Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1946

3.2 1946. március 6. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 146 - 147 - 148 - 149

1946 március 6-iki közgyűlés. 145—149. szám. 99 Különösen ki kell emeljem a hentes és mészáros iparágat. Tudjuk, hogy ma sem szúró- sem vágóállatállományunk nincs, tehát ez az ipar kipusztul, utánpótlást nem képez. Tudjuk, hogy minden kereskedő, aki akár burgonya, akár zöldség- vagy fakereskedő, hús, szalonna, zsírárukkal foglalkozik, s engedély és szakképzettség nélkül árusítanak és itt érinti a legjobban a hentesipar keresetének a legnehezebb súlyát. Ezzel szemben nemcsak a hentesipar társadalmát érinti anyagi kár, hanem az államot, a kincstárt és a fővárost is, mert az minden adóbevételtől elesik. Ebben nem az árukonkurrenciát látom, hanem az iparengedélyek konkurrenciáját. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Kérem a polgármester urat, hozzon olyan rendelkezést, és pedig szigorút és erős ellenőrzéssel, hogy a hús, szalonna és zsiradékot és az abba a szakmába vágó árukat kizárólag csak a hentesek és mészárosok árusítsanak. Ekkor a hentesipar fog konkurrálni egymással szemben, megtalálja a módot a beszerzésre, meg tudja rögzíteni az árakat, sőt lejjebb is tudja azt szállítani. Megtörtént velem az, hogy egyik festéküzletben borotvaszappant kerestem, a válasz a következő volt: legnagyobb sajnálatomra borotvaszappant nem bírok szolgálni, hanem jó eladó borom van, olcsóbban adom, mint a vendéglőst. A vendéglős erre ezt mondja : hogy tudjak én olcsóbb bort adni, mikor dugva is úgy adják, mint én? A vendéglős fizet adót, kereseti adót stb., akkor én csak emelhetem az árát. Tehát itt is azt látni, hogy az iparengedélyek konkurrenciája áll fenn, tehát régi magyar közmondás szerint: a csizmadia maradjon a kaptafájánál. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Vagyok bátor megemlékezni azokról a kereskedőkről és iparosokról, akik nem a saját hibájukból mentek tönkre, nem voltak semmiféle politikai pártnak tagjai se nácizmusban s fasizmusban még gondolatban sem és mindenük elveszett vagy elpusztult, üzletük és műhelyük, nem maradt meg más, csak az iparigazolványuk. Ezeken segíteni kell. Segíteni azzal, hogy hosszúlejáratú kamatmentes kölcsönt folyósítsunk, hogy az újjáépítésben ők is segítsenek s nem lesznek kitéve a mostoha sorsnak. Ezt voltam bátor igen tisztelt közgyűlésnek javasolni. Elnök az indítványt kiadja a polgármesternek. !146. Dabronaki Gyula bizottsági tag több utcaelnevezés megváltoztatása tárgyában terjeszti elő indítványát. Indítványozom: írjon át a közgyűlés a Fővárosi Közmunkák Tanácsához, hogy a VIII. ker., Mária Teréziateret: Koltói Anna-térré, a VIII. ker. Népszínház-utcát Braun Soma-utcává, a VIII. ker. Romanelli-utcát: Stromfeld-Aurél-utcává és a VIII. ker. Sándor-teret Gutenberg János-térré változtassák át. Elnök az indítványt kiadja a polgármesternek. !147. Vigh Lajos bizottsági tag a következő indítványt terjeszti elő: Indítványozom, mondja ki a közgyűlés, hogy a Werbőczy-szobor helyére Dózsa György szobra állíttassák fel. A közgyűlés az indítványt kiadja a polgármesternek. !148. Türk Ödön bizottsági tag a következő indítványt terjeszti elő: Mondja ki a közgyűlés, hogy a XIV. kerületben levő, Uzsoki-utcai OTI-kórházban egy 20 ágyból álló szülő-otthont kíván felállítani. Elnök az indítványt a polgármesternek kiadja. !149. Dr. Varga László bizottsági tag a következő indítványt terjeszti elő: A Budapest Székesfővárosi Községi Temetkezési Intézetnek kezeim közt fekvő értesítése szerint a temetkezés kétféle díjszabás szerint történik. Az egyik az ú. n. koporsós temetkezés, 5,500.000 pengőért, míg az ú. n. koporsónélküli 400.000 pengős díjszabás szerint. Ez február 8.-án volt érvényben. Ugyanakkor az egyházak stóladíjszabásának legkisebb tétele 15.000 pengő. Az igen tisztelt törvényhatósági bizottsági urak bizonyára tudják, hogy az úgynevezett koporsónélküli temetés úgy megy végbe, hogy a Temetkezési Intézet által kölcsönbeadott koporsóba az elhunytat a sírba félig leengedik, majd ott kiborítják a holttestet és a koporsót mint kölcsöntárgyat visszahúzzák. Azt hiszem, a véleményünk egyöntetű abban, hogy az ily temetkezés kegyeletsértés, de antiszociális is. Kegyeletsértés azért, mert a hozzátartozókban igen bántó & 'gen sértő érzést kelt az elhunyt kedveseik ilyeténképen való elhantolása. De antiszociális is, mert ezt a kegyeletsértést főleg azok érzik, akiknek a jogaik és érdekeik megvédésére úgy érzem, minket megválasztottak. Ennek a rétegnek a védelmében emelem fel tehát a szavam, akik a háborút megelőző időkben is a társadalom mostohái, sőt kivetettjei voltak és méltán várják tőlünk azt, hogy a szociális igazságok megvalósításának idejében fokozottabb. védelemben részesítsük őket. Népszerű ellenvetés az, hogy egy temetésért 5 es fel millió pengő "

e

m sok, mert hiszen az elhunytnak egy cipője, vagy ruhája eladásából ez az összeg könnyen kifizethető. \