Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1931
2. 1931. január 28. rendkivüli közgyűlés jegyzőkönyve - 20
1931. január 28-iki rendkívü li közgyűlés. 20. szám. 47 Az eskü letétele után az elnök a következőkben üdvözli a főpolgármestert: Méltóságos Főpolgármester Úr! A közgyűlés színe előtt az imént jelentettem a választás eredményét s épen most az eskü szent szavai elhangzottak Méltóságod ajkáról. Ennek a két ténynek az alapján Méltóságodat, mint a székesfőváros újonnan megválasztott főpolgármesterét, hivatali székébe beiktatom. Egyúttal ebből az alkalomból a törvényhatósági bizottság, valamint a magam nevében melegen üdvözlöjn Méltóságodat és nagy örömömnek adok kifejezést afelett, hogy a Kormányzó Űr Őfőméltóságának és a törvényhatósági bizottságnak egybehangzó bizalma Méltóságodat újból ebbe a díszes állásba helyezte. Méltóságod már egy lustrumot eltöltött ebben a díszes állásban és kiváló emberi tulajdonságai, nagy és áldozatos munkaszeretete, bölcs mérséklete és józansága tiszteletet és szeretetet váltott ki Méltóságod iránt a közgyűlés tagjaiban. Nagy megnyugvás számunkra az, hogy ezek az értékes tulajdonságok továbbra is megmaradnak a székesfőváros birtokában és biztosítják egy jövő lustrumra Méltóságod kiváló munkásságát a főváros javára. Én szívemből kívánom azt, hogy Méltóságod munkája, támogatva a magyar királyi kormány és a törvényhatóság bizalmától, valamint egyéb önkormányzati szervek támogatásától is, eredményes, sikeres legyen a haza és a főváros javára. Igen t. Közgyűlés! A főpolgármesterválasztás mindig nagyon nevezetes esemény a főváros törvényhatósági életében, már magának az állásnak nagy súlyánál fogva is. De ma különös jelentőségűnek, történelmi jelentőségűnek mondható, mert hiszen ma ez a választás tulajdonképen egy új alkotmányos életnek a nyitánya. Az új törvény új alkotmányt adott a fővárosnak és bár annak egyes rendelkezései már életben voltak, mégis ez az alkotmány a maga egészében a mai napon kezdi meg a maga működését. így a múltnak és a jövőnek a határkövénél állva természetes emberi érzés az, hogy meghatottsággal gondolunk vissza a múltra és aggodalommal, de reménnyel tekintünk a jövőbe. Az a hat évtized, amelyet a főváros a régi alkotmányos rendszer mellett átélt, telve volt a magyar sorsfordulat változatosságával, fellendüléssel, boldogtalansággal, küzdelemmel, szenvedéssel, harcokkal, bukással, — de hősi felemelkedéssel is. Adassék tisztelet a múltnak ; adassék tisztelet a régi törvényhatósági bizottságnak ; adassék tisztelet a főváros tanácsának, amely intézmények a maguk kiváló működésükkel kiérdemelték a kortársak tiszteletét, de kiérdemelték az utókor háláját is. Igen t. Közgyűlés! De természetesen előttünk áll a jövő és mi azt kérdezzük, vájjon ez a jövő mit hord a maga méhében? Kétségtelen, hogy a főváros helyzete a gazdasági körülmények folytán igen nehéz és ez szociális téren is érezteti a maga nyomasztó hatását és esetleg éreztetné a pénzügyek terén is. Természetes azonban, mélyen t. közgyűlés, hogy egy puszta törvény magában még nem tehet mindent, ezt a törvényt tartalommal csak az eszmények és az emberi akarat töltheti meg. Csakis az eszményektől és az emberi akarat erőfeszítésétől függ ennek a munkának a sikere. És bármilyen nagyok legyenek is a nehézségek, nekünk ennek az új életnek útjára nem szabad kishitűséggel, nem szabad lemondással indulni, hanem bennünk kell lenni a reménynek, a hitnek és az erőnek és mindezt másokba is bele kell szuggerálni. Bele kell szuggerálni a törvényhatóság életébe és a székesfőváros egész közigazgatásába. Óriási és gyönyörű hivatás az, ami előttünk áll, hiszen Budapest fejlesztéséről, Budapest naggyátételéről van szó. Budapest nemcsak a csonka országnak a szíve, hanem a történelmi Magyarországnak geográfiai központja, emléke és a mi régi nagyságunknak tulajdonképen egyetlen megmaradt szimbóluma. Budapestet naggyá kell tenni, fejlődésében segíteni kell minden tényezőnek és teljesen elhibázott volna az a politika, amely a fővárosnak vezetőszerepét gyöngíteni akarná, vagy amely fejlődése elé akadályokat akarna állítani, mert a főváros fejlődése elé teljesen szabad utat kell hagyni. Ezt az egy kérdést hangsúlyoztam a többi között, különösen azért, mert Méltóságos Főpolgármester Ürra ebben a kérdésben igen nagy szerep vár, mint aki közbenjáró a főváros és a központi kormányzat között és én nagyon kérem, hogy a főpolgármester úr a maga befolyását ezen várospolitikai értelemben használja fel és a főváros fejlesztése érdekében a maga hathatós befolyását érvényesítse. T. Közgyűlés! Ma ünnep van, a külsőségek is arra mutatnak és a lelkekben is ünnepi tűz ég. De az ünnep elmúlik és eljönnek a hétköznapok, mert az a helyes, hogy eljönnek, hiszen a hétköznapokban van a munka. Méltóságos főpolgármester úr mindig az ernyedetlen polgári munkának volt a híve. Én arra kérem Méltóságodat, hogy vigye magával lelkében ennek a mai ünnepnek a fényét és melegét, de azt kívánom, hogy lelje lelke igazi örömét ebben a hétköznapi, szürkének mondható munkában, amelyet én nem tudok másnak nevezni, mint téglahordásnak. Én arra kérem a Mindenhatót, hogy Méltóságodnak munkáján legyen rajta az Isten áldása és Méltóságod találja meg a maga örömét a főváros fejlődésében és felvirágzásában. Sok sikert kívánok Méltóságod munkájához. A közgyűlés az elnök szavait általános éljenzéssel fogadja. Az üdvözlés után dr. Ripka Ferenc főpolgármester elfoglalja az elnöki széket és a következőkben köszöni meg megválasztását:
