Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1930

8. 1930. junius 4. rendkivüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1011 - 1012 - 1013

432 1930. június 4-iki rendkívüli közgyűlés. 1013. szám. tuellek ezrei ott járnak az utcáinkon, keresik a megélhetés lehetőségét, keresik a munkát jogosan megillető kenyeret. Járva-járnak és nem találnak boldogulást és életlehetőséget. Az anyák nézik kisdedeiket, akiknek sorsa bizonytalan, a férfiak nézik családjukat, amelyeknek holnapja a fájdalom gyászos ködébe vész. És akkor azt kérdezzük, nevezhető-e ez európai konszolidációnak, nevezhető-e haladásnak, nevezhető-e örök békéhez való közeledésnek, nevezhető-e azon ideálok megvalósulásának, amelyet jóakaratú emberek, tudósok, írók, államférfiak megvalósítandó célokként tűztek ki maguk elé. Amikor Hunyadi János kormányzó bevette Nándorfehérvárt, a katolikus egyház elrendelte, hogy minden templomnak tornyában konduljanak meg déli 12 órakor a harangok. Ezek a harangok a hozsanna jegyében hangzottak bele Európa közvéleményébe, immár századok óta. És ma délután négy órakor is megkondultak a harangok. De ezek a harangok nem a hozsanna, hanem egy nemzet De Profundisának kiáltása volt, amely a rádió szárnyán is szétment az egész művelt világba, hogy mindenütt beszélő argumentum legyen azon rút hálátlanság tekintetében, amelyet elkövettek ezen nemzettel szemben, amely évszázadokon keresztül vérzett, hogy megmentse Európa kultúráját, vérzett, hogy biztosítsa Európa békés fejlődésének lehetőségét. A világtörténelemben sok igazságtalanság volt, de farizeusabb gesztussal jognak egy szerződést sem neveztek el a világtörténelem tanúságai szerint, mint a versaillesi és a trianoni békeszerződést. Ha mint jogász vizsgálom ezt a békediktátumot, ha mint politikus analizálom, akkor megállapíthatom, hogy minden tétele, amely kiindulópontként szerepelt, végrehajtva, megvalósítva nem lett. Csak egy tételt ragadok ki: a népek önrendelkezési jogát. Vájjon állíthatja-e ma valaki, hogy a népek önrendelkezési joga ezen szerződés alapján érvényesült és végrehajtatott? Annak a három és félmillió magyarnak jajkiáltása, amely szüntelenül belehallatszik Európa civilizált életébe, beszélő érv atekintetben, hogy igazam volt, amikor farizeusi gesztusról beszéltem, mert a fegyverek zöreje nem pótolhat erkölcsöt és jognak nem nevezhető, amely nem az erkölcs talaján sarjadzik. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Igen, mi a jog nemzete vagyunk. Nézzék meg a Corpus Juris számos kötetét, a jog mindig benne volt a nemzet öntudatában, a jog tisztelete és a joghoz való ragaszkodás is. De nem lehet békét teremteni a nemzetek között, hogyha a jognak alapjává csak a nyers erőszakot és nem a kölcsönös megegyezést teszik. Voltak sokkal zseniálisabb erőtényezők már a világtörténelemben és azoknak a munkája is semmivé vált, ha munkájuknak alapja nem a jog, az igazság és a méltányosság volt. Igenis, az önrendelkezési jog jegyében egészen nyugodt öntudattal kívánhatjuk a nemzetek tanácsától, kérdezzék meg a tőlünk elszakított részek népeit és tegyék lehetővé, hogy szívük vágya és agyuk józan judiciuma jegyében adhassák le szavazataikat. Lássuk, hogy a népek önrendelkezési joga nem fogja-e őket visszavezetni ahhoz az ezeréves állapothoz, amelyben egyedül tudtak megfelelni saját érdekeiknek és az emberiség kulturális érdekeinek. De ha a nemzetiségi elv kérdését tekintem, vájjon a nemzetiségi elv kérdése megoldást nyert-e ezen békediktátum által. Vájjon igaza volt-e annak a szerződésnek, amidőn konszolidációt akart teremteni azzal, hogy a nemzetiség kérdését megoldja. Megoldhatónak mondható-e a nemzetiségi kérdés, amidőn közvetlenül a csonkaország határain mivelünk egy gondolatot tápláló, egy nyelven beszélő véreinkből való három és félmillió vér szenved és érzi ezen békeszerződés bilincseit az agyán, ahol gondolatai nem szabadok, a szívén, ahol érzésvilágát nem fejtheti ki és a gazdasági nehézségén, amikor megbosszulja magát az a tény, hogy egy gazdasági egységet darabokra törnek és lehetetlenné teszik az ott élő népeknek ezen gazdasági egység jótéteményeiben szolgálni saját céljukat és az emberiség célját. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Vájjon a béke nagy kérdése, az a nagy ideál, amelyet örök békének neveznek, vájjon az közelebb jött-e a megvalósításhoz ezen békeszerződés által. Ha bármilyen semleges állambeli tudóst, akinek minden életvágya ezen nagy gondolat megvalósítása, megkérdezünk, elismeri-e, hogy a békét szolgálta ez a szerződés. Ha előbb |azt mondottam, hogy egy ember akarata is döntő erejű energiaforrás, mondhatják-e Európa nemzetei, hogy politikai és gazdasági békéről lehet beszélni Európában akkor, amikor egy nyolcmilliós nemzet a rákovácsolt bilincseket rázva kiált a népszövetség felé és követeli az ő benső bajainak és fájdalmainak orvoslását. Lehet-e békéről beszélni, tisztelt Közgyűlés, akkor, amikor ennek a nyolcmillió embernek a megélhetése ebben a csonkaországban biztosítva nincs. Mert állítom ezen gyász alkalmával, hogy igenis, a gazdasági életképesség csiráit ölte meg ez a szerződés akkor, amidőn idekovácsolta Csonka-Magyarországba a népeket, amikor agrárállamot akart teremteni ebből az országból, de vámrendszerével újabb hadsereget állít ezen állam körül és nem engedi, hogy agrártermékeit valóban értékesíthesse. Vájjon gazdasági békét csinált-e ez a szerződés, amikor kiragadott egy nemzetet és annak összes energiáját egy hiábavaló munkának nagy káoszába fullasztja, anélkül, hogy azok az emberiség javára értékesíthetnék tudásukat, akarásukat és saját céljuknak kieélégítését.