Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1946

13. 1946. december 14. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 626 - 627 - 628 - 629

•> 1946 december 14-iki rend

kívüli közgyűlés. 629. szám. 295 Sokan vannak — tisztelt Közgyűlés —, akik hajlamosak arra, hogy a multakról megfeledkezve az eredményeket kétségbevonják, avagy lekicsinyeljék. Ügy hiszem, a székesfőváros által rendezett és a köztársasági elnök úr jelenlétében ma délelőtt megnyitott »Budapest talpraáll« című kiállítás adatai és grafikonjai beszédes bizonyítékai annak, hogy az eredmények széles skálájúak és velük foglalkozni itt részleteiben nincs szükség, mégis legyen szabad néhány főbb eredményre rámutatnom, amely ebben az esztendőben sorakozik mögénk. Egy esztendővel ezelőtt naponta csak két órára volt gázfogyasztás és éppen ezen a napon jelentettem be, hogy rövidesen a napi 6 órai gázfogyasztást tudjuk biztosítani, Elektromos Műveinknél szinte csak néhány órára volt széntartalékunk. A közlekedésben is korlátozásokat kellett bevezetnünk. Raktáraink nagyrésze üresen tátongott és keresztülsüvített rajta a jeges decemberi szél. Gyermekvédelmi intézeteink nagy része romokban hevert, a meglevőkben kevés volt az élelem és a súlyos aggodalom adta számba a szavakat, amikor itt a közgyűlési teremben kérő szóval fordultam a világ minden jószívű és jószándékú nemzetének fiai felé, hogy segítsenek gyermekeinken. Iskoláink nagy része romokban hevert, ablak, kályha és fűtőanyag nélkül ásított a semmibe. Hosszú hónapokra szüneteltetnünk kellett a tanítást. Ilyen viszonyok mellett kezdte meg a törvényhatóság működését és kötelességemnek is tartottam annak idején a helyzet őszinte feltárását még akkor is, ha az a kicsinyhitűeket megrémíti és a gyengeszívüeket megfélemlíti, mert tudtam, hogy ennek a törvényhatóságnak a tagjait nem rémitheti meg semmi és nem térítheti le erről a történelmi útról, ahol mindennap egy-egy lépéssel előbbre viszik Budapest dolgozó népének sorsát. Tudtam, hogy ez a törvényhatóság, amely nagyrészt a nép fiaiból került ide, szeret szembenézni a valósággal és minden porcikájával érzi, hogy megbirkózik a nehéz feladattal. Tudja, hogy elszánt lélekkel és munkára feszülő izmokkal Budapest fizikai és szellemi dolgozóinak hatalmas tábora áll mögötte. Itt, ebben az ünnepélyes pillanatban szívem és lelkem mélyéből köszönettel fordulok Budapest minden fizikai dolgozója felé, akiknek lelkes munkája, önfeláldozó lemondása lehetővé tette, hogy ez a város idáig eljutott. Tudom és hirdetem, hogy munkájuk nélkül ma még csak szomorú romváros lennénk, ahol nem lüktet az élet, hanem nyomorúságos tengődés mindenkinek a sorsa, de kemény kezük szorosan fogta az újjáépítő szerszámot és nem ejtette el egy pillanatra sem. őszinte hálával szorítom meg a magyar munkás kérges kezét és kérem: dolgozzanak tovább lelkeseri, hittel és önfeláldozóan jobb sorsukért, szeretett városunk újjáépítéséért. Ugyanilyen meleg szeretettel köszöntöm a város szellemi vonalon dolgozó polgárságát, amelynek töretlen szelleme, ötletekbe feszülő fantáziája érinek a milliós világvárosnak a bázisát, alapját jelenti. Ma még sok helyen nagy a nyomor, sok család hajlékában mindennapi vendég a gond, — mégis előbbre vagyunk! Gyermekeink iskolába járhatnak, gyermekvédelmi intézeteinkben ápolni tudjuk a kisdedeket és a felnőttek sorsa — a tavalyihoz mérten — jelentékenyen javuit. Kötelességemnek tartom újra megemlékezni arról, hogy gyermekeink megmentésében nagyrésze van sok jószívű nemzet derék fiainak, akik az elmúlt tavasztól kezdve jelentős szeretetadománnyal kerestek fel bennünket. Engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy mindezekért Budapest dolgozó népe nevében hálás köszönetet mondjak, remélve, hogy virrad még ránk olyan idő, amikor — mi budapestiek — viszonozhatjuk jóságukat. Hiába lett volna azonban a külországok segítsége, ha Budapest dolgozó népének éiniakarása nem párosult volna a törvényhatóság töretlen jószándékával és a nép érdekében kifejtett munkásságával, valamint a székesfőváros csaknem 43.000 alkalmazottjának hosszú időn keresztül éhbérért folytatott önfeláldozó, szorgalmas munkájával. Amidőn a törvényhatóság valamennyi tagjának az eredményes egy év elmultával őszinte szívvel köszönetet mondok, kötelességem ismét hangsúlyozni a székesfőváros minden alkalmazottjának áldozatosan elvégzett munkáját és kérem a tisztelt közgyűlést, hogy az elkövetkezendő esztendőben foglalkozzék behatóan a nyomorban levő, gondokkal küzdő, de kötelességükről soha meg nem feledkező alkalmazottaink sorsának javításával, mert nekik adósai vagyunk. Tisztelt Közgyűlési Valaki hiányzik ma ebből a közgyűlési teremből: Bechtler Péter alpolgármester úr, aki talán egyik legöregebb múltra visszatekintő szolgája városunknak, aki — sajnos — ma betegen fekszik. Kiváló, ambíciótól fűtött és a nehézségektől soha vissza nem riadó munkatársamnak távolléte mindnyájunkat elszomorít; de hiszem, hogy rövidesen újra itt üdvözölhetjük és megköszönhetjükazt az értékes munkát, amelyet a székesfőváros dolgozó népe érdekében kifejtett. Ugyanígy ki kell emelnem — tisztelt közgyűlés — dr Morvay Endre alpolgármester úrnak, a kiváló szakembernek az önfeláldozásig menő segítségét és értékes munkáját, ami nélkül ezek az eredmények nem lettek volna elérhetők, valamint a búcsúzó Katona János alpolgármester úrnak eredményes, egyesztendős nehéz és fáradságos munkáját, amelyben egy percre sem feledkezett meg arról, hogy a szegény emberek sorsát előbbre vigye. Távozása szomorúsággal tölt el minket. Valóban úgy van, hogy emberek, akik nap mint nap együtt dolgoznak, együtt küszködnek közös gondokkai, megszeretik egymást és ha vannak is közöttük véleménykülönbségek, a megoldás módjára egybeforrnak a cél érdekében és — tisztelt közgyűlés — folytathatnám hosszú rendjét kiváló nagyszerű embereknek, akiknek szeme előtt csak egy cél lebeg: mindig a közős lemondásokkal teli önfeláldozó szolgálata, átfűtve azzal a hittel, hogy ez előtt a város előtt még korlátlan történelmi fejlődés áll. A főügyész, az ügyosztályok vezető tanácsnokai, a főszámvevő, a tiszti főorvos, az önálló üzemek, intézmények és hivatalok vezetői munkájának méltatásakor beszélnem kell ezen a napon az egyszerű, szinte névtelen munkásról és a szinte névtelen kistisztviselőről, aki a főváros valamelyik üzemében vagy hivatalában anélkül, hogy talán a törvényhatóság bármely tagja névszerint ismerné, türelmesen, szorgalmasan és lemondással végzi napi munkáját, amelyből végeredményben Budapest lüktető élete — a külföldiek részéről is annyiszor megcsodált vitalitása — születik. Vájjon annak a sok jószándéknak, vájjon annak a valódi koalíciónak, amelyben a partok nem egymás eredményeinek a lerontására, hanem valamennyiük eredményeinek össze kapcsolására törekedve építették a várost, meg vannak-e azok az eredményei, amelyekkel meg lehetünk elégedve? Tisztelt Közgyűlés! Koalíciós politikánk tengelyében az a helyes gondolat állt, hogy az'ország fejlődése visszavonhatatlanul megy a szociális gondoskodás, az emberek között mutatkozó óriási anyagi és vagyonelosztási különbségek kiegyenlítésének útján. Hiba lenne rzonban, ha megelégedettek lennénk önmagunkkal, ameddig minden szegény család hajlékába be nem süt az Isten napja, ragyogással ölelve körül boldog, megelégedett embereket, akik az emberi szabadság teljes élvezetében, anyagi jólétben élhetik életüket. Hiszem, tisztelt közgyűlés, hogy a politikai együttműködés további kimélyitésével, valamennyiünk jószándékának vezetésével, a kővetkező esztendőt már nem a hőskorba kell sorolnunk, hanem a hétköznapi munka sorozatába, amikor már nem a konszolidálási tevékenység, nem a valamikor megvolt anyagi színvonal elérése, hanem az új alakítások, a jobb vagyonmegoszlás, u jobb ellátás, az általános magasabb anyagi színvonal megteremtése jut kifejezésre. Külön meg kell emlékeznünk a magyar sajtóról is, amely a felszabadulás első napjától kezdve hirdette az együttműködés szükségességét és tárgyilagos bírálatával pedig segítségünkre volt az újjáépítés munkájában. Kérem, hogy támogassanak, segítsenek továbbra is szeretettel, mert ezt a milliós metropolist csak az ő közreműködésükkel tudjuk helyesen vezetni a boldog, dolgos hétköznapok felé.