Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1935

1. 1935. január 4. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 5 - 6 - 7 - 8

8 1935. január 4-iki rendkívüli közgyűlés. 8: szám. a kormányát és a maga becsületes patriciusi elgondolásaival, valamint nagy nyugateurópai műveltségével a három provincvárosból nagy és hatalmas várost alkotott meg. Azután jött a második, aki ebből a nagy városból modern várost alapított, akinek alkotó, átformáló készsége olyan nagy volt, hogy munkatársai alig t tudták tempóval követni: ez Bárczy István volt, akinek nagyságát, hatalmas alkotó készségeit igazán csak azok ismerik és csak azok tudják értékelni, akik mint jómagam is, bár szerényen, de munkatársai voltunk. Azután jön a harmadik, közvetlen elődöm Sipőcz Jenő, akitől közvetlenül veszem, illetve vettem át ennek a városnak vezetését. Azt hiszem mindennél szebben beszél az ő 15 esztendős polgármestersége. A háborúk és a forradalom után vette át ezt a testileg és anyagilag leromlott fővárost és én az ő kezéből most egy szép, erkölcsileg és anyagilag rendben lévő várost veszek át. Ezekkel a nagy elődökkel szemben itt állok én, az utód, a magam munkakészségével, a magam ambíciójával és mégis, ezek a nagy elődök nem fognak rám nyomasztólag hatni. Ellenkezően az én munkakészségemet és akaraterőmet ezek a nagy emberek csak emelni és sarkalni fogják. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Senki, de senki sem mentes az otthonnak, a származási helynek a hatása alól. így vagyok én is, aki egyszerű, pesti, polgári családból származom. Apám és nagyapám mind dolgozó pesti polgárok voltak, akik tényleges munkájukkal járultak hozzá ennek a városnak felépítéséhez. Amikor én egy törekvő és gyöngyöző homlokú polgárt, vagy egy dolgozó munkást látok, lelki szemeim előtt mindig megjelenik édesapám, nagyapáin képe. Minden dolgozó munkásban, polgárban nemcsak az én lelki, hanem testi rokonomat, testvéremet látom. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Amint méltóztattak látni, amikor beléptem ebbe a terembe s átléptem ennek a teremnek küszöbét, akkor minden díszt levettem magamról, a kardomat is letettem és egyszerű magyar ruhában jöttem ide fel az elnöki emelvényre. Ezzel akartam jelezni polgármesteri vonalvezetésemet, amely elsősorban magyar, azután egyszerű, félelem nélküli, amidőn igazságom erejét nem karddal és nem is erőszakkal, hanem a meggyőzés igazságával akarom érvényesíteni. Egészen természetes, hogy a mélyen tisztelt közgyűlés tőlem ennél valamivel részletesebb programmot kíván. Amikor én ezt előterjesztem, először az általános irányelveimet és elgondolásaimat, azután a pozitív alkotásokat és munkairányt fogom felvázolni. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy az egyén önálló tevékenységének lehetőségére alapított gazdálkodási rendszer híve vagyok, mert a reális élet csak ezen rendszer mellett mutatott fel eddig olyan eredményeket, amely mellett az emberi kultúra a legszebbet produkálta és helyes korrekciók mellett az ember a legjobban élhet meg. Látom azonban a jelen nehézségeit is, a polgárok nehéz anyagi helyzetét, a munkások jogos és ki nem elégített igényeit. Az is kétségtelen, hogy az emberiség egy nagy átalakulási folyamatában élünk, amelyben sok megdönthetetlennek tartott gazdasági elv és magánjogi tétel dőlt meg. Azonban bármily égetők is a problémák, azokhoz ha hebehurgyán és anyagi előkészítés nélkül nyulunk hozzá, az azonnali kielégítéssel pillanatnyi segítség után általános gazdasági összeomlást idézünk elő. A problémákat sohasem szabad egy oldalról nézni, mert például reménytelen annak a városnak a vezetése, ha a különböző követeléseket egyszerre kellene teljesíteni. Egyik oldalon a takarékoskodás, az adó, az üzemi szolgáltatások leszállítása, a közlekedés olcsóvá tétele, a forgalom emelkedésének biztosítása anélkül, a másik oldalon a közigazgatási és üzemi tisztviselők jogos anyagi érdekeinek tekintet nélküli kielégítése, magasabb illetmények juttatása, mindazon üzemek korlátok nélküli megszüntetése, amelyek az önálló iparosokkal és kereskedőkkel konkurrálnak. A helyzet, különösen Budapest helyzete, az én megítélésem szerint egyáltalában nem előnytelen, ha a problémákat rendszeresen kívánjuk megoldani és ha mindenki objektíven fogja megítélni — ami kétségtelen önfegyelmet kíván — a maga jogos igényeit.