Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1928
5. 1928. május 18. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 565 - 566 - 567
1928. május 18-iki rendkív üli közgyű lés. 567. szám. 187 saját egyéniségénél fogva is, mert ő fiatalsága dacára, igen előkelő helyet foglal el hazája politikai és társadalmi életében. De különösen kedves nekünk azért, mert fia és egyszersmind hűséges, lelkes munkatársa hazánk nagy barátjának, Rothermere lordnak, aki őt követül küldte el hozzánk. A székesfővárosba érkeztekor az egész magyar társadalom megbízottjai útján meleg szeretettel üdvözölte a képviselő urat és a magyar fővárosnak egész népe a szeretetnek és tiszteletnek minden jelével halmozta el. Ez a spontán szeretetnyilvánítás szól az ő tisztelt és kedves személyének, szól nagynevű édesatyjának és általuk az angol nemzetnek is. Ez a szép nap felejthetetlenül marad meg lelkünkben. De a társadalom spontán megnyilatkozásán felül a főváros ezt a szép napot azáltal akarja még emlékezetesebbé tenni, hogy hivatalos képviselete, a törvényhatóság ünnepi közgyűléséből köszönti Rothermere lordot és fiát, Harmsworth urat és így megadja a tiszteletkifejezésnek legnagyobb mértékét, amelyet egyáltalán adhat a magyar igazság nagy harcosainak. Amikor a főváros törvényhatósága erre az ünnepi közgyűlésre összeül, ez azt jelenti, hogy képviseletileg itt van a főváros egész lakossága. De lelkileg még több is itt van. Budapest az ország szellemi, gazdasági, társadalmi életének központja, az ország szíve és amikor Budapest, az ő legfontosabb szerve által ünnepel, akkor ünnepel az egész ország, amelyet — ha nem is jogilag, de erkölcsileg és szellemileg — a főváros képvisel. De talán még tovább mehetek. Nemcsak az egész Csonkamagyarország van itt, de gondolatban és érzésben itt van a régi Magyarország, Szent István Nagymagyarországja. Itt van szívvel és lélekkel az a három és félmillió fajmagyar, akiket Trianon oly kegyetlenül elszakított tőlünk és itt van az a sokmillió más anyanyelvet beszélő magyar, akiket a Kárpátok övezte medencében való évszázados együttélés, a közös öröm és a közös szenvedés tettek, ha nem is anyanyelvben, de szívben és lélekben magyarrá. Itt vannak az új, mesterséges határok dacára is. Mert vonalakat lehet húzni a térképen, lehet azok elismerését ki is kényszeríteni és lehet azokat őriztetni, de nincs az a hatalom, amely ezeket a határokat a szívekben is meg tudná vonni, nincs az az erő, amely a magyart a magyartól örökre elszakíthatná, szétválasztani tudná. Budapest székesfőváros által tehát ezen az ünnepi napon lelkileg az egész Nagy-Magyarország szeretettel üdvözli önt, mint édesatyjának követét. Ezen a napon minden magyar szív a hála szent érzésében olvad össze azon férfiú iránt, aki a maga hatalmas szavával utat tört a magyar igazságnak. Lord Rothermere fellépése történelmi fordulatot jelentett a magyar igazság kivívásában. E fordulat nem földrajzi és gazdasági, szóval nem anyagi eredményekben mutatkozik, hanem erkölcsi eredményekben. A nemes lordnak alapeszméje az: csak erkölcsi erő tartja fenn a nemzeteket, hogy anyagi erőre tartósan építeni nem lehet, pusztán karddal és diplomáciai mesterkedésekkel nem lehet nyugodt világhelyzetet teremteni, erkölcsi erők nélkül és erkölcsi erők ellenére a világot kormányozni nem lehet. Ebből az alapeszméből természetszerűleg folyik nála a következtetés, hogy csak az erkölcsi világrendre felépített államalakulatok a tartósak, hogy csak az ilyen erkölcsi renden felépülő nemzetek érdemesek a támogatásra és ha ilyen nemzetek erőszak foytán elbuktak, azokat támogatni, új életre felsegíteni kell. Nem akarok túlzásba menni és nem állítom azt, hogy ezt a felséges alapeszmét Európa vezető államaiban éppen csak a nemes lord képviseli. Nem, vannak az erkölcsi értékeiről híres szigetországban sokan és Európa más országaiban is vezető államférfiak, akik ezt a felfogást vallják és ezt az eszmét hirdetik. Rothermere lordnak nagy jelentősége abban áll, hogy ő ezt az eszmét a gyakorlatban is tudja érvényesíteni, az ő rendkívüli érdeme abban van : először, hogy a mi elnyomott, meggyötört magyar nemzetünkben észrevette azt a halálos katasztrófánkban, példátlan tragédiánkban is megőrzött erkölcsi erőt, amely a nemzetet a bukás lejtőjén megállította és amely nagy erkölcsi erő miatt a nemzetet a megmentésre érdemesnek tartotta; másodszor abban van nagy érdeme, hogy felismerte a magyar nemzetben rejlő erkölcsi erőnek, ezeréves szellemi és erkölcsi kultúrának egész Európára kiható jelentőségét és így a magyar kérdést az európai politika tengelyévé, központi problémájává tette ; harmadszor, nagy érdeme az, hogy a felismert erkölcsi igazságokat addig soha nem tapasztalt erővel, szívóssággal, akaraterővel tudta hirdetni és Európa egész közvéleményébe mintegy belevésni. A világháború az utána következő összeomlással rettenetes helyzetbe sodorta a magyar nemzetet. Országunk súlyosan megcsonkíttatott, nemzeti becsületünk megaláztatott, gazdasági és pénzügyi helyzetünk végromlással fenyegette a nemzetet. Hiába volt tiltakozásunk a rajtunk elkövetett igazságtalanság ellen, hiába bizonyítottuk a tudomány megdönthetetlen érveivel, hogy a ránk erőszakolt béke nemcsak bennünket vitt romlásba, de Európa nyugalmát is fenyegeti. Mindez mitsem használt. Hiába mutattuk vérző sebeinket, senki sem hajolt le hozzánk, hogy azokat bekötözze. Hiába tártuk fel gazdasági nyomorúságunkat, sem megértésre, sem részvétre nem találtunk. Amerre néztünk, mindenfelé ellenséges, vagy közönyös arcok maradtek ránk. Egyes népek kárörömmel, mások hideg közönnyel szemlélték vergődéseinket. Halálra voltunk ítélve és ez a szegény ország olyan volt, mint a temető, trianoni temető.
