Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1930

7. 1930. május 28. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1010 - Szabály rendelet a székesfőváros hivatalainál, az általa fenntartott vagy kezelt intézeteknél, intézményeknél, vállalatoknál, üzemeknél szolgálatban levő tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak öregség és rokkantság, valamint hozzátartozóiknak özvegység és árvaság esetére az 1928 : XL. t.-c.-nek megfelelően való ellátásáról.

422 1930. május 28-iki közgyűlés. 1010. szám. igényjogosultságnak az említett törvénycikkben, illetve a jelen szabályrendeletben megszabott feltételei rájuk nézve megvannak. 5. §. Vitás esetek a szabályrendelet hatálya alá tartozás kérdésében. Vitás esetekben azt, hogy milyen alkalmazottak tarthatnak igényt a 4. §-ban meghatározott ellátásra, az 1928 : XL. törvénycikk és az 5630/1928. M. E. szám alatt kiadott kormányrendelet értelmezése alapján esetről-esetre a székesfőváros tanácsa állapítja meg. 6. §. Kivételek a 3. §. alól. Nem tarthatnak igényt a 4. §-ban meghatározott ellátásra a. székesfővárosnak a 3. §-ban megjelölt szolgálati viszonyban levő azok az alkalmazottai: a) akik fizetéstelen',. vagy díjtalan minőségben teljesítenek szolgálatot, b) akik állandó ellátásra (nyugdíj, nyugbért) már igényt szereztek és pedig: vagy a székesfőváros alkalmazásában teljesített szolgálat után, vagy másutt teljesített olyan megelőző szolgálat alapján, amelyre nézve a székesfőváros, illetve a székesfővárosnak az alkalmazást adó, önálló vagyonkezelésű intézménye (üzeme stb.) és a megelőző alkalmazást adó hivatal, intézmény stb. között a nyugellátás szempontjából viszonosság van, c) akik korábbi székesfővárosi szolgálatuk után, vagy a székesfővárossal, illetve a székesfővárosnak az alkalmazást adó, önálló vagyonkezelésű intézményével (üzemével stb.-jével) a nyugellátás szempontjából viszonosságban levő intézmény (nyugdíjintézet, nyugdíjpénztár, nyugdíjalap) terhére állandó ellátásban (nyugdíjban, nyugbérben, kegydíjban) részesülnek. 7- §• A szabályrendeleten alapuló igény jogosultság megszűnése. A 4. §-ban meghatározott ellátásra való jogosultság megszűnik azzal a nappal, amelytől kezdődő hatállyal: a) a 3. §. 1. pontjában említett alkalmazott rendes évi (havi) fizetéssel egybekötött és a mindenkor érvényben levő ellátási szabályok szerint végkielégítésre, majd nyugdíjra igényt adó állásra végleges minőségben alkalmazást nyert; b) a 3. §. 2. pontjában említett alkalmazott betölti azt a legkisebb szolgálati időt, amellyel a szolgálati (munka) viszonyára érvényes ellátási szabályrendelet, szerződés, vagy szerződés jellegével bíró tanácsi határozat értelmében állandó ellátásra (nyugdíjra) jogosultságot szerez. 8. §. Az özvegyek ellátása. A 3. §-ban említett alkalmazottak özvegyeinek, ha a mindenkor érvényben levő egyéb ellátási szabályrendeletek (jogszabályok) stb. szerint ellátásra (özvegyi díjra, özvegyi járadékra) nem jogosultak, az 1928: XL. törvénycikkel szabályozott özvegyi járadéknak megfelelő ellátásra van igényük abban az esetben, ha reájuk nézve megvannak az özvegyi járadékra való igényjogosultságnak az említett törvénycikkben megkívánt feltételei. 9. §. Kivételek a 8. §. alul. Nem tarthatnak igényt a 8. §-ban meghatározott özvegyi járadékra: a) a 6. §. a) pontjában említett alkalmazottak özvegyei, b) azok az özvegyek, akik akár a saját alkalmaztatásuk után, akár elhalt férjük alkalmaztatása után a székesfőváros, vagy a székesfővárossal, illetve ennek az alkalmazást adó, önálló vagyonkezelésű intézményével (üzemével stb.-jével) a nyugellátás szempontjából viszonosságban levő intézmény terhére állandó ellátásban részesülnek,