Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1944

10. 1944. június 27. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 299

a) ha a férj a házasságkötés után még három éven át szolgált, vagy b) ha a házasságból gyermek származott, vagy c) ha a házasság által gyermeket törvényesítettek. ad 4. Aki férjével ennek elhalálozása idejében nem élt együtt, özvegyi járadékra igényt tarthat, ha erkölcs tekintetében kifogás alá nem esik és ha hitelt érdemlően igazolja, hogy a különélés nem az ő hibájából következett be. (2) Ha az alkalmazott a munkaadó hivatal stb. érdekeinek védelmében, fenyegető veszedelem vagy kár elhárítása céljából tanúsított magatartása következtében meghal, özvegyének, ha a házasság a halált okozó tevékenység idejében már fennállott, özvegyi járadékra van igénye, még akkor is, ha az elhunyt alkalmazott ellátásra egyébként jogosult nem volt, vagy ha a házasságkötéstől a haláleset bekövetkezéséig hat hónap még nem telt el, vagy ha az alkalmazott a házasságkötés idején a 60. életévét már betöltötte. (3) Az a nő, akinek az alkalmazottal kötött házasságát bírói ítélet jogerősen felbontotta, az alkalmazott halálával a következő feltételek együttes meglétében ellátásra igényt tarthat: a) ha a házasság fennállása esetén özvegyi járadékra jogosult volna, b) ha a házasságot a bírói ítélet egyedül a férj hibájából bontotta fel, c) ha a házasságot felbontó bírói ítélet a férjet tartásdíj fizetésére kötelezte, d) ha nem ment újból férjhez. 13. §. Az özvegy felvált nő) ellátása az alkalmazott (nyugbéres) halálát követő három hónapban. (1) A tényleges szolgálatban levő alkalmazottaknak, vagy a nyugbéresnek a halála után az elhalálozást követő három hónapon át az özvegy részére ki kell fizetni mindazt a munkabért (nyugbért) és egyéb állandó jellegű rendszeres járandóságot, amelyre az alkalmazottnak (nyugbéresnek) ezalatt az idő alatt igénye lett volna, ha életben marad. Ezalatt a három hónap alatt az özvegy egyéb ellátásban nem részesülhet. Az így kifizetett összegeket még abban az esetben sem kell visszatéríteni, ha későbbi megállapítás szerint az özvegy ellátásra jogosult nem volna. (2) Ha a tényleges szolgálatban levő alkalmazott, vagy a nyugbéres halála után n 12. §. (3) bekezdése értelmében ellátásra jogosult elvált nőt hagyott hátra, ennek a §-nak (1) bekezdésében megállapított járandóságokat az elhalálozást követő három hónapon át a tartásdíj erejéig az elvált nőnek kell kifizetni. Az elvált nőt ezalatt a három hónap alatt nem lehet egyéb ellátásban részesíteni. (3) Ha a tényleges szolgálatban levő alkalmazott vagy nyugbéres halála után a 12. §. (3) bekezdése értelmében ellátásra jogosult több elvált nőt hagyott hátra, ennek a §-nak (1) bekezdésében megállapított járandóságokat az elhalálozást követő három hónapon át az egyes tartásdíjak erejéig az elvált nők részére kell kifizetni. Ha a tartásdijak összege a járandóságokat (nyugbért) meghaladja, az elvált nők részére a járandóságokat (nyugbért) a tartásdíjak arányában elosztva kell kifizetni. (4) Ha az ellátásra jogosult elvált nőn (nőkön) kívül özvegyi járadékra jogosult özvegy is van, az elvált nőt — vagy az elvált nőket együttesen — csak az (I) bekezdésben megállapított járandóságok 40%-a illeti meg. Az így kifizetésre kerülő összegek sem haladhatják meg az egyesekre nézve a tartásdíjnak a megfelelő időre eső összegét; az ezenfelül maradó összeget az özvegynek kell kiutalni. (5) Ha az elhunytnak az intézménynél természetben adott lakása volt, az özvegynek a halálesetet követő lakbérnegyedben vagy a lakás használatára, vagy az ezzel egyenértékű pénzbeli megtérítésre lehet igénye. Erre nézve a polgármester — a nagyüzemeknél a központi vezérigazgató — esetenkint határoz. (6) Ennek a §-nak a rendelkezései csak a 22. §-ban megállapított korlátozásokkal alkalmazhatók. 14. §. Az özvegyi járadék összege. (1) Ha az alkalmazott elhalálozásakor tényleges szolgálatban volt, az özvegyi járadékot annak az összegnek alapulvételével kell megállapítani, amelyet a férj az