Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1945
5. 1945. november 28. alakuló közgyűlés jegyzőkönyve - 131
1 945 november 28-iki alakuló k özgyűlés. 130—131. szám. 405 Elnök megállapítja továbbá, hogy a szellemi és közéleti vezetők közül Ágoston Péterné ' Kmetty János dr. Csorba János dr. Lukács György dr. Harrer Ferenc dr. Rassay Károly dr. Hedri Endre dr. Szladits Károly és Károlyi Mihály dr. Verebély László törvényesen megválasztott törvényhatósági bizottsági rendes tagok. !131. Szakasits Árpád elnök a következő beszédet intézi a közgyűléshez : Mélyen tisztelt Közgyűlés! A magam és elnöktársaim, valamint a jegyző urak nevében is köszönetet mondok a megtisztelő bizalomért, amellyel bennünket megajándékoztak. Rajta leszünk, hogy méltók legyünk erre a bizalomra és megfeleljünk a várakozásnak, amelyet jövendő tevékenységünkhöz fűznek. Ügy érzem, hogy nem lesz nehéz dolgunk itt a közgyűlésben. Szerencsés kezdetnek tartom, hogy már az első lépésünk is a közmegegyezés jegyében történt. Remélem és kívánom, hogy izzó és nyugtalanító pártharcok zaja ne verjék fel a törvényhatósági bizottság munkatermeinek csendjét és a főváros lakosságának érdeke lebegjen mindenek felett. Ez a megpróbáltatott város, amely martaléka volt a magyar történelem leggonoszabb és legbecstelenebb banditáinak, a nyilas brigantérizmusnak és a náci hordáknak, joggal várja tőlünk, hogy a leomlott falait felépítjük és e falak között megteremtjük a szabad, békés, demokratikus közszellem kialakulásának feltételeit, mert Budapest a szabadság városa akar lenni, a magyar élet sugárzó metropolisza, boldog, szabad emberek vidám otthona ; a város akar lenni, amelyben az alkotó munka, a termékenyítő szellem és a teremtő művészet harmóniája-uralkodik. Mondhatnánk : vakmerő reménység, esztelen ábrándozás, vak optimizmus. Hiszen ez a város most éhezik és didereg, rettegve tekint a tél elé, fogvacogva gondol a fagyra és az anyák rémülten szorítják keblükre gyermekeiket: mi lesz velük. Szinte hallani vélem a láthatatlan kórust: azt mondjátok meg, hogy lesz-e kenyér, lesz-e tüzelő, lesz-e világítás, lesz-e villamos? Ne a jövőről: a jelenről beszéljetek! Bizonyára igazuk van. De az elmúlt télen a pincék éjszakájában mi tette képessé a milliós város rettegő lakosságát arra, hogy kibírja az infernális borzalmakat, a hetekig tartó kenyértelenséget, az éhséget, a halálfélelmet, a hideget? A jobb jövőbe vetett reménység, a halhatatlan életösztön és az a sajátságos testi életszemlélet, amelyet ez a felszabadult város, ez a dolgos nép tenyésztett ki magából. És mi emelte fel Budapestet a véres iszapból, a romlás szennyéből és a pusztulás romjai alól? Az a szellem, amely a földalatti ellenállási mozgalmat áthatotta, a reménytelenség legsötétebb pillanataiban is; a szabadság, az igazság, a demokrácia alkotók, teremtők, jövőt építő szelleme; a magyarság történelmi rendeltetésének tudata és felismerése és a szebb magyar jövendő igézete, amely el nem hagyott bennünket akkor, amikor a földalatti Magyarországot laktuk. El nem hagyott bennünket, mert a lázas éjszakák félelmet gerjesztő sötétjében is ránk sugárzott annak az igazi Európának fénye, amely most kezd, a véres köd eloszlása után, kibontakozni és mert hittünk abban a materiális és morális erőben, abban a hatalmas szellemi áradatban, amely a Szovjetuniót felépítette, a népek szabadítójává tette és a népet emberi magaslatra emelte. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Emberi tervek nélkül, a jövőbe vetett törhetetlen hit nélkül, helyes és igaz történelmi szemlélet nélkül, egészséges küzdelem nélkül a teremtés kalapácsa kihullik a népek kezéből, megvakul a szellem és megáll a történelem. Küzdenünk kell tehát egyesült erővel és értelmesen a végzet ellen, a romlás és a rontás ellen, a szociális babonák és az ostoba elfogultságok, a kétségbeesés és a tehetetlenség ellen. De küzdenünk kell, még pedig teljes erővel és könyörtelen elszántsággal a reakció sötét tervei és szándékai, és a korrupció erkölcsi pusztításai ellen. Ezt a közgyűlési termet, amely ijesztő romhalmaz volt, helyreállította az elszánt akarat, a munka és a hit. Jelképes jelentősége van annak, mélyen tisztelt Közgyűlés, hogy az első, szabadon választott törvényhatósági bizottságunk az első közgyűlését ebben az újjászületett közgyűlési teremben tarthatja. így épül újjá Budapest is, az egész ország is, ha akarjuk,—-márpedig akarjuk, akarnunk kell — és jaj annak, aki .elébe merészel állni ennek az akaratnak. Építeni akarunk, még pedig nemcsak újjá, hanem újra. Újra akarjuk építeni Budapestet, tehát mássá, mint amilyen volt, mássá nemcsak házait, utait, utcáit, középületeit, hanem a város közszelleme is új lesz, más lesz, mint volt és mint amilyen a mai. Most rakjuk le ennek az új Budapestnek az alapjait és ennek a városnak a dolgozó népe nemcsak elvégzi az építés munkáját, hanem őrt is áll a város falain Ellenséges kéz meg nem ronthatja többé ezt a munkát. Alattomos politikai szándék meg nem zavarhatja a tervező és munkálkodó várost jövőt építő, nagyszerű munkájában. Mélyen tisztelt Közgyűlés! A mai napon az ideiglenesség korszaka véget ért, az ideiglenes törvényhatósági bizottság átadja helyét az egész világ által elismert, demokratikus választójog alapján tartott tiszta és szabad választások eredményeképen összeülő új törvényhatósági bízottságnak. Az ideiglenes törvényhatósági bizottság a székesfőváros életeben történelmi feladatot teljesített. A legnehezebb időkben ült össze, mint az önkormányzati közigazgatás legfőbb testületi szerve, vállalta és megoldotta azokat a szinte emberfeletti feladatokat, amelyek nemcsak az önkormányzati élet, hanem általában a székesfőváros egész közönsége megtiport, összetört eletének felemelése és meggyógyítása során felmerültek.
