Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1927

4. 1927. február 4. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 105 - 106 - 107

1927. február 4-iki közgyűlés. 107. szám. 69 Ezen állítás igazolására hivatkozik a közgyűlés a felelős m. kir. minisztériumnak 38. sz. 1867. évből kelt rendeletére, amelynek vonatkozó része a következő: „Az összes m. kir. minisztériumnak 186Á április 10-én kelt intézvénye a megyék és szabad királyi városok közönségeihez, a törvényhatóságoknak a felelős kormányhozi viszonyát és az önkormányzattal járó felelősséget illetőleg. A felelős magyar minisztérium, amint őfelsége legmagasabb bizalmából az ország kormányát átvette, hogy az alkotmányos élet működését újból megindíthassa, első leendőjének tartá: az alkotmány alapját, a nemzet ősintézményét, a köztörvényhatóságokat helyreállítani s e célból sietett azon eljárásra nézve, amelyet a törvényhatóságok visszaállítása körül a mai helyzet követelményeihez képest követendőnek talált, a törvényhozó testülettől felhatalmazást kérni. Amidőn a kormány, az általa indítványozott országos határozat alapján visszaállított . . . hatóságot, alkotmányos életének küszöbén hazafiúi bizalommal üdvözli, nem mellőzheti el, hogy a . . . közönség figyelmét fel ne hívja nagy horderejére azon átalakulásnak, amely a felelős minisztérium kinevezése által az ország kormányzati rendszerében történt s mely mind a kormányra, mind pedig a köztörvényhatóságokra nézve új iránypontokat jelöl ki. A szabadság végelemezésben nem más, mint az önkormányzat joga. E jog alig van valahol szélesebb alapra fektetve, mint nálunk, helyhatósági intézményeinkben. Ezekben tehát a nemzetnek oly kincse rejlik, amelyre nem lehetünk eléggé féltékenyek. De emellett nem szabad felednünk, hogy minden alkotmány, ha a szabadság igényeinek megfelelni akar, csonka, bevégezetlen mű, amíg minden intézményeit nem ugyanazon elv, nem az önkormányzat elve lengi át. Ennélfogva kell, hogy a köztörvényhatóságok önkormányzata mellett az országos önkormányzat is fennállhasson. Ennek pedig gyakorlati feltétele: a felelős kormány és annak rendelkezési joga. Erkölcsi és anyagi felvirágzásunk, nemzetünk összes jövője attól függ, amint e két, egyaránt fontos intézményünk életműködését egymással összhangzásba hozni akarjuk és bírjuk. Nem lehet a kormánynak nem éreznie, hogy közvetlen a lefolyt nehéz időszak után, mely a nemzetet a passzív ellenállásra mint egyedüli hazafiúi erény gyakorlatára kényszerítette, a nemzet érzületének, eszmemenetének átalakulnia nem könnyen lehetséges; de mindemellett meg van győződve a kormány, hogy a gyakorlati élet legjobban fogja feltüntetni a két rendszer akadálytalan közreműködésének még elhárítandó nehézségeit és maga a nemzet eszélye, higgadtsága és politikai érettsége mielőbb kijelölendj a törvényhozás számára azon utat, mely a két rendszer teljes összhangzásához vezet. Ez összhangzást addig is, míg a törvényhozás e téren részletesen intézkednék, nem lesz lehetetlen eltalálni, ha minden egyes kérdés eldöntése körül azon elv lesz irányadó, hogy a hatósági érdekek fölött a hatóság, az országos érdekek fölött pedig a felelős kormány van hivatva elsősorban őrködni. Amíg tehát egyrészről a kormány igéri, hogy a köztörvényhatósági autonómia jogait tiszteletben fogja tartani, úgy másrészről bizalommal elvárja a hatóságok hazafiúságától és bölcsességétől, hogy közreműködésük által a nemzeti kormány tekintélyét és erejét emelni fogják." Hivatkozik továbbá a közgyűlés a magyar királyi közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről szóló 1907 : LX. t.-c. törvényjavaslatának (1906. május 19. napjára egybehívott országgyűlés képviselőházának irományai — 582. számú iromány) általános indokolására. Ez az indokolás ugyanis a következőket tartalmazza: „A törvényhatóság jogkörének védelme elsőrangú államjogi érdek. Fontosabb és sürgősebb, mint azon jogok védelme, amelyek az egyeseket illetik meg a közigazgatási hatóságokkal szemben, de eddig még nincsenek bírói védelem alá helyezve. A törvényhatóságok jogainak biztosítása a nemzet szabadságának is egyik főbiztosítéka; a parlamentarizmus mellett legerősebb pillére az alkotmánynak és az életerős önkormányzat előfeltétele. A törvényhatóságok jogköréről s a hatáskörről, mely a kormányzat ellenőrzési és felügyeleti jogánál fogva a törvényhatósággal szemben megilleti, az 1886 : XXI. t.-c, illetőleg Budapest székesfővárosra nézve az 1872 : XXXVI. t.-c. intézkedik. E két törvényből azonban nem vehetők ki teljes tisztasággal az önkormányzat és a miniszter jogkörének határai. Mindkét törvény 3. §-ában, hol a tőrvényhatósági önkormányzat körét megvonja, a törvényhatóságot megillető jogosítványok közt első helyen a „saját belügyeiben" való intézkedés jogát említi. De a „saját belügyek" fogalmának tartalmát nehéz szabatosan megállapítani s csak esetenként bírálható meg, hogy ilyen ügyről van-e szó? A törvényhatóságnak a kormányhoz való viszonya az állami közigazgatás közvetítése terén sincs azzal a világossággal szabályozva, mely a félreértéseket kizárná. A miniszter úgyszólva a törvényható18