Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1946

13. 1946. december 14. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 641 - 642

298 1946 december 14-iki rendkívüli Jcözgyűlés. 642. szám. Ez a felismerés vezette rá Budapest törvényhatósági bizottságát, hogy a maga hatalmas erkölcsi súlyával és országos közvéleményt kialakító tekintélyével kezdeményező példát mutasson a közjogi fejlődés útján is. Az önkormányzati berendezkedés során ebből a célból hívta életre a törvényhatósági elnöki tisztséget, személyéhez kötötten, minden fizetés és javadalmazás nélkül. Tiszteit Közgyűlési Mint a törvényhatósági bizottságnak, demokratikus módon, titkos szavazás útján megválasztott elnöke, indíttatva érzem magamat, hogy innen az elnöki székből hangot adjak a törvényhatósági bizottság túlnyomó többségét alkotó koalíciós pártok közös elgondolásának a várospolitika, a városfejlesztés és a városépítés előttünk álló nagy feladatait illetőleg. Bár a felszabadulás óta csaknem két esztendő telt el, sem az elnök jogállásában, sem a törvényhatósági életben, például a közigazgatási bizottság összetételében bekövetkezett változások még mindig nincsenek kodifikálva. Ez a körülmény, de másrészt, hogy a székesfőváros közigazgatását más vonatkozásokban is valóban demokratikus alapokra fektessük, az új fővárosi törvény haladéktalan megalkotását szükségessé teszi. A székesfőváros törvényhatósága által erre a célra annakidején kiküldött különbizottság munkáját remélhetőleg mielőbb befejezi és megvitatás végett elénk terjesztheti a kormányhoz felterjesztendő törvénytervezetünket. A törvényalkotás a nemzetgyűlés feladata ugyan, demokratikus államberendezésünk azonban nem fogja a székesfőváros önkormányzatát mégegyszer olyan helyzetbe hozni, amely az előző rendszerben szokás volt, hogy tudniillik az önkormányzat meghallgatása nélkül döntöttek az önkormányzatról. Az új fővárosi tőrvény életbelépése után különösen a jogalkotás terén fontos feladatok haramiának a törvényhatósági bizottságra. Szabályrendeleteinket ugyanis összhangba kell majd hozni a törvénnyel. Az ennek során kialakuló termékeny viták bizonyára megteremtik az alapjait a múlt minden terhes örökségével szakító valóban demokratikus népi közigazgatásnak. Áttérve a gyakorlati kérdésekre, elsősorban a székesfővárosi alkalmazottak helyzetéről kívánok szólni. A Révész Mihály bizottsági tagtársam által benyújtott önálló indítvány alapján a státusrendezést sürgősen meg kell valósítani. Ezt az alkalmazottak, akik a felszabadulás utáni inflációs időkben hosszú hónapokon keresztül úgyszólván ingyen bocsátották munkakészségüket a székesfőváros rendelkezésére, joggal elvárhatják tőlünk. Ami az alkalmazottak fizetését illeti, itt is jogos igények jelentkeznek, a kérdés azonban gazdasági talpraállásunk jelenlegi időszakában annyira összefügg a többi fixfizetéses dolgozó illetménykérdésének országos vonatkozású kihatásával, hogy a főváros ebben a pillanatban itt legfeljebb kezdeményező lépéseket tehet, rajtunk kívülálló tényezőktől függ azonban, hogy ez milyen mértékben realizálható. Számtalanszor hangsúlyoztam azonban és hangsúlyozom most is, hogy az önkormányzat nem mond le arról a jogáról, hogy alkalmazottainak fizetését sajátmaga állapíthassa meg. Bizonyosra veszem, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor az önkormányzat érvényesítheti akaratát ezen a téren. A székesfőváros közönsége, mint munkaadó, mindenkor magasabb igényeket támasztott alkalmazottaival szemben, mint más közületek, egészen természetes tehát a székesfővárosi alkalmazottaknak az a követelésük, hogy javadalmazás terén is a közigazgatási alkalmazottak élén álljanak. Foglalkoznia kell a tőrvényhatósági bizottságnak a közigazgatás racionalizálásának kérdésével is. Valljuk be őszintén, hogy központi igazgatásunk túlméretezett. A Városháza hatalmas ügyfélforgalma megakadályozza azt, hogy a polgármesteri ügyosztályok tulajdonképeni feladatukkal: az ellenőrzéssel és az irányítással, a nagyvonalú városfejlesztési, városgazdasági és várospolitikai tervek kidolgozásával foglalkozhassanak. Meg kell tehát találni a módját annak, hogy a központi ügyfélforgalom a kerületi elöljáróságokra háríttassék át. Ez a decentralizáció felveti a kerületi elöljáróságok területi beosztásának arányosítását és ennek során az önálló közigazgatási életre megérett Rákosfalvából és a vele összefüggő szomszédos részekből a XV. kerület életrehívását. A közigazgatás racionalizálásának vizsgálatakor egy különös betegségre kell a törvényhatósági bizottság tisztelt tagjainak figyelmét felhívnom, amely azonban nem helyi tünet, hanem szinte országos jelenség : nevezetesen az egyéni felelősségvállalás készségének úgyszólván teljes hiányára. Minden apró-cseprő ügyben a közigazgatás vezetőjére hárítani a felelősséget, természetesen az ügyintézés elnyujtását eredményezi, ami káros kihatással van a korszerű közigazgatás joggal elvárt lendületére. Különös figyelmet kell fordítanunk a székesfővárosi alkalmazottak szaktudásának fejlesztésére, mert hiányos képzettségű tisztviselőkkel a székesfőváros közigazgatása nem birkózhat meg a ráháruló súlyos feladatokkal. Pedig számtalan olyan feladat van, amelynek megoldását tovább húzni nem lehet, amelyet minden erőforrás latbavetésével meg kell oldani. Elsősorban a szociális feladatok elvégzésére gondolok. A nyomortanyákat és a tömegszállásokat, az erkölcsi rothadásnak és a népbetegségeknek ezeket a fészkeit végérvényesen fel kell számolnunk. A kislakásépítkezés, a dolgozóknak emberi méltóságukhoz illő lakásviszonyok biztosítása : a demokratikus Városháza legelsőrendű feladata. Meg kell találni a módot arra, hogy a községi építkezéseken kívül a magántőkét is megmozgassuk a cél elérése érdekében. Ugyanilyen fontos szociális feladat az anya- és csecsemővédelem további fejlesztése. A gyermek a mi jövőnk, éppen ezért a székesfővárosnak még a mai szűkös költségvetési helyzetében is biztosítani kell azt, hogy az ezen a téren felmerülő szükségletek lehető teljes kielégítést nyerjenek. Tovább kell fejlesztenünk ifjúságvédelmi, valamint a felnőttek védelmét szolgáló intézményeinket. Különös aggodalommal szemlélem Budapest utcáit mindjobban benépesítő hadirokkant koldusok szomoró helyzetét, akik egy letűnt világ szörnyű tévedése folytán, de mégis önhibájukon kívül kerültek nyomorúságos helyzetükbe. A fővárosnak társadalmi akciót kellene kezdeményeznie a hadirokkant-kérdés intézményes megoldására. A demokratikus iskolapolitika téren kétségkívül a főváros vezet. A tandíjmentességet mi szerveztük meg először az egész országban. Ezt azonban csak kezdő lépésnek tartom s ezt követni kell az ingyenes tankönyvek és tanszerek bevezetésének. De követni kell ezt a lépést annak a további lépésnek is, hogy pedagógusainkat olyan emberi létviszonyok közé segítsük, hogy gondok nélkül, derűs lélekkel szolgálhassák ifjúságunk nevelésének nagy ügyét. Azt hiszem, a törvényhatósági bizottság valamennyi tagjának helyeslésével találkozom, amikor hangot adok annak, hogy a tanoncnevelés ügyét is a fővárosnak kellene erélyesen kézbevennie. Ezen a téren sok visszásságról hallunk, viszont a fővárosnak, mint közületnek, meglesznek a kellő eszközei, hogy a felmerülő jogos panaszokat és kifogásokat intézményesen megszüntesse. De foglalkoznunk kell, Tisztelt Közgyűllés a munkanélküliség kérdésével is, amely most, télvíz idején, igen komoly problémát jelent. A nagy fővárosi közmunkák megindítására — ami a munkanélküliség kérdésének radikális megoldására vezetne—tőke-és anyaghiány miatt ezidőszerint még nincs lehetőség. Mégis az ország első törvényhatóságának ezen a téren is példát adó kezdeményezést kell kifejtenie és a székesfőváros autonómiája hivatott arra, hogy a járható utakat megtalálja és a lehetőségeket kimunkálja. Fontos szociális feladatot jelent, Tisztelt Közgyűlés, a székesfőváros közegészségügyi helyzetének állandó javítása is. Ezen a téren — és itt felhívom a tisztelt közgyűlés figyelmét a fővárosnak ma megnyílt kiállítására — már eddig is óriási eredményeket könyvelhetünk el. A fenyegető járványveszély bravúros kivédése a székesfőváros képzett orvosi karának soha el nem múló érdeme. A csecsemőhalandóság örvendetes csökkenése, a születések es halálozások terén beállott egyensúlyi állapot nagyrészt a lakosság közellátási helyzetének javulásával fögg