Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1927

4. 1927. február 4. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 105 - 106 - 107

1927. február 4-iki közgyűlés. 107. szám. 73 A király ezt a hatalmát 1848 előtt részben közvetlenül: a kormányszékek és az ezekhez tartozó alsóbb hatóságok által, részben közvetve a nemzet önkormányzati közegei: a törvényhatóságok által gyakorolta. A központi végrehajtóhatalmat a nemzet a helyi (ön)kormányzatban ellensúlyozta, ahol a király végrehajtóhatalmat nem közvetlenül saját hatóságai útján, hanem csak közvetve, a nemzet önkormányzati közegei által gyakorolta. A magyar állameszme a törvényhatóságokban testesült meg, amelyek a központi hatalom ellensúlyozójává váltak s a nemzetnek a kormányzásban, végrehajtásban való közvetlen részvételét biztosították. S ezért a nemzet gondoskodott arról, hogy a törvényhatóságot a központi végrehajtóhatalomtól minél függet. lenebbé tegye. A fejlődés iránya és végeredménye az lett, hogy a törvényhatóságok a végrehajtó hatalom nemzeti szempontból fontos részeseivé, á központi hatalom ellensúlyozóivá, az alkotmány bástyáivá váltak. A végrehajtóhatalom megoszlott a központi kormány s a törvényhatóságok között. A törvényhatóságoknak joguk lett a meg nem szavazott adók behajtásának s a meg nem ajánlott újoncok előállításának megtagadására. Ezen a helyzeten az 1848:111. t.-c. csak annyiban változtatott, hogy a kormányszékek hatóságát a független felelős minisztériumra ruházta és kimondotta, hogy a király — távollétében a nádor, mint királyi helytartó — a (központi) végrehajtóhatalmat a független felelős minisztérium útján gyakorolja. S ez a helyzet az 1867: VII. t.-c. megalkotásával sem változott. Ez a törvény ugyanis csak azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a nádornak királyi helytartói hatásköre megszűnik és hogy a király a (központi) végrehajtóhatalmat a m. kir. minisztérium útján személyesen gyakorolja. Ezek a törvények nem érintették a nemzet önkormányzati szerveit s azok hatáskörét. Az önkormányzati közönségeknek a végrehajtóhatalom helyi gyakorlásában való szerepe változatlan maradt, hiszen a cél és a szükség a központi hatalom túltengésének megakadályozása és a nemzetnek a végrehajtóhatalomban való közvetlen részesítése, változatlanul megmaradt. Ezek szerint a király a végrehajtóhatalmat helyi vonatkozásban ma is leginkább a törvényhatóságok és az ezeknek alárendelt közegek által — tehát közvetve a nemzet részvétele mellett — gyakorolja. A végrehajtóhatalom központi és helyi szervei közt kifejlődött egyensúly tehát alkotmányunk integráns részévé vált. S ezen egyensúly fentartásán a törvényhozás éppen alkotmányvédelmi célból mindig nagy gonddal őrködött. Ezen állítás igazolására hivatkozik a közgyűlés a felelős m. kir. minisztériumnak 38. sz. 1867. évből kelt rendeletére, amelynek vonatkozó része a következő: „Az összes m. kir. minisztériumnak 1867. április 10-én kelt intézvénye a megyék és szabad királyi városok közönségeihez, a törvényhatóságoknak a felelős kormányhozi viszonyát és az önkormányzattal járó felelősséget illetőleg. A felelős magyar minisztérium, amint őfelsége legmagasabb bizalmából az ország kormányát átvette, hogy az alkotmányos élet működését újból megindíthassa, első teendőjének tartá: az alkotmány alapját, a nemzet ősintézményét, a köztörvényhatóságokat helyreállítani s e célból sietett azon eljárásra nézve, amelyet a törvényhatóságok visszaállítása körül a mai helyzet követelményeihez képest ícövedőnek talált, a törvényhozó testülettől felhatalmazást kérni. Amidőn a kormány, az általa indítványozott országos határozat alapján visszaállított ... hatóságot, alkotmányos életének küszöbén hazafiúi bizalommal üdvözli, . nem mellőzheti el, hogy a . . . közönség figyelmét fel ne hívja nagy horderejére azon átalakulásnak, amely a felelős minisztérium kinevezése által az ország kormányzati rendszerében történt s mely mind a kormányra, mind pedig a köz törvényhatóságokra nézve új iránypontokat jelöl ki. A szabadság végelemezésben nem más, mint az önkormányzat joga. Ejog alig van valahol szélesebb alapra fektetve, mint nálunk, helyhatósági intézményeinkben. Ezekben tehát a nemzetnek oly kincse rejlik, amelyre nem lehetünk eléggé féltékenyek. De emellett nem szabad felednünk, hogy minden alkotmány, ha a szabadság igényeinek megfelelni akar, csonka, bevegezetlen mű, amíg minden intézményeit nem ugyanazon elv, nem az önkormányzat elve lengi át. Ennélfogva kell, hogy a köztörvényhatóságok önkormányzata mellett az országos önkormányzat is fennállhasson. Ennek pedig gyakorlati feltétele: a felelős kormány és annak rendelkezési joga. Erkölcsi és anyagi felvirágzásunk, nemzetünk összes jövője attól függ, amint e két egyaránt fontos intézményünk életműködését egymással összhangzásba hozni akarjuk és bírjuk. Nem lehet a kormánynak nem éreznie, hogy közvetlen a lefolyt nehéz időszak után, mely a nemzetet a passzív ellenállásra mint egyedüli hazafiúi erény gyakorlatára kényszerítette, a nemzet érzületének, eszmemenetének átalakulni nem könnyen lehetséges; de mindemellett meg van győződve a kormány, hogy a gyakorlati 19