Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1928

5. 1928. május 18. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 565 - 566 - 567

188 1928. május 18-iki rendkívüli közgyűlés. 567. szá

m. Ebben az általános sivárságban, ennek a szegény, meggyötört, megalázott nemzetnek minden oka megvolt a végső kétségbeesésre, de az erkölcsi erő, a magyar őserő csodákat művelt. A meredély szélén a nemzet kábulatából magához tért és egy utolsó megfeszítéssel minden erejét összeszedte, hogy a rombadőlt hazát új életre támassza. És megindult lassan a romok eltakarítása és elkezdődött a nehéz, fáradságos építőmunka. Valóban senki sem veheti dicsekvésnek, ha azt mondom, hogy a magyar nemzett kiállotta a legborzasztóbb tűzpróbát és az erkölcsi erőnek példátlan nagyságát mutatta. És aki ezt az erkölcsi erőt felismerte, az lord Rothermere volt. Amíg az első igazság felismerésében inkább nemes szíve nyilatkozik meg, addig a második igazságot, tudniillik, hogy a magyar ügy az európai politika központi problémája, már a gyakorlati politikus ismeri meg. Meggyőzően bizonyítja be, hogy Kelet és Nyugat áramlatainak ütközőpontján mennyire fontos a politikai állandóság és hogy a Balkán határainak kiterjesztése nyugat felé mennyi csiráját hordja magában a fenyegető bonyodalmaknak. Élesen rámutat arra is, hogy a gazdasági vérkeringésnek az a mesterséges alákötése, amelyet Trianon gyakorlati keresztülvitele jelent, milyen súlyos következményeket hárít egész Európa gazdasági életére. Az ő hatalmas felvilágosító munkája folytán a művelt világban lassanlassan utat tört a békeszerződések által teremtett helyzet tarthatatlanságának tudata. Mindinkább helyet kap az a felfogás, hogy a béke nemcsak egy kicsiny, de nagyra hivatot nemzet létét fenyegeti, hanem az erkölcsi világrend megzavarása folytán egész Európának békéjét és nyugalmát veszélyezteti. A nemes lordnak óriási érdeme van rendkívüli propagandisztikus erejében. A porbasujtott magyar igazság részvétet keltett mások lelkében is, a jövőért való hősi erőfeszítés rokonszenvet ébresztett. Ez a két érzés: az igazságtalanság felismerése és a hősi erőfeszítés szemlélete a rokonszenv némi halk megnyilatkozásait váltotta ki. Néha távoli orszgágokban elhangzott mellettünk egy-egy barátságos szó, de nem igen akadt visszhangja és csakhamar elhalt az ellenfelek harci zajában, vagy a köz rossz rossz akusztikájában. És azután újra temetői csönd borult az egész országra. De íme, egyszerre azt a dermesztő csöndet egy hatalmas hang verte fel, amely harsogva kiáltotta bele a világ közvéleményébe az igazság szavát. Ez a hang Rothermere lordé volt. Ami eddig tapogatódzó kísérlet volt, az nála elhatározott tetté vált. A magyar igazság olyan meggyőzően, a tudományos érveknek olyan hatalmas fegyverzetében jelentkezett, hogy ő mihamar legtisztább megtestesítője, valóságos szimbóluma lett az igazság eszméjének. »Magyarországot is hely illeti a nap alatt.« Ez a cikk valóban több volt egy újságcikknél, ez tett volt. Ez a cikk és az utána sűrűn következők egyszerre teljesen megvilágosították a magyar kérdést. Az ő hatalmas világlapja naponként millió és millió ember figyelmét irányította Magyarország térképére. A magyar kérdés azóta állandó rovata lett a világsajtónak. Ezentúl már nem lehet felelőtlenül rágalmakat világgá kürtölni rólunk, mert mindezt a lord világorgánuma azonnal dönthetetlen adatokkal cáfolja meg. Az ő világlapja vigyázó őrszeme lett a magyar igazságnak. Amit Rothermere lord erkölcsi felfogásáról elmondottam, az világítja meg azt a lélektani rejtélyt is, amelyet egyesek szeretnek felvetni, hogy mi a nemes lord akcióbalépésének indító oka? Mi vezeti egy hatalmas nemzet fiát arra, hogy egy más, kisebb nemzetnek ügyével foglalkozzék, hogy érte harcoljon, küzdjön, amikor saját nagy nemzetében őt olyan fényes hely és nagy működési terület illeti meg. Azt hiszem, beleláthatunk a nemes lord Jelkébe. Ő lelke mélyéből fájlalja az igazságnak, a népjogoknak lábbal tiprasát. Ő az erkölcsi igazság érvényesítését olyan szent eszmének tekinti, hogy saját, mélységesen angol nemzetiségén túlemelkedve is képes annak megvalósításáért küzdeni, de mennyivel nagyobb erővel és lelkesedéssel tudja ezt tenni, amikor a magyar igazság érvényesülését nemcsak hogy ellentétben nem látja hazája érdekeivel, hanem köztülk a legtisztább harmóniát állapítja meg. A nemes lord, amikor a magyar igazságért küzd, azt nemcsak értünk teszi, hanem egy angol államférfit jellemző nagy erkölcsi magaslaton, a népjogok tiszta érvényesítéséért. Ő az igazság szeplőtlen, tiszta harcosa, valóságos középkori lovag, aki, mint saját ajkáról hallottam, egész életét az igazság nagy eszméjének kívánja szentelni. Ami az akció eredményeit illeti, tudjuk nagyon jól, hogy a földrajzi és az anyagi eredmények még hiányzanak, de a nagy erkölcsi eredmények már megvannak. Milyen nagy erkölcsi eredmény az, hogy mi, letiport magyar nemzet, lidércnyomás alól szabadultunk, hogy érezzük, hogy egy erős, de jóságos kéz a bilincseinket oldozgatja, hogy szabadabban lélegezhetünk, hogy könnyebben merhetünk hinni és remélni. Rothermere lord megerősített bennünket erkölcsi igazságunkban, hitünkben és reményűnkben és megerősítette lelkünket a további lankadatlan munkára, fáradhatatlan küzdelemre. A másik nagy erkölcsi eredmény, hogy az igazság kitört és eget kér, hogy láthatják a világ népei, hogy az erőszak nem állandó alap, hogy az erőszak átmeneti sikerei megzavarhatják a történelem menetét, de az örök erkölcsi erők érvényesülését el nem nyomhatják. A hálás Budapest és általa a nemzet Rothermere lordot és fiát