Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1941
3. 1941. február 28. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 111
19 41 február 28-iki közgy űlés. 110—111. szám. 81 Tekintettel arra, hogy a közgyűlés minden egyes tagja tudta, hogy az elnöklő főpolgármester úr, az ügyrendnek és az állandó gyakorlatnak megfelelően, ezúttal is a kijelölő választmány ülésének azonnali megkezdése, tehát tisztéből folyó kötelességének folytatólagos teljesítése céljából hagyta el a közgyűlési termet, a kétségtelenülcélzatos beállítású megjegyzés a tárgyilagos igazságot nélkülözte. Peyer Károly bizottsági tag urat tehát ezért a december 13.-án tett, a főpolgármester úrra nézve sértő közbeszólásáért — a legelső alkalmat felhasználva — utólagosan rendreutasítom. !111. Tárgyalja a közgyűlés a polgármester 175.801/1941.— X. számú előterjesztését a nyilvános betegápolási pótadóból a székesfőváros részére átengedett 7 millió pengős átalány felemelése végett a m. kir. belügyminiszter úrhoz intézendő felterjesztés tárgyában. A közgyűlés a polgármesternek — közegészségügyi és pénzügyi szakbizottságok által is pártolt — előterjesztésére elhatározza, hogy a nyilvános betegápolási pótadóból a székesfőváros részére átengedett 7 millió pengős átalány felemelése végett a m. kir. belügyminiszter úrhoz a következő felterjesztést intézi: Nagyméltóságú Miniszter Űr! Budapest székesfőváros törvényhatósági tanácsának kiküldöttei 1931. október hó 30.-án megállapodást létesítettek a m. kir. népjóléti miniszter és pénzügyminiszter urakkal, amelynek értelmében a m. kir. népjóléti minisztérium 1932. évi január hó 1.-től kezdve a kórházi ápolási költségek megtérítésére évenkint 7 millió pengőt átenged az országos betegápolási adó bevételeiből a fővárosnak és ennek ellenében a székesfőváros a kormánnyal szemben betegápolási díj fizetésére további igényt nem támaszt. A székesfőváros e megállapodásban 1932. január l.-éig felmerült és a megállapodás alkalmával hozzávetőlegesen 14.000.000 pengőben számított, de a végleges megállapítás szerint 17,552.541-38 pengőt kitevő ápolási díjköveteléséről mondott le az állammal szemben abban a feltevésben, hogy a 7 millió pengős átalány fedezni fogja a közkórházi kiadásoknak az ápolási költségekből, valamint a szomszédos törvényhatóságoknak a megállapodás 4./pontjában ígért hozzájárulásából nem fedezhető részét és a fennmaradó összegből pedig az elengedett 14 millió pengős követelésnek legalább egy része meg fog térülni. A szomszédos vármegyéknek hozzájárulásra való kötelezése azonban mindmáig nem történt meg. A megállapodásban foglalt ígéret megvalósítását — amely egyébként a törvényes felhatalmazás alapján kiadott 6000/1931. M. E. sz. rendelet 6. §-ának (2) bekezdésén alapszik — Budapest székesfőváros polgármestere legutóbb 182.228. 1933— X. számú felterjesztésében kérte a m. kir. belügyminiszter úrtól, a felterjesztésre azonban a mai napig válasz nem érkezett. A székékesfőváros ezáltal évi 700.000 pengő előirányzott bevételtől esett el. További bevételi kiesést jelentett a székesfőváros részére a m. kir. belügyminiszter úrnak az az álláspontja, hogy a 7 millió pengős átalányban bennfoglaltatik a nyilvános betegápolási pótadóból a székesfővárost bármi címen megillető összes hozzájárulás. Ennek az álláspontnak megfelelően 1932. január 1.-től kezdődőleg a székesfőváros nem kapta meg a 6000/1931. M. E. számú rendelet 15. §-a alapján járó és a székesfőváros közegészségügyi intézetei részére 1932-ig kiutalt állami hozzájárulást. A fertőtlenítő intézetnek, valamint a tüdőbeteggondozó intézeteknek fenntartásához adott hozzájárulások, valamint a szegénybetegek gyógyszer és gyógyászati segédeszköz szükségletének fedezésére szükséges összeg elmaradása kb. háromnegyed millió pengős bevételi kiesést jelent a községi háztartás részére. Ezt az összeget a 7 millió pengős átalányból levonásba helyezve az eredeti megállapodással szemben tulajdonképen csak 6 és % millió pengőt kap a székesfőváros a közkórházi kiadások fedezésére. Ugyanakkor mikor a most előadott okok folytán a székesfőváros közkórházi kiadásainak fedezésére szolgáló állami és vármegyei hozzájárulás összege majdnem másfél millióval csökkent, különböző, a megállapodás után életbeléptetett jogszabályok a közkórházak ápolási díjbevételeit is igen nagymértékben csökkentették. Az 1931. december 31.-én kiadott 9090/1931. M. E. sz. rendelet 14. §-a, valamint az 1300/1932. N. M. M. sz. rendelet kimondja, hogy a társadalombiztosító intézetek a kórházi ápolás első és utolsó napjára összesen csak 1 napi ápolási költséget tartoznak megtéríteni, továbbá a 29. naptól kezdődőleg pedig csak az ápoltnak házi ápolás esetén járó napi táppénz összegét térítik meg. Ezek a rendelkezések a székesfőváros
