Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1930

8. 1930. junius 4. rendkivüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1011 - 1012 - 1013

1930. június 4-iki rendkívüli közgyűlés. 1011 — 1013. szám. 431 Nessi Gyula Németh János Orova Zsigmond dr. Ortvai Rezső Padányi Andor Pakots József Pap József dr. Paulheim Ferenc Payr Vilmos Pálfy József Pászthy János Pászty Károly Peidl Gyula Perczel Béla Perndl Flóris Petrovácz Gyula Peyer Károly Piazza Győző Pillis Károly Platthy György dr. Politzer Gusztáv dr. Polónyi Dezső dr. törvényhatósági bizottsági tagok. Pompéry Elemér Popelka Béla Posta Sándor dr. Rácz Vilmos dr. Rásó Lajos dr. Reisz Móric Repold Károly Révész Mihály dr. Rosenák Miksa dr. Sajó János Scheuer Róbert Schmarilüla Géza Schmidt Richárd Spett Ferenc dr. Stadler Nándor Steinherz Simon Stern Szerén Sümegi Vilmos Szakái Antal dr. Szakái Géza Szepessy Albert Székely János Szilágyi Lajos dr. Szőke Gyula dr. Tabódy Tibor Takács István dr. Tauffer Gábor dr. Török Zoltán dr. Vanczák János Vass Béla Várkonyi Kálmán dr. Verebély Jenő dr. Vértes Emil B. Virágh Géza Vitéz András József Vörös János dr. Vörösváry Miklós dr. Weiller Ernő dr. Wellisch Andor Weszelszky Gyula dr. Wolff Károly dr. Zala Zsigmond Ziegler Géza Zimmermann Dezső !1011. Dr. Ripka Ferenc főpolgármester-elnök a rendkívüli közgyűlést este 6 óra 10 perckor megnyitván, a megjelent tagokat üdvözölve a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri dr. Bánóczi László, dr. Bozóky Ádám, dr. Homonnay Tivadar, Kállay Tamás, Körmöczi Zoltán dr., Lévai Sándor, Ortvai Rezső, Szepessy Albert, Szilágyi Lajos dr. és Tabódy Tibor törvényhatósági bizottsági tagokat, a tanács részéről pedig dr. Berezel Jenő alpolgármestert. !1012. Az elnök bejelenti, hogy a mai ülésből való távolmaradásukat kimentették dr. Buzáth János alpolgármester, Girardi Tibor és dr. Wenczel Árpád bizott' sági tagok. ^ Tudomásul szolgál. !1013. Az elnök bejelenti, hogy az ügyrend rendelkezéseinek megfelelően Baracs Marcel, Bródy Ernő, Kozma Jenő és Wolff Károly, valamint törvényhatósági bizottsági tagtársaik a mai napra rendkívüli közgyűlés összehívását kérték tőle, hogy a székesfőváros törvényhatósága tiltakozhassék a trianoni békeszerződés és annak igazságtalanságai ellen. Bejelenti, hogy az összehívók nevében az indítványt Wolff Károly bizottsági tag kívánja előterjeszteni, miért is őt illeti a szó. Dr. Wolff Károly törvényhatósági bizottsági tag a következő felszólalás keretében terjeszti elő határozati javaslatát: Tisztelt Közgyűlés! Ebben a teremben vívódik egy milliós város élniakarása. Itt lüktet érzésvilága, itt nyilvánulnak az ő panaszai, célkitűzései, szándékai. Ebben a pillanatban megállapíthatjuk, hogy itt zajlanak le a párttusák is, itt vívunk sokszor harcot egyes vélemények érdekében, itt zajlik az élet, itt nyilvánulnak meg az élet különböző körülményei. A mai napon elhallgat a párttusa, nem zajlik a harc, bevonul ebbe a terembe a gyász egységesítő harmóniája. Szinte úgy látjuk, hogy itt áll előttünk a mi bajainknak közös forrása, Trianon aláírásának tizedik gyászos évfordulója alkalmából. Itt áll előttünk egy nagy katafalk és mi belemeredünk a kandeláberek lobogó lángjaiba, amelyekben elperzselődik a remény, a magyar élniakarás, egy nemzet gazdasági fellendülése. Mi csak nézünk és meredünk bele a lángba, ebben a gyászos harmonikus együttélésben, miközben nyolcmillió magyarnak minden bánata, minden könnye, minden jajjá ide koncentrálódik ebbe a terembe és egyértelműen kiált fel: ime, a Wilsoni elvekkel való rút visszaélés szomorú tragédiája! Azt mondtam, egyek vagyunk a gyász harmóniájában. Igen tisztelt Közgyűlés! Van-e valaki ebben az országban osztálykülönbség nélkül, foglalkozási ágakra való tekintet nélkül, aki ne volna harmóniában velünk akkor, amikor Budapest székesfőváros gyászos közgyűlését megtartja a békeszerződés tízéves aláírása alkalmából. Le akarom szegezni ennek az együttérzésnek argumentumát és oda akarom tenni a népszövetség zöld asztalára, mert végeredményben ne méltóztassék elfeledni, hogy egy akarat is döntő tényező lehet egyének és nemzetek életében. Egy akarat izzó energiája is erősebb lehet a fegyverek minden erejénél. Mit jelent tehát nyolcmillió magyar egységes jajkiáltása és egybeforrása abban a törekvésben, hogy ezt a ráerőltetett békeszerződést jognak, szerződésnek el nem ismeri. A munkás megáll a gyárában, leteszi pörölyét, maga elé mered a korlátozott munkanapok tragédiáján elmélkedve. Nézi az egyre kevesbbedő gyárakat, a kialvó kohókat ahol az életet termelő zsarátnokokat bevonja az elmúlás hamuja. Az intellek-