Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1942

3. 1942. március 20. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 112

1942 március 20-iki rendkívüli közgyűlés. 112. szám. sitésnek a maximumát várja és követeli nemzetünk sorsdöntő érdeke. Az a Budapest, amely tudatában van kötelességének, nem nyújthat menedéket a dőzsölésnek, a hivalkodó tobzódásnak, a gonosz lelkiismeretlen spekulációnak. Nem tűrheti meg polgárai között a háborús konjunktúra vakmerő mindenre elszánt vámszedőit, akik mások nélkülözéséből, mások szenvedéséből akarnak jogtalan előnyt szerezni és aranyat facsarni. Főpolgármesteri működésem céljául a becsületes magyar munkát választom. Ennek a munkának számos vonatkozása van. Ezek között a legkiemelkedőbb a helyes szociális fejlődés biztosítása és a mai időkben különösen nagyfontosságú a rend teljes fenntartása. Az előbbihez szív kell. A jó Isten úgy érzem, ezt megadta nekem. Az utóbbihoz hajthatatlan, megalkuvást nem ismerő, elszánt akarat. A jó Isten ezt sem vonta meg tőlem. Élni fogok mindkettővel az ország és a főváros javára. A magyar fővárosnak vagyok a főpolgármestere ez a tény parancs lelkiismeretemnek. Ez a parancs pedig így szól: feladatodat teljesítsed pártatlanul. Én nem fogok félni lelkiismeretemmel találkozni, — mert ezt a parancsot teljesíteni fogom. Hivatali jogköröm szerint ellenőre vagyok az önkormányzatnak és egyben elnöke az ország első törvényhatósága közgyűlésének. Ezzel a jogkörömmel élni fogok, de sohasem fogok visszaélni. Ez a közgyűlés a főváros parlamentje. Minden tagjának vannak jogai és kötelességei. Kérem a mélyen tisztelt törvényhatósági bizottsági tag urakat, hogy mind a kettőt gyakorolják. Meggyőződésem, hogy ennek a mi fővárosi parlamentünknek minden egyes tagját Budapest és a székesfőváros lakossága iránti szeretet, nagy munkakészség és önzetlen közéleti tevékenység szelleme hatja át. Törekvésem az, hogy a főváros és környéke, valamint a falu találja meg és értse meg egymást. Gátat kell azonban vetni az olyan törekvésnek, mely rövidebb budapesti tartózkodás jogcímén főleg a szociális juttatásokra formál indokolatlanul igényt. Fel kell itt vetni valamely méltányos szelekció gondolatát, mert ez a város nem lehet hűtlen azokkal az őslakó polgáraival szemben, akik itt évtizedeken át dolgoztak, adót fizettek és akik nehéz helyzetükben joggal várnak elsősorban az ő Budapestjüktől megértést és szeretetet. Tisztelt Közgyűlés! Több mint két évtizeden át képviseltem a törvényhozásban és az autonómiában a fővárosnak azt a részét, amelyben a legtöbb szegényember lakik. A munkásság és más kisegzisztencia. Ezekhez sem fogok soha hűtlenné válni. Jól ismerem őket, gondolkodásukat, bajukat, erényeiket és gyengéiket egyaránt. Sokat sajgott értük a szívem, lelkem. Tanúim erre azok, akik érintkeztek velem. Rajtam érzem az ő becsületes bizakodó tekintetüket. Kezemen érzem a kézszoritásukat. Amikor róluk beszélek, a munkásságról, a nagyváros nincstelenjeiről, szegényeiről, küszködő kis egzisztenciáiról és sok minden más reászorultról, újból hallom Serédi Jusztinián Hercegprímás Úr Őeminenciájának, afenkölt lelkű tudósnak és az ország első zászlós urának szívbemarkoló figyelmeztetését a keresztény felebaráti szeretetről, amelynek »alapja az, hogy mindannyiunknak közös mennyei Atyánk van« és amelynek következése az, hogy »minél inkább elismerjük és cselekedeteinkkel is megvalljuk a közös Atyát, egyéni és nemzeti életünkben, annál inkább testvér módjára kezeljük egymást«. Tisztelt Közgyűlés! Több százezer munkás él ebben a városban. A mi ideális célkitűzésünk nem lehet más, mint az hogy ezt a társadalmi réteget a keresztény szeretet, a szociális törődés, a kulturális gondozás eszközeivel, a polgári jólét egy haladottabb fokára emeljük. Olyan társadalmi tényezővé, aki épen úgy ragaszkodik ehhez a városhoz, mint Budapestnek javakkal megáldott bármely lakosa. Tisztelt Közgyűlés! Nem lennék méltó azokhoz a kiváló férfiakhoz, akik Budapest főpolgármesteri tisztségében alkotásokkal írták be nevüket a polgári megbecsülés aranykönyvébe, ha Budapest székesfőváros polgársága felemelkedésének ügyét pusztán elvi kijelentésekkel akarnám szolgálni. Konkrét cselekedetekkel kell szolgálnunk a dolgozó tömegek felemelkedésének misszióját. Azokra a kérdésekre kell összpontosítani a figyelmünket, melyek a főváros lakosságának hivatásszerű mindennapi életével, boldogulásával segítségével, békés magánéletével, kiegyensúlyozottságával vannak összefüggésben. Budapest alapja és talpköve mindig a munka volt. Tegyünk meg tehát mindent, hogy Budapest lakossága az igazságosság,a józan belátás jegyéhen barátjának és mentorának érezze azt a Budapestet, amely nem éri be a szociális juttatások harmatcseppjeivel, hanem a mai kivételesen nehéz viszonyok dacára intézményesen dolgozik felemelésükön és megerősítésükön.