Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1946
13. 1946. december 14. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 626 - 627 - 628 - 629
294 1946 december i4-iki rendkívüli közgyűlés. 626—629. szám. Szemes József Tamás Károly dr Varga Lajos dr Szenner József dr Tausz János Vas Zoltán Szenti Gusztáv Thurzó Endre Verebély László dr T. Szerémi Boriska Tolnay Gábor dr Vészi Gyula Székely Gábor dr Tóth Benő Vida Ferenc dr Székely Lajos Tóth Lajosné Vigh Lajos Széli Jenő Tömör Ede dr Vincze István Szilas Oszkár dr Trócsányi Zoltán dr Vinczer Pál Szilágyi Sándor Türk Ödön Vörös Gyula Szintén György dr Vadkerthy Ferenc Zeöke Antal dr Takács Imre Varga István Zeöke Pál dr törvényhatósági bizottsági tagok. !626. Kővágó József polgármester-elnök a rendkívüli közgyűlést Hóra 10 perckor megnyitja és a megjelenteket szívélyesen üdvözli. !627. Elnök javaslatára a közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésére dr Németh Imre és Széli Jenő bizottsági tagokat küldi ki a közgyűlés. !628. Elnök bejelenti, hogy távolmaradását kimentette : dr Szladits Károly, Magyar-Csík Józsefné és dr Jékelyi László bizottsági tagok. !629. Elnök a következő beszédet intézi a közgyűléshez; Tisztelt Közgyűlés! Ismét lepergett egy esztendő az idő nagy rokkáján. Egy év az emberiség történetében olyan, mint a végtelen óceán színére lehulló esöcsepp, egy nemzet történetében olyan, mint a Balaton tükrén este lebukó nap utolsó reflexe. De vájjon minden esztendőről el lehet-e ugyanezt mondani? Biztosan nem, mert sokszor a történések egy esztendőre zsúfolódnak és halmozódnak össze, igen gyakran meg szinte eseménytelenül telik el sok évtized. Budapest történetében is komoly jelentősége van ennek az elmúlt esztendőnek, amelynek tiszta arcát csak hosszú évtizedek eltelte után, — történelmi távlatból lehet helyesen megítélni. Én mégis bátor vagyok elébevágni a történetírónak és megállapítani, hogy az ostrom utolsó ágyúlövésétől a mai napig eltelt idő Budapest hőskora, melyben csodálatos események, csodálatos gyorsasággal zajlottak le. Kötelességemnek tartom, hogy megemlékezzem az ostrom utáni idők két történelmi alakjáról, elődeimről: Csorba Jánosról és Vas Zoltánról, akik Budapest legnehezebb esztendejében ültek a polgármesteri székben és hősies erőfeszítéssel és iniciativáva! visszaadták az embereknek az életbevetett hitét és megindították újra a város szivének dobogását. Különös idők voltak ezek, amelyekben a háború befejezését követő közvetlen napokban és hónapokban Csorba János egyszemélyben képviselte a magyar kormányt és a város vezetőségét, majd Vas Zoltán következett, aki átvéve az autonómia adminisztratív vezetését, életre hívta az igazgatási szervezetet és lobogó lánggal hirdette, hogy Budapestnek romjaiból feltámadva, élnie kell! Ki hitte volna, hogy Budapest ostromtól elcsigázott lakói ma azokra az eredményekre tekinthetnek vissza, amelyek mögöttük állanak? Ki hitte volna, hogy villamos csilingel az utcán, amelyre éppen úgy kapaszkodik, tolong a tömeg, mint a békeidők esztendejében? Ki hitte volna, hogy áru lesz a kirakatokban; ki hitte volna, hogy a villanykapcsoló teljesiti kötelességét és kattanására valóban fény árad szét a szobában? Ki hitte volna, hogy a gázrezsóban újra lángra lehet lobbantani a gázt és a vízcsapból korlátlan mennyiségben patakzik a víz? Ki hitte volna, hogy vidám gyermekek iskolatáskával hátukon, újra tanulni mennek és reggel az utca kövezetét gondosan takarítják szorgalmas emberek? És még sok-sok mindent sorolhatnék fel, amelyekről ha visszaemlékezünk, szinte nem is hittük, hogy még egyszer — lesz. Ha visszanézünk, nyugodtan állapithatjuk meg a tárgyilagos néző hűvös szemlélődésével, hogy Budapest, a mi gyönyörű városunk, amelyet a fasiszta téboly majdnem halálra ítélt, felkelt romjaiból, újjáéledt és újjászületett. A magyar embernek ősi tulajdonsága a tárgyilagosság és az igazságszeretet, ez mondatja most velem, hogy nem feledkezhetünk meg a mai napon sem arról, hogy ezeket az eredményeket csak úgy tudjuk magunk mögé felsorakoztatni, hogy abban a világ egyik legnagyobb hatalma, a Szovjet-Unió támogatott minket és a világ többi dempkratikus hatalma és sok kis népe segítettek. Úgy érzem, hogy a közgyűlés minden tagjának őszinte köszönetét fejezem most ki nekik. Ez a közgyűlési terem tavaly ünnepelte azt a nagy napot, amikor szabad, tiszta és demokratikus választások után összeült a székesfőváros első demokratikus törvényhatósága és a népből kiválasztott városanyák és városatyák elfoglalták helyeiket, hogy a város politikai vezetését és irányzását átvegyék. Az ország legnagyobb autonómiája életretámadt, hogy ismét átvegye történelmi szerepét és a város életének rendezése, a dolgozók jogainak biztosításán kívül — történelmi utat is mutasson az egész ország részére. Tisztelt Közgyűlési Köszöntöm önöket valamennyiüket, a demokratikus törvényhatóság tiszteletreméltó tagjait, akik mögött egy esztendő eredményes munkája áll, akik mögött Budapest dolgozó népének bizalma sorakozik fel. Ma, egy év elteltével, a törvényhatóság közbizalomból választott vezetőségének tisztsége lejárt és ma új választásokra gyűltünk össze. Engedjék meg nekem, hogy meleg szeretettel köszöntsem Szakasits Árpád miniszterelnökhelyettes urat, a törvényhatóság egyéves munkájának kiváló irányítóját és megköszönhessem neki a székesfőváros dolgozó népe nevében a sok jószándékot, a bölcs politikai iránymutatást, a soha meg nem törő akaratot, amivel az egy esztendő minden napján a város dolgozó népe életszínvonalának javítására törekedett és az egész törvényhatóság működését ennek a nagy célnak az érdekében fogta össze. E terem sok történelmi vihart látott padjai néma tanul ennek az esztendőnek, amely alatt, ha akadt is viharosabb nap, mindenkor hamar megcsendesedett és mindenkor visszatért az együttműködésnek nemcsak a vágya, hanem a szónokok szavaiból kicsendülően az együttműködés parancsoló szükségessége. Szakasits Árpád elnöklete alatt ebben a közgyűlési teremben csodálatos események zajlottak le, hiszen minden párt minden szónokának beszédéből az a törekvés csendült ki, hogy ki tud Budapest dolgozó népén többet segíteni. Szép volt ez a versengés, amelynek tengelyében nem egyéni célok állottak, hanem az egyénen messze felette álló közösség nagy problémáinak a megoldása. És ott állottak mellette a tőrvényhatóság alelnökei: Kerék Mihály és Olt Károly, ugyanazzal a töretlen jószándékkal és a nép bajainak átérzésével. Ez az egy, eseményekben dús, eredményekben gazdag esztendő mutatja legszebben, hogy az eszményi autonómia a demokrácia legbiztosabb építője s termékeny együttműködésre alkalmas megoldási forma, ahol a nép bajai közvetlenül kerülnek tárgyalásra és az anyagi lehetőségek határain belül azonnal orvoslást is kapnak. Budapest székesfőváros törvényhatóságának ez az egy esztendeje — biztos vagyok benne — mindenkiben ébreszti 3 ^ 3 " eszméjének tiszteletét és a magyar demokrácián belül annak parancsoló szükségességét
