Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1946

13. 1946. december 14. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 641 - 642

1946 december 14-iki rendkívüli közgyűlés. 640—642. 297 2. a törvényhatósági bizottság 2 alelnöki tisztségére dr Kerék Mihály 190, Olt Károly 191, Szakasits Árpád 1, 3. a törvényhatósági bizottság 4 jegyzői tisztségére Gáspár Árpád 191, Haypál Béla 191, Sárfi Róza 191, dr Tömör Ede 191 szavazatot nyert. Kővágó József elnök a szavazás eredményéhez képest Szakasits Árpádot a törvényhatósági bizottság törvényesen megválasztott elnökének, dr Kerék Mihályt és Olt Károlyt törvényesen megválasztott alelnökeinek, Gáspár Árpádot, Sárfi Rózsit, Haypál Bélát, dr Tömör Edét törvényesen megválasztott jegyzőinek jelenti ki. Erről a közgyűlés a székesfőváros polgármesterét, alpolgármestereit, a Törvényhatósági Elnöki Hivatal és a megválasztottakat értesíti. !641. Kővágó József polgármester-elnök felkéri az újonnan megválasztott elnökség tagjait, hogy helyüket foglalják el. (Az elnöki sziket Szakasits Árpád foglalja el.) !642. Szakasits Árpád elnök a következő üdvözlőbeszédet intézi a közgyűléshez: Mélyén tisztelt Közgyűlés I Mind a magam, mind alelnöktársaim s a jegyző urak nevében is hálásan köszönöm az önök megtisztelő bizalmát, amellyel bennünket megajándékoztak. Ezt a bizalmat lelkes és szorgos munkával a közérdek önzetlen szolgálaiával, a törvényhatóság ertdményes munkájának elómozdí.ásával és mindenek felett a koalíciós összhang biztosi.ására irányuió jóakaratú törekvésünkkel viszonozzuk, hogy a közgyűlés alkotóképességét minél m..gasaDb fokra tmdjük és a kölcsönös megbecsülés szellemét tegyük uralkodóvá ebben a teremben és a főváros egész kormányzásában. A polgármester úr volt szíves megtisztelni a törvényhatósági bizottságot azzal, hogy ennek a testületnek kétségkívül nagy horderejű, sikerekben aús és önzetlenségben felülmúlhatatlan munkáját és ebben a munkában az én igénytelen részemet ékes szavakba foglalt meleg elismeréssel méltatta. Polgármester Úri A törvényhatósági bizottság és a magam nevében is köszönöm, hogy az önkormányzatnak szóló dicséretteljes megemlékezésével alkalmat adott nekünk arra, hogy ebben az ünnepies pillanatban meghajtsuk fejünket Budapest dolgozó népe előtt és egyszersmind kinyilvánítsuk a főváros tisztviselői, alkalmazottai és az üzemek munkásai felé a főváros törvényhatóságának egységes és szavakba alig foglalható elismerését. Ez az elismerés szól önnek is polgármester úr, aki éppen egy esztendővel ezelőtt foglalta el magas, de nehéz posztját a közgyűlés pártjainak osztatlan bizalmából. Most, egy esztendő multán a legridegebb tárgyilagossággal is megállapíthatjuk, hogy ezt a bizalmat megérdemelte. Jó munkát végzett I Szerencsés kézzel és szép eredményekkel folytatta kiváló elődje újjáépítő tevékenységét. Pedig nem egyszer szinte összeroskadni látszott a terhes feladatok és a még terhesebb felelősség súlya alatt. Gondolok itt elsősorban az inflációs idők tébolyára, amely csaknem teljesen lehetetlenné tette az ügyintézést, a főváros adminisztrációjának, üzemeinek életét és felborulással fenyegetett mindent. Ezeket az időket és ezekben a keserves hónapokban polgármester úr az ön szerepét és áldozatteljes munkáját elfelejteni nem lehet. Én közvetlen közelről láttam ezt a drámai vergődést és annál nagyobbra becsülöm helytállását, mert nemcsak hősiesen küzdötte át magát a főváros derék és minden méltánylást megérdemlő tisztviselői karának és munkásságának derekas segítségével, hanem még komoly alkotásokra is visszatekinthet. Ha ennek az esztendőnek a mérlegét megvonjuk, akkor a főváros adminisztrációja, az üzemek és ezek élén ön, polgármester úr, büszkén mutathat az eredményre : követelésük van! Ezt akarjuk most kiegyenlíteni őszinte és egyértelmű tiszteletadással. Fogadja polgármester úr az egész közgyűlésnek, a főváros közönségének meleg baráti kézszorítását, köszöntését és annak a reménynek a kifejezését, hogy az ön vezetése alatt fővárosunk derűs»Lb korszak felé halad és valamennyiünk szép tervei megvalósíthatók lesznek. Kérjük, tolmácsolja a főváros tisztviselői karának, alkalmazottainak és munkásainak a közgyűlés hálás, meleg baráti elismerését. Mélyen tisztelt Közgyűlés I Engedjék meg, hogy most már röviden összefoglaljam a tőrvényhatóság legfőbb feladatairól vallott nézeteimet abban a reményben, hogy azok a közgyűlés felfogásával is találkoznak. A törvényhatósági bizottság elnöki tisztségét régebben a főpolgármester löltötte be. A főpolgármesteri intézmény azonban az önkormányzat szellemével mindig is ellentétben állott. Nemcsak azért, mert már az 1872. évi első fővárosi törvény is elsősorban azt hangsúlyozta ki, hogy »a főpolgármester a végrehajtó hatalom képviselője*, hanem főleg azért, mert a népakaratot képviselni hivatott törvényhatósági közgyűlés a főpolgármester megválasztása során erősen korlátozva volt akaratának szabad nyilvánításában. 1872-től 1934-ig az önkormányzat a főpolgármesteri szék betöltése során csak az államfő által kijelölt három személy közül választhatta meg »a főváros élén álló« és »a törvényhatósági bizottságot képviselő* főpolgármestert. Később az 1934. évi XII. te. teljesen megfosztotta az önkormányzatot a főpolgármesteri szék betöltésében való közreműködéstől. A főpolgármester ettől kezdve többé nem hatévi időtartamra szóló választás, hanem határozatlan időre szóló államfői kinevezés útján került a törvényhatóság élére. Ez a törvényhozási intézkedés csak egyik láncszeme volt azoknak a fasizáló törekvéseknek, amelyeknek Gömbös Gyula oly ptegnáns képviselője volt. Az általa ellenjegyzett ez a törvény lábbal tiporta a fasiszta államhatalom részére oly kényelmetlen önkormányzat természetes és elidegeníthetetlen jogát, tudniillik azt, hogy az önkormányzat maga válassza meg azt a személyt, akit képviseletének díszével felruházni kíván. A felszabadulás után a tiszta demokrácia ősi forrásához : a népakarathoz tértünk vissza és azon voltunk, hogy a népakarat érvényesülését közjogi intézményeinkben is biztosítsuk. Éppen ezért fővárosi vonatkozásban szakítottunk a demokratikus követelményeket ki nem elégítő főpolgármesteri intézménnyel, mert ez még 1872-es eredeti fogalmazásában sem illeszthető bele egy demokratikusnak tekinthető önkormányzati rendszerbe. A Budapest székesfőváros közönségét képviselő törvényhatóság a Budapesten székelő kormánnyal és annak hatóságaival közvetlenül érintkezhetik. Itt tehát nincs szükség a főispánt pótló főpolgármesteri intézményre. De kétségkívül szükség van egy olyan funkdonáriusra, aki magától a törvényhatóságtól kapja megbízatását és azt a jogát, hogy az önkormányzat akaratának érvényesülésére az igazgatás irányában felügyeljen, másrészt az önkormányzat érdekeit az állami közigazgatás felé eredményesen képviselje. E helyzeténél fogva a közgyűlés elnökének feladata, hogy befelé az önkormányzati közigazgatás és a törvényhatósági pártok együttműködését biztosítsa, kifelé pedig a kormányzat irányában kiegyenlítő szerepét betöltse és így hatékonyan közreműködjék Budapest életének irányításában.