Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1937

6. 1937. április 21. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 177 - Szabályrendelet a székesfőváros kegyuraságához tartozó római katolikus plébánosok nyugdíjszerű ellátásáról

• :­. 94 1937. április 21-iki közgyűlés. 177. szám. (2) Az olyan özvegy, aki a székesfővárostól (a székesfőváros bármely intéz­ményétől, intézetétől, üzemétől, részvénytársasági formában működő intézetétől), az államtól (bármely állami hatóságtól, intézettől, intézménytől stb.), bármely köz­hatóságtól (közintézménytől) vagy bármely egyházi hatóságtól (intézettől) fizetésben vagy nyugellátásban (kegydíjban) részesül, alkalmaztatásának, illetve nyugel­látásának tartama alatt a jelen szabályrendelet értelmében járó özvegyi ellátásnak (özvegyi nyugdíj, lakáspénz) folyósítására csak akkor tarthat igényt, ha alkalmaz­tatásával járó javadalmazásának, illetve nyugellátásának (kegydíjának) összege a jelen szabályrendelet értelmében őt megillető özvegyi ellátásának (özvegyi nyug­díjnak és lakáspénznek) összegét el nem éri. Ilyen esetben az özvegy a jelen szabály­rendelet értelmében járó özvegyi ellátásából csak az alkalmaztatásával járó javadal­mazás (fizetés, lakáspénz stb.), illetve nyugellátás (kegydíj) és a jelen szabályrendelet értelmében járó özvegyi ellátás között mindenkor mutatkozó különbözet folyósítására tarthat igényt. 18. §. A görög szertartású plébános özvegyének átmeneti ellátása. (1) A tényleges működésének ideje alatt, illetve nyugdíjas állapotban elhalt görög szertartású plébános özvegye részére az elhalálozás napját követő három hónapon át mindenkor a járandóságok esedékességének időpontjában ki kell fizetni a tényleges működésük ideje alatt elhunyt plébánosoknál azt a beszámítható javadal­mazást és családi pótlékot, a nyugdíjas állapotban elhalt plébánosoknál pedig azt a nyugdíjat és családi pótlékot, amelyre az elhaltnak az elhalálozás napját követő három hónap alatt igénye lenne, ha még életben volna. Ugyancsak ki kell fizetni a mindenkori esedékesség időpontjában az özvegy részére az elhalálozás napját követő lakbérévnegyed végéig azt a lakáspénzt, amelyre az elhaltnak ez alatt az idő alatt igénye lenne abban az esetben, ha még életben volna. (2) Ha az elhalt görög szertartású plébánosnak természetben volt lakása, a hátramaradottaknak vagy az elhalálozás napját követő bérévnegyeden át még a lakás használatára vagy pedig a megfelelő lakáspénz-készpénzjárandóságokra van igényük. Mindaddig azonban, amíg a hozzátartozók a természetben bírt lakásból ki nem költöznek, a Iakásppénzre igényük nincs. Ha a hozzátartozók a természetben bírt lakásból kiköltöznek, a lakáspénz-készpénzjárandóság aránylagos részét — (egy napra az egyhavi lakáspénz egyharmincad részét számítva) — a kiköltözés napjától kell az elhalálozás napját követő lakbérévnegyed végéig az igényjogosultak részére kifizetni. (3) Az özvegy a jelen §. alapján részére kifizetett összegeket abban az eset­ben sem köteles visszatéríteni, ha részére özvegyi nyugdíj nem állapíttatik meg. (4) A 10. §. (9) és (10) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek a jelen §-ban említett lakáspénzre való alkalmazásánál úgy kell eljárni, mintha az elhunyt férj az elhalálozását követő lakbérévnegyedben életben volna. 19. §. Az özvegy lakáspénze. (1) Az özvegyi nyugdíjra a jelen szabályrendelet értelmében igénnyel bíró özvegynek özvegyi nyugdíján felül lakáspénzre is van igénye. (2) A 10. §. (2), (4>—(7) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket az özvegyek lakáspénzére is megfelelően alkalmazni kell. (3) Az igényjogosult özvegy lakáspénzét a 10. §. (2) bekezdés értelmében alapul veendő lakáspénz 50%-ában kell megállapítani. (4) Az özvegyeket az előbbiek szerint megillető lakáspénz összegét a mellékelt A) kimutatás tünteti fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom