Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1938

6. 1938. június 22. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 295 - 296

1938. június 22-iki közgyűlés. 296. szám. 397 a feltétellel jogosult végkielégítésre, ha őt a székesfőváros tiszti főorvosa (tiszti főorvoshelyettese) még a tényleges szolgálat megszűnése előtt mindennemű munkára, illetve kerestre egyszersmindenkorra képtelennek minősítette. Az ilyen alkalmazott végkielégítését az utoljára élvezett beszámítható fizetés, nyugdíjba beszámítható személyi pótlék és a tényleges szolgálatban utoljára élvezett lakáspénz egyhavi összegének tizenkétszeresében kell megállapítani. (4) Ha az öt beszámítható szolgálati évnél kevesebb szolgálati idővel bíró alkalmazottat a 13. §. (1) bekezdésének f) vagy g) pontja alapján bocsátják el a szolgálati kötelékből, a (3) bekezdés szerint megállapítható összeg 60%-ának megfelelő végkielégítésre jogosult. (5) Annak az alkalmazottnak a végkielégítését, akinek a beszámítható szolgálati ideje öt évnél több, de tíz évnél kevesebb, a 13. §. (1) bekezdésének a), b) és c) pontjaiban megállapított esetekben, az (1) bekezdésben megjelölt járandóságok egyhavi összegének huszonnégyszeresében kell megállapítani. (6) Az öt beszámítható szolgálati évnél több, de tíz beszámítható évnél kevesebb szolgálati idővel bíró alkalmazott a jelen szakasz (4) bekezdésének megfelelő esetekben, az (5) bekezdés szerint megállapítható összeg 60%-ának megfelelő végkielégítésre jogosult. (7) A végkielégítés megállapításánál figyelemmel kell lenni a 12. §. (6) bekezdésében foglalt rendelkezésre is. (8) A (3) és (5) bekezdésekben említett teljes munka- és keresetképtelenséget kizárólag a székesfőváros tiszti főorvosa (tiszti főorvos-helyettese) állapítja meg. 35. §. Az özvegy joga végkielégítésre és a végkielégítés mértéke. (1) A tényleges szolgálatban meghalt alkalmazott özvegye végkielégítésre jogosult, ha a 4. és 19. §-okban megállapított kizáró okok nem forognak fent, továbbá ha az özvegyi járadékra való jogosultságnak a 18. §-ban megállapított feltételei egyébként megvannak, azonban az alkalmazottnak még nem volt meg a 6—10. §-ok szerint beszámítható öt szolgálati éve. (2) Az özvegy végkielégítésének összegét az elhunyt férj legutoljára élvezett, beszámítható fizetése, nyugdíjba beszámítható személyi pótléka és lakáspénze egyhavi összegének tizenkétszeresében kell megállapítani. (3) A végkielégítés megállapításánál figyelemmel kell lenni a 12. §. (6) bekezdésében foglalt rendelkezésre is. (4) Az elvált feleség végkielégítésre nem jogosult. (5) A végkielégítés kifizetésére a 33. §-ban foglalt rendelkezések az irányadók. 36. §. A szülőtlen árvák joga végkielégítésre és a végkielégítés mértéke. (1) A tényleges szolgálatban meghalt alkalmazottnak szülőtlen és a szülőtlennel egyenlőnek tekintendő árvája végkielégítésre jogosult abban az esetben, ha részére nevelési járadékot kizárólag azért nem lehet megállapítani, mert az alkalmazottnak a 6 10. §-ok szerint beszámítható szolgálati ideje öt évnél kevesebb volt. (2) Ha az árva egyébként mindkét szülője után igényelhetne nevelési járadékot, de arra kizárólag az (1) bekezdésben megjelölt okból egyik szülője után sem jogosult, a végkielégítés őt mindkét szülője után megilleti. Ha — kizárólag az (1) bekezdésben megjelölt körülmény miatt — csak az egyik szülő után nem lehet nevelési járadékot megállapítani, a másik szülő után ellenben az árva nevelési járadékot kap, az előbbi szülője után a végkielégítésre való jogosultságot nem veszti el. (3) A szülőtlen és a szülőtlennel egyenlőnek tekintendő árvát megillető végkielégítés összegét az elhunyt szülő legutoljára élvezett, beszámítható fizetése, nyugdíjba beszámítható személyi pótléka és lakáspénze egyhavi összegének tizenkétszeresében kell megállapítani. (4) Ha egynél több szülőtlen, illetve szülotlennel egyenlőnek tekintendő árva maradt, a (3) bekezdés szerint megállapítandó összeg őket együttesen illeti meg s az

t 'szükség esetén — egyenlően kell közöttük megosztani.