Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1935

1. 1935. január 4. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 5 - 6 - 7 - 8

1935. január 4-iki rendkívüli közgyűlés. 8. szám. A polgármester legelső kötelessége a költségvetés egyensúlyának fenntartása, nem könnyű feladat akkor sem, ha a közgazdaság iránya emelkedő. Én a főváros pénzügyi szituációját nem látom sötétnek és ha a szigorú takarékosság elvét vihetem keresztül az egész vonalon és ebben a közgyűlés tagjai segítségemre lesznek, vagy ha a közpénzek leggazdaságosabb kihasználását fogjuk-mindig szem előtt tartani, a túlzott igények és vélt jogok elmellőzésével, a költségvetés az államhatalom jóindulatú segítségével, amit a belügyminiszter úr objektív és tiszteletreméltó személyében biztosítottnak látok, egyenlegbe hozható. Az adóemelést tehát sem szükségesnek, de lehetségesnek sem tartom, megismétlem azonban, ha az adó és közszolgáltatások emelésének eszközével élni nem lehet és nem is szabad, minden más módot igénybe kell venni az egyensúly fenntartására. A közigazgatási tisztviselők és tanszemélyzet jelenlegi illetményeit viszont oly mértékűnek ítélem, hogy azokból semmit sem szabad elvenni, mert ezzel az alkalmazottak anyagi alapjait rendítenök meg, ami nemcsak erkölcsi, de lényeges anyagi károkat is okozna a köznek. Elvárom összes tisztviselő kollégáimtól, kicsinytől és nagytól, hogy hivatali kötelességüket a legkomolyabban és a legpontosabban teljesítsék, úgy a munka minősége, mint az idő tekintetében, mert kijelentem, hogy a kötelességét lazán teljesítő, mulasztó, vagy pláne megtévedt tisztviselőt minden tekintet nélkül kirekesztem a fővárosi tisztviselők érdemes és kitűnő társadalmából. Különösen elvárom még az én tisztviselő kollégáimtól és a tanszemélyzettől is, hogy ügyes-bajos dolgaikkal eléjük kerülő polgárral, vagy lesújtott szegénnyel a legnagyobb türelemmel és előzékenységgel járjanak el, megértvén a nehéz gazdasági helyzet okozta érzékenységüket. A legnehezebb problémánk és amellyel a legkomolyabban kell foglalkoznunk, a fiatalság helyzete, bár ez meghaladja a városi közigazgatás feladatkörét. Minden eszközzel és lehetőséggel foglalkoztatni kell őket, vagy valamely hivatás felé kell őket irányítani, mert ha a fiatalságot nem tudjuk a nemzeti munkába beállítani, akkor ez a fiatalság az egyéni tevékenység alapján álló közgazdasági elgondolás iránya helyett bele fog szoríttatni a még be nem vált kollektív gazdasági elgondolás irányába, amiért felelősséget vállalni nem lehet és ami a magyar faj jövőjét több mint kétessé tenné. Külön figyelemmel kívánok lenn' a háború rokkantjaira, vitézeire és a világháborúban résztvettek táborára, akik kétségkívül a világháborúban a legnagyobb áldozatot hozták a haza oltárán. Mindez kétségtelenül elsősorban állami feladat, én azonban úgy vélem, hogy a fővárosnak a maga alapos részét ebből a kérdésből, illetőleg ennek a kérdésnek a megoldásánál ki kell vennie. A magyar jövő egyik fontos tényezőjének, eszközének tartom a sportot. Eleintén játék, majd férfias mulatság, nemes vetélkedés, végeredményben pedig a nemzet erejének egyik fontos forrása. Én magam is versenyző voltam és még most is aktiv sportoló vagyok, saját magamon tapasztaltam a sport minden előnyét. Ifjúkorom legszebb és legderűsebb órái azok voltak, amelyeket a sportnak gyakorlásában töltöttem s hogy még most is érzek fiatalos erőt, energiát, azt a sportnak tulajdonítom. Az én hivatali ajtóm tehát nyitva és rendelkezésre áll a becsületes magyar sportnak és mindent el fogok követni, hogy a sport áldását minél több polgártársam élvezhesse. A tisztviselők, a fiatalság és a sport problémái után áttérek a tulajdonképeni közigazgatási feladatokra. Az út- és csatornaépítés egy fejlődő nagyvárosnak elengedhetetlen szükséglete. Az útépítéseket tovább kell folytatni. Különösen fontosnak tartom a Budapestről a Balaton felé kivezető, a főváros területén lévő út kiépítését a Budaörsi-úton keresztül, ami idegenforgalmi szempontból is igen nagy jelentőségű. Legelső feladataim közé soroltam a Margithíd kiszélesítését. A tervezési munkák nagyon előrehaladott állapotban vannak, úgy,- hogy alapos remény van arra, hogy a kereskedelmi kormánnyal karöltve végre megépül az a híd is, ahol Pest és Buda teherkereskedelmi forgalma akadálytalanul lebonyolódhat.