Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1947

8.1 1947. július 23. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 322 - 323 - 324 - 325

1947^ július 23-iki rendkívüli közgyűlés. 322—325. szám. 159 Szilas Oszkár dr Tóth Benő Vészi Gyula Szladits Károly dr Tömör Ede dr Vinczer Pál Takács Imre Trócsányi Zoltán dr Vörös Gyula Tamás Károly dr Türk ödön Zeöke Antal dr Tausz János Varga Lajos dr Zombor Miklós ' Varga László dr törvényhatósági bizottsági tagok. 322. Dr Kerék Mihály alelnök a rendkívüli közgyűlést 15 óra 30 perckor nyitja meg és a megjelenteket szívélyesen üdvözli. 323. A jegyzőkönyv hitelesítésére Gara Dezső és Patay Pál bizottsági tagokat küldi ki a közgyűlés. 324. Távolmaradásukat kimentették : Szakasits Árpád elnök, Mercs Margit, Virág Sándomé, Vámos Sándorné, Haypál Béla, Szuromi József, Szilágyi.Sándor, Verebély László, Lukács György, Szilas Oszkár, Pongrácz Kálmán, Gáspár Árpád, Rendek Károly, Dárdai Gábor, Dabronaki Gyula, Lakatos Imre, Sasvári Géza, Vigh Lajos, Turóczi-Trostler József, Révész Mihály, Hedry Endre, József Móric, Fock Jenő, Kossá István, Gárdos Mária, Gobbi Hilda, Hidas Ferenc, Kovács Imre (MKP), Losonczi Géza, Major Tamás, Tóth Lajosné, Rákosi Mátyás és Vas Zoltán bizottsági tagok. 325. Bognár József polgármester a következő beszéddel nyújtja be a főváros hároméves gazdasági tervének megállapítása ügyében tett előterjesztését: Tisztelt Közgyűlés! A hároméves terv a köztársaságunk megerősítése és demokráciánk megszilárdítása érdekében folyó harcban rendkívül jelentős lépés. Szükségesnek tartom, hogy mielőtt a főváros hároméves tervének ismertetésére áttérnék, néhány mondattal utaljak azokra az összefüggésekre és arra a s'zerves fejlődésre, amely a hároméves tervet megelőzte. Demokráciánk életének első állomása: a felszabadulás után az élet ütemének helyreállítása volt. Második állomása: a politikai demokrácia megvalósítására irányuló tervszerű, tudatos munka. Ezt szolgálták országszerte a népi szervek, a köztisztviselők soraiban végrehajtott változások, — ezt szolgálja a demokratikus pártok nevelő munkája és egységfrontja. A politikai demokrácia alapjainak lefektetése után a magyar demokrácia gazdasági alapjait kellett megteremteni. Ennek érdekében a demokratikus pártok egyetértő elhatározása és terve alapján 1946 augusztus 1-én megszületett a stabil magyar valuta. A forint bevezetése óta a hároméves terv a legjelentősebb gazdasági esemény a magyar életben. A legjelentősebb gazdasági esemény, amely a magyar életszínvonalnak tervszerű felemelésére irányul és amely a demokratikus szempontokon, a gazdasági élet ellenőrzésén, ezen keresztül a demokrácia dolgozóinak öntevékenységén alapuló, az életszínvonalat emelni kívánó szilárd gazdasági rendszeren épül fel. Sokan vannak, akik a tervgazdálkodástól bizonyos értelemben félnek, mert úgy gondolják, hogy a tervgazdálkodás ellentétben áll a gazdasági élet szabadságának törvényeivel és lényegeben a kollektív gazdasági rendszer megvalósítására irányuló tervszerű törekvés. Ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy a háború befejezése óta a világ nagyobb részében tért foglalt a tervgazdálkodás eszméje, amely lényegében a kollektív és az egyéni gazdálkodás közötti tervszerű együttműködést jelent. Egy irtózatos háború pusztításai, valamint az újjáépítési munkálatok megindítása után átfogó tervek készítésére van szükség, mert hiszen a gazdasági élet minden egyes ága szervesen összefügg a másikkal és egy gazdasági anarchia kialakulása végzetes volna. De a múltban is előfordult a tervgazdálkodás bizonyos formákban, hiszen az állam — véleményünk szerint egyes esetekben helytelenül — ráfeküdt bizonyos iparágakra, majd bizonyos mezőgazdasági terményekre. Ez lényegében ilyen tervszerű, — de véleményünk szerint helytelen — gazdálkodást jelent. A cél a hároméves terv keretein belül az, hogy az állam a magángazdasági berendezkedés kontúrjait és célkitűzéseit teremtse meg és ezen belül szélesen érvényesüljön az önálló egzisztenciák megmaradása és az állami tervgazdálkodás keretein belül élvezett teljes szabadság. Az önálló egzisztenciák nem akkor s szolgálják saját érdekeiket, ha a tervgazdálkodással duzzogva szembehelyezkednek, hanem akkor, ha — belátva, hogy a tervgazdálkodás a gazdasági élet irányításának korszerű formája — a terv keretei közé beleilleszkednek és minél erőteljesebben szolgálják az egész tervet, ezen keresztül a gazdasági rendszert és saját önálló egzisztenciájuk megmaradását. Ezek azok a szempontok, amelyeket elöljáróban el akartam mondani, mert a magyar közvélemény egyes részeiben kétségtelenül még mindig mutatkozik bizonyos idegenkedés a tervgazdálkodással szemben. Meg vagyok győződve arról, hogy ez az idegenkedés inkább a tervgazdálkodási formák nem ismerésén alapul, semmint egy tényleges — mondjuk politikailag és elvileg tökéletesen megalapozott — ellenérzést jelent. A felszabadulás után csak egy bizonyos idő múlva irvényesülhetett tervszerűség az újjáépítés munkájában. Nem volt még idő a tervezésre, a beosztásra. Azokat a feladatokat kellett elsősorban elvégezni, amelyek az élet fenntartásához voltak szükségesek. A magyar kormány az új pénz bevezetése, valamint azután az egyesztendő után, amelyben az új valuta fényesen kiáfiotta a próbát, nemzetközi hitelt szerzett és általánosan ismertté lett, most úgy határozott, hogy egyelőre három esztendőre készíti el az újjáépítés tervét, amelynek célkitűzése tulajdonképen a termelés fokozásán, tehát a többtermelésen keresztül a dolgozók életszínvonalának három év alatt a háborút megelőző életszínvonal mértékén felül való felemelése. Hangsúlyozni szeretném, hogy a »többtermelésen keresztül<Mnert minden közgazdász — politikai meggyőződésétől függetlenül — egyetért abban, hogy az életszínvonal felemeléséhez többtermelésre van szükség. A dolgozók közvetlenül a háború után, a legsúlyosabb nélkülözések között sem vesztették el az ország jobb jövőjébe vetett hitüket és nem kérdezték, hogy munkájukért milyen ellenszolgáltatásban részesülnek. Hisznek abban, hogy a demokratikus Magyarországon szebb jövő virrad rájuk és a hároméves terv megvalósításával ennek a hitnek kell valóra válnia.