a székesfőváros hatáskörének tágabb értelmezésén is, mégis Budapest városfejlesztési programjának keretéhen rá kell mutatni azokra a követelményekre, melyek távolabbra utalnak ugyan, de szorosan összefüggnek Nagy-Budapest települési egysége városfejlesztési problémáival. Annál is inkább, mert a városfejlesztési program sok olyan elhatározást is tartalmaz, amely Buda szempontjából nem egy esetben súlyos áldozat vállalását jelenti, de amelyeket a székesfőváros az elővárosok i igényeinek szem előtt tartásával és az egész települési egység érdekében meg kíván hozni. Az egész kérdést át! távlatból nézve tehát, helyénvalónak kell tekintenünk, hogy Nagy-Budapest környéke településeinek rendeltetév szeríi meghatározására vonatkozó követelmények Budapest vám- programjában is lerögzíttessenek.
