Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1948

3. 1948. március 15. rendkívüli díszközgyűlés jegyzőkönyve - 170 - 171 - 172

2 !170. Szakasits Árpád elnök a rendkívüli díszközgyűlést 16 óra 45 perckor megnyitja és a következő beszédben köszönti a megjelenteket: Tisztelettel köszöntöm a magyar köztársaság elnökének képviseletében megjelent Nagy Imre országgyűlési elnök urat, a miniszterelnök úr képviseletében megjelent Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes urat; Zamercev tábornok urat, a magyar köztársaság kormányának tagjait és összes többi vendégünket, akik megjelenésükkel mai ülésünk fényét emelik. Szívélyesen köszöntöm a törvényhatósági bizottság megjelent tagjait. !171. Elnök javaslatára a közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésére Dárdai Gábor és Földes Mihály bizottsági tagokat küldi ki. !172. Szakasits Árpád elnök ünnepi beszéde: Tisztelt Közgyűlés! A főváros lakossága és törvényhatósága nevében hódolattal, megindultsággal és tisztelettel adózunk 1848 március 15-e pesti ifjainak, a legendás és felejthetetlen márciusi ifjúságnak, a magyar szabadságharc előharcosainak. Abban a csodálatos esztendőben, amelynek vihara megrázta az öreg Európa régi és korhadt intézményeit, talán egyetlen nép sem volt, amelynek annyi követeinivalója lett volna a történelemtől, mint a miénknek s így nem is csodálatos, hogy egyetlen nép sem akadt Európában, amely oly szenvedélyesen és elszántan, utolsó lehelletéig harcolt volna reménytelen és kétségbeesett helyzetében is szabadságáért, függetlenségéért, egy új és emberi Magyarországért, mint a mi' népünk. Talán egyetlen ünnepe sincs ezeréves történelmünknek, amelynek emléke oly mélyen és kitéphetetlenül idegződött volna be a nemzet lelkébe, mint 1848 március 15-e és nem volt olyan mesterkedés, hamisítás, ferdítés, amely a csodálatos nap tiszta fényben ragyogó emlékét elhomályosította volna. Nekünk, akik itt a főváros lakosságát képviseljük a nagy nemzeti ünnepen belül, külön helyi ünnepünk is ez a nap, mert március 15-ének forradalmi lendülete tette városunkat valóban az ország fővárosává. Pest, az épülő és fejlődő fiatal Pest, amelyen akkor már épült a csodaszámba menő Lánchíd, március 15-én a nemzet élére állott s a népmilliók legtitkosabb, ki nem mondott vágyának lett kifejezője. A Pilvax-kávéház sötét és füstös helyiségében napok, hetek és hónapok óta forró és izzó volt a hangulat. Még élt a lelkekben az őszi választás emléke, még eleven volt a lelkesedés, amely a magyar aulikusok megdöbbenésére Kossuth Lajost küldte ki követként a pozsonyi diétára. S ott a Pilvax-kávéházban a nemzet fiataljai s e fiataloknak is legjobbjai tüzelték, buzdították, lelkesítették és bátorították egymást merészebb és egyre merészebb eszmék megvalósítására. Itt hangzottak el legelőször az üldözött és rettegett szavak sajtószabadságról, jobbágyfelszabadításról, demokráciáról, mindarról; aminek eszméjét a reformkorszak legnagyobb szellemei élesztgették ebben az országban. A márciusi ifjak kőzött vaíóban a nemzet legjobbjai foglaltak helyet s nem véletlen, hogy irodalmunk és szellemi életünk legnagyobb alakja, Petőfi Sándor állt ennek a körnek központjában. Petőfi mellett a nagy és felejthetetlen nevek sorozata, Vasvári Pál, Irányi Dániel, Klauzál Gábor, Jókai Mór s ki tudná még felsorolni mind valamennyit! Március 15-e maradéktalanul és teljes egészében Petőfi szellemének, Petőfi lángelméjének és olthatatlan, minden ellenállást legyőző szabadságszeretetének legtökéletesebb kifejezője. Miben áll titokzatos és csodálatos jelentősége ennek a napnak? Hiszen a pozsonyi országgyűlésen a bécsi forradalom hírére és az udvar kapitulációjának nyomán a tekintetes Karok és Rendek is meghajtották fejüket a Kossuth ajkán át ellenállhatatlan erővel jelentkező népakarat előtt. A márciusi pesti utca forradalmának jelentősége ennek ellenére mégis diadalmasan tőrt előre a nemzet lelkében s minden érzését, minden gondolatát szabadságról és függetlenségről, minden nemzeti álmát március 15-éhez kapcsolta a következő 100 esztendőben. A titok nyitja és magyarázata kétségtelenül az, hogy a pozsonyi diéta s annak minden határozata hitelét vesztette a nemzet, az oly gyakran megcsalatkozott népmilliók szemében. Nem hittek határozatainak s nem hittek őszinteségének. Ám abban, amit a pesti utca néhány száz diák vezetése alatt, néhány ezer ember felvonulásával kivívott és kiverekedett magának, az maga volt az eleven élet, az elemi erővel feltörő vágy és az ellenállhatatlan akarat a zsarnokság letörésére, megsemmisítésére. Ahogy a pesti utca kivívta a sajtószabadságot, ahogy kiszabadította börtönéből Táncsics Mihályt, ahogy megadásra kenyszerítette a helytartótanács mindenhatóságát, ebben az egész nemzet önmaga legjobb tulajdonságait, legjobb vágyait ismerte fel. Azért ragaszkodott hozzá oly állhatatosan és törhetetlenül az elnyomatás legsötétebb éveiben is, mert énjének legjobbját, erejének legnagyobb felfokozását ismerte fel ennek a napnak legendás harcaiban. A tűz, amely ébréntartotta a szabadságharc lelkesedését, a rajongás, amely megoldhatatlannak látszó hőstettekre vitte magával a magyar nép tízezreit, a hit, amely legyőzött minden akadályt,.— mind a pesti utca március 15-i megmozdulásából, a márciusi ifjak forradalmából táplálkozott. Pest valóban ezen a napon^zakított a rendi Magyarország minden megkötő hagyományával és bilincsével, Pest, az ország fővárosa és szabadságának, függetlenségének elhomályosíthatatlan szimbóluma lett. A magyar szabadságra akkor borult rá az éjszaka sötétje, amikor Windischgrátz seregei decemberben bevonultak Pestre és a szabadságküzdelem reménye akkor világította be fényével egész Európát, amikor néhány hónappal később a diadalmasan előrenyomuló magyar honvédség maga előtt kergette a vert osztrák hadakat, visszahódította Pestet, majd ostrommal bevette Budát. A főváros törvényhatósága és egész lakossága március 15-ében a nemzet hőseit és egyben önmaga hőseit, legszebb és legnemesebb hagyományait ünnepli. Ez ünnepségben hadd hangozzék el a hódolat emlékük előtt, akik mindenüket áldozták népünkért s hadd hangozzék el a fogadalom, hogy emlékükhöz hívek és méltóak akarunk lenni. Száz esztendővel ezelőtt Pest város színe-java oltotta be őrökre a nemzet és e város lelkébe a szabadság utáni vágyat s nekünk, a mi nemzedékünknek jutott osztályrészül, hogy e vágyat megvalósítsa, a nemzet, a nép s a mi oly sokat szenvedett városunk örökre szóló kincsévé tegye. S mondjuk meg büszkén, hogy ez a város a felszabadult Magyarországon megtette a maga kötelességét. A márciusi ifjak hőstetteihez és önfeláldozásához méltó volt a pesti munkás, a magyar dolgozó, amikor 1945 telén hóban és fagyban, éhesen és rongyosan, siránkozás helyett nekiállt várost építeni és országot építeni. Itt e helyről mondok nekik újból köszönetet azért, amit tettek s azért, amit még tenni fognak azért, hogy népünk, országunk és városunk szabadsága minél szebbé, minél teljesebbé terebélyesedjek ki. .• Nem lenne teljes e megemlékezés, ha nem mondanék városunk nevében újból köszönetet a nemzet szabadságát kivívó szovjet hadseregnek és a szovjet hadsereg vezérének, városunk első díszpolgárának, Sztálin generaliszszimusznak. Nekik köszönhetjük legelsősorban, hogy a magyar szabadságharc 100 esztendős fordulóját szabad országban, szabad fővárosunkban, nemzeti függetlenségünk teljes birtokában ünnepelhetjük meg. Március 15-ének századik évfordulóján kívánom és kívánjuk valamennyien, hogy fővárosunk továbbra is haladjon az élen a szabadságért, a szellem, a művészet, a tudomány és az ember szabadságáért folytatott küz-