Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1942

3. 1942. március 20. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 112

258 1942 március 20-iki rendkívüli közgyűlés. 112. szám. törvényhatósági bizottságát. Méltóztassék tehát megengedni, hogy nyilt őszinteséggel mondjam el nézeteimet és célkitűzéseimet. Nyilt őszinteséggel, mert az őszinteséget és nyíltságot közéletünk egyik legfontosabb alapvető követelményének tartom. Az én politikám a kormányzat politikája és utamat közvetlen felügyeleti hatóságom a belügyminiszter úr szabja meg. A város igazgatásában felvetődhetnek ellentétek, keletkezhetnek viták, adódhatnak problémák, amelyekben talán nem egyszerű a megfelelő megoldás. De van egy terület, amelyen egyek vagyunk mindannyian és ez székesfővárosunk autonómiája, annak odaadó szeretete, hű szolgálata. Ez az autonómia megállta a történelmi próbák egész sorát. Bebizonyította, hogy méltó a milliós város ügyeinek vitelére és felelősségérzete, fegyelmezettsége alkalmas arra, hogy Budapest sorsát irányítsa, higgadtan a jövőbe látó szemmel. Mélyen tisztelt Közgyűlés! 18 törvényhatósági jogú és 70 megyei város figyel arra, ami ebben a teremben történik. Meggyőződésem, hogy autonómiánk továbbra is méltó marad az ország első városának megkülönböztetett szerepére és arra a bizalomra, amely az autonómia gondolata iránt a belügyminiszter úr részéről a képviselőház 1939. évi november hó 15-iki ülésén a következő megállapításban jutott kifejezésre : »Én azon a nézeten vagyok, — mondotta vitéz Keresztes Fischer Ferenc őnagyméltósága — hogy halálos vétek volna Magyarországon az autonóm közületek autonóm életét megfojtani, mert az egész állami élet és közélet fejlődésében ezek az autonómiák mindig annyira jelentős szerepet vittek, hogy az összes magyar tradíció, hogy úgy mondjam az egész magyar alkotmány törése nélkül nem lehetne megszüntetni.« Ilyen elvi alapon bizalommal tekinthetünk munkánk sikere és eredményessége elé. Közéleti pályámon hirdettem és követeltem a szociális politikát. Az én szociális politikárn forrása a Rerum Novarum mellett a Quadragesimo Anno és boldog lennék, ha föpolgarmestersegem során több könnyet tudnék letörölni, mint amennyit eddig módomban volt. Ebben a szociális szellemű keresztény politikában sem lehet különbség keresztény felekezetek között. Tisztelem mindenkinek a vallásos meggyőződését, nagyraértékelem a hit nyilt megváltását, magam is büszkén vallom fennen keresztény katolikus hitemet, mert erre tanít Róma, a vértanuk örök Rómája. Benső meggyőződésem, hogy az államalkotás sziklaszilárd alapjait a hit fényénél rakta le első szent királyunk. Viszont bölcsen állapítja meg korunk két nagy elméje Raffay Sándor és Ravasz László őnagyméltóságaik — és pedig a katolikusság megegyező érzéseinek megfelelően —, hogy további fennmaradásunk útja csak a keresztény felekezetek testvéri összefogásának szilárd fundamentumán vezethet. Budapest kettős szerepet tölt be az ország életében. Az egyik statikai jellegű és abban a tényben jut kifejezésre, hogy Budapest Magyarországnak fő- és székvárosa, az ország szíve itt él és dolgozik. A másik szerepe azonban dinamikus. Egy dinamikus mozgató erő élt a múltban és a múltban is mindig és élni fog a jövőben e város falai között. Budapest diriamikai ereje abban nyilvánul meg, hogy megérti és összeegyezteti a maga hivatását a nemzet legégetőbb és legelsőbbrendű feladataival. A trianoni időkben egy óriási felkiáltójel volt ez a város, a nemzeten elkövetett vérlázító igazságtalanságnak kontinentális távolságokban világító fáklyája. Amikor a munkanélküliség réme fenyegetett, Budapest polgárainak áldozatkészségével és a kormányzat közreműködésével stabilizálta pénzügyeit és páratlan értékű munkaalkalmat teremtett. Amikor a korszellem fokozottan előtérbe helyezte a szociális gondolatot, Budapest olyat és annyit tett ezen a téren, hogy kivívta Európának, de mondhatjuk a világ valamennyi metropolisának figyelmét és elismerését. Elszakított területeink hazatérésekor Budapest testvérközséget fogadott a hazatért területeken. Az emelkedett és példátmutató magatartás, melyet a trianoni bilincsek fokozatos lehullása idején nagyvonalú elődömnek Karafiáth Jenő őnagyméltóságának és városunk kiváló polgármesterének Szendy Károly őméltóságának vezetése alatt tanúsított a székesfőváros autonómiája, egyik legszebb és legmeghatóbb fejezete volt és maradt városunk történetének. Tisztelt Közgyűlés! Ha felvetjük a kérdést, hogy az ország most különösen mit várjon Budapesttől, akkor utalnunk kell a kijelentésre, melyet Kállay Miklós miniszterelnök úr őnagyméltósága tett a közeli napokban : »Háborús kabinet vagyunk, — mondotta a miniszterelnök — mert háború van, mi is benne vagyunk, komolyabban mint sokan gondolnák, — és ez a világ legsúlyosabb háborúja.« Tudomásul kell vennünk mélyen tisztelt közgyűlés, hogy Budapesttől ma a háborús kötelességtelje-