Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1926

8. 1926. július 10. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 793 - 794

1926. július 10-iki közgyűlés. 794. szám. ezt a rendeletekkel megvalósítani szándékolt, „átmenet"-nek minősíthető bérszabályozás. Ez a küszöbön lévő legközelebbi hó elsejével 58%-ra emeli az üzletbéreket s azokat félév alatt 75%-osan valorizált összegre viszi fel, a lakbéreket pedig folyó évi november hó 1-től 3

A év alatt 70%-osan valorizált összegre. Meggyőződésünk, hogy a lakbérekkel negatív irányban progresszive megterhelt bérlő polgárság (hogy ez így van, igazolja már az is, hogy az 1 szobás lakás termelési költsége aránylag nagyobb, mint a többszobásé) anyagi helyzetének ilyen súlyosbítását el nem bírja és ezért szükséges, hogy a kötött lakásgazdaság egész tartama alatt — amíg a gazdasági helyzet nem javul — a bérek ne emeltessenek. Hivatkozott első felterjesztésünkben rámutattunk a csődök és kényszeregyezségek ijesztően nagy számára. Ma már a nyáron sem szűnő munkanélküliség, a forgalomhiány, ami vásárló-erőtlenségnek is nevezhető, aggodalmas némaságba borítja az ipart és kereskedelmet. Ismételjük, köztudomású a belföldi vásárlóerő bénasága, de köztudomású az is, hogy ipari termékeink legtöbbje külföldre versenyképtelen. Nincs itt ennek a csonkaországnak a fővárosában, — amely ugyanakkor, mikor az aránylag legtöbb adóterhet viseli, egyúttal jórészt a magyar ipart és kereskedelmet jelenti (néhány vidéki városunk is általában etekintetben Budapest fiókjának tekinhető) — más segítség, mint életlehetőségeket teremteni az iparnak és kereskedelemnek, hogy a nem sok, még meglévő és tétlenségben, tőkeszerepétől megfosztottan heverő tartalék életre keljen s a termelőmunka megindulhasson, fejlődhessen és fokozódhasson. Hiszen ha akár szakadatlanul jó termésekre számítunk, egy országot kulturált állapotban akkor sem képes eltartani az „aranykalásszal ékes rónaság". Mert ha a legelemibb szükségletét is az idegenből, idegen kereskedelem révén kell behoznia, akkor hogy képzelhető el ilyen országhan aktiv külkereskedelmi mérleg. Az ipar és kereskedelem kímélő gondozásával, szóval a termelési lehetőségek megadásával segíthető leginkább elő a fogyasztó képesség növekedése is. Ez a szabályszerű körforgás. A munkához jutott életstandardját legalább lassan, de javítani tudó fogyasztó a termelésnek azután újabb lendületet ad. Ehelyett azt látjuk, hogy az egész termelés, de a fővárosban az ipar és kereskedelmi élet feltételei megnehezülnek s egy csekélyszámú, a valorizálásnál kedvezőbb elbánásban részesült háztulajdonosréteg javára a fogyasztók nagy tömege is fordítottan fokozódó adóteherrel, a házbérrel még nagyobb mértékben sanyarúságba kényszerül. Nem érdeke ez a háztulajdonnak sem. Mert igen rövid átmeneti nagyobb jövedelmét a másutt tapasztalható pusztulásból sokáig magát egyensúlyban tartani nem tudó államháztartás kell, hogy fokozottabban igénybe vegye s feltéve, hogy a béremeléses rendeletek könyörtelenül érvénybe lépnek, a befizetés és tömeges költözködés lehetetlensége miatt egy kiszámíthatatlan megrázkódtatás elkövetkezik és ennek elhárításául a gazdasági életre csapásszerű hirtelenséggel kell megtörténnie a nagylakások kislakásokká átalakításának és a bérek leépítésének. És emiatt az alig megindult építkezést is valószínű, hogy válság támadja meg, — hacsak tényleg nem néptelenedik el a város. Azt hisszük, hogy a mai gazdasági helyzetnek már előterjesztett kéréseinknek teljesítése felel egyedül meg, az azzal ellenkező rendelkezéseknek tehát hatálytalanítását kérjük. Kérjük továbbá, hogy Budapest lakásügyének a békebeli állapotba való átvivését méltóztassék az önkormányzatra bízni. Javaslatainkat — további építkezések, magánépítkezés támogatására, a meglévő lakások karbahelyezése, lakbérleti szabályzatunk módosítása stb. — a legrövidebb idő alatt bemutatjuk. Erős meggyőződésünk, hogy azokat a magas kormány nemcsak' célravezetőknek, hanem támogatásra érdemeseknek is fogja találni. Összefoglaltan az áprilisi és júniusi lakásrendeletekre vonatkozóan azt kérjük, hogy az áprilisi rendelet béremelésre és szabad felmondásra vonatkozó rendelkezései helyeztessenek hatályon kívül, illetve, hogy az utóbbi pótoltassék olyan rendelkezéssel, hogy a szabad lakásgazdaság visszaállítása tárgyában megfelelő időben fog kormány-, illetve törvényhozási intézkedés történni. Ugyanezt kérjük a júniusi rendeletre vonatkozóan. A részletekre vonatkozóan további kéréseink a következők: Méltóztassék a 2840/1926. M. E. számú rendeletek 8. §-át olyan irányban módosítani, hogy bérbeadó az üzleti célra használt helyiséget, ha abban maga, felvagy lemenő ágbeli rokona stb. ipari vagy kereskedelmi üzletet kíván folytatni, csak abban az esetben mondhassa fel, ha a bérlő részére megfelelő más üzlethelyiséget bocsát rendelkezésre. Az a körülmény ugyanis, hogy a korábbi lakásrendelettel szemben ebből a rendeletből kimaradt az a rendelkezés, hogy a felmondásnak csak akkor van helye, ha a tulajdonos a bérlő részére akár a felmondott helyiség egyrészében, akár máshol olyan helyiséget biztosít, amelyben ez érdekeinek lényeges veszélyeztetése nélkül elhelyezhető, visszaélésekre ad alkalmat. A 3333/1924. számú lakásrendelet 56. §-ának 3. pontja kimondja, hogy bérbeadó felmondással a lakások és egyéb helyiségek bérletét megszüntetheti, „ha a bérlő a ber fizetésével írásbeli felhívás dacára vétkesen késedelmeskedik." A 2840. sz. rendelet 8. §-a és az 5200/1926. számú lakásrendelet 14. §-a felmondási okul csak