Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1926

4.3 1926. április 30. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 407 - 408 - 409 - 410

1926. április 30-iki közgyűlés. 410. szám. 131 Nagyméltóságú Miniszter Úr! A székesfővárosi tisztviselők, hivatalnokok és egvéb alkalmazottak státusának és illetményeinek, továbbá a nyugdíjasok, özvegyek és" árvák ellátási dijainak megállapítása ügyében hozott határozatunkat az alább következő indokolás kapcsán jóváhagyás végett van szerencsénk tisztelettel felterjeszteni: Nagyméltóságod 50.399/1925—

IV. szám alatt rendeletet intézett a székesfőváros közönségéhez. A rendelet tárgya az, hogy tisztázandó a fővárosi tisztviselők és hivatalnokok létszám viszonyainak a kérdése, az alkalmazottak illetményeinek a kérdése, továbbá a nyugdíjasokat, özvegyeket és árvákat megillető ellátási összegek kérdése. A rendeletben a fővárosnak kötelességévé tétetett, hogy a rendelet alapján tegye meg a szükséges intézkedéseket és hogy az 1925. évi 7000. számú és a jelen rendelet alapján mielőbb módosítsa szervezeti és nyugdíjszabályzatát. Nagyméltóságod ezen rendeletét vizsgálva, önkéntelenül felmerül a kérdés, vájjon megfelel-e Nagyméltóságod felfogása a székesfőváros önkormányzatának, autonómiájának szempontjából; vájjon ez a rendelet nem lépi-e túl azt a határt, amelyet a törvény minden esetre biztosít a miniszternek a felügyelet és jóváhagyás jogának gyakorlása szempontjából. Tény az, hogy a fővárosnál a tisztviselők létszámának megállapítása és a fizetéseknek szabályozása, egyszóval röviden a státusrendezés, a fővárosi törvény, az 1872. évi XXXVI. t.-c. szerint tisztán és kizáróan az önkormányzat hatáskörébe tartozik. Kitűnik ez a törvény 3-ik §-ából, amely azt mondja, hogy a főváros önkormányzati jogánál fogva saját belügyeiben önállóan intézkedik, határoz, szabályrendeleteket alkot, határozatait és szabályrendeleteit saját közegei által hajtatja végre, tisztviselőit választja, az önkormányzat és közigazgatás költségéit megállapítja, tehát a tisztviselőknek járó díjazást is megállapítja és idevonatkozóan gondoskodik a fedezetről, a kormánnyal közvetlenül érintkezik. Továbbá a törvénynek 58. §-a, amely a közgyűlés hatásköréről beszél, mondja, hogy a közgyűlés hatásköréhez tartozik az i) pont szerint a tisztviselők, segéd- és kezelőszemélyzet és a szolgák fizetésének szabályozása, felemelése vagy pedig leszállítása. A k) pontban pedig új hivatalok és állomások felállítása, vagy a régieknek megszüntetése. A fővárosi törvény 88. §-a végül a következőket mondja: „Különben a főváros a tanácsnak s az egyes tisztviselőknek hatáskörét, az osztályok szervezetét, a tisztikar, a segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet létszámát és fizetését, úgyszintén az egyes tisztviselők által az önkormányzat körében hozott határozatokra nézve a felebbezés módját a helyi viszonyokhoz képest és jelen törvény korlátai között a belügyminiszter által helybenhagyandó szabályrendelettel maga állapítja meg." Ebből egészen világos, hogy a törvény úgy intézkedett, hogy a tisztviselők státusrendezése tisztán és kizáróan autonomisztikus jog. Nagyméltóságod kérdéses rendelete hivatkozik a szanálási törvényre, az 1924. évi IV. törvénycikkre, hivatkozik továbbá az 1925. évi 7000. számú rendeletre s a szanálási tőrvényből és ezen rendeletből véli megállapítani azt, hogy igenis, a m. kir. belügyminiszternek joga van ebben a kérdésben nemcsak felügyeletet gyakorolni, hanem rendelkezni is. A közgyűlés egyáltalában nem osztja ezt a felfogást. Mindjárt, amikor megjelent ez a rendelet, a tanács fel is írt Nagyméltóságodhoz s az erre kapott válaszban, vagyis a székesfővároshoz 50.727/1926. szám alatt intézett leiratban méltóztatott kijelenteni, hogy Nagyméltóságodnak nem volt célja, hogy a főváros autonómiáját akár megbántsa, akár pedig azt korlátozza. A közgyűlés a maga részéről azonban mindig a lényegre helyezi a súlyt. Nem az nyugtatja meg, mit mond, vagy mit nem mond a m. kir. belügyminiszter kommentárként az 50.727. számú rendeletéhez, hanem azt vizsgálja, hogy a kérdéses 50.399. számú rendeletben mi van. Azt mondja ez a rendelet, hogy csupán kereteket akart felállítani, amelyeken belül a szanálásnak meg kell történnie és irányelveket akart kijelölni. Tény, hogy Nagyméltóságod egy captatio benevolentiae-vel is élt és azt mondotta, amennyiben a székesfőváros közönsége a székesfővárosi közigazgatási tisztviselők, hivatalnokok és egyéb alkalmazottak illetményeit a jelen rendeletben foglaltakhoz alkalmazkodva állapítja meg abból a célból, hogy az alkalmazottak az őket megillető illetményekhez mielőbb hozzájuthassanak, nem tenne észrevételt az ellen, ha az illetményeket a székesfőváros határozatának részéről történő jóváhagyása előtt kiutalják. Ez azonban sem a közgyűlést, sem senkit sem vezethet tévútra. Azt kell vizsgálnia, mit tartalmaz a rendelet. Ha a rendeletet vesszük, csak pár példát hoz fel a közgyűlés, amelyekből világosan kitűnik, hogy itt nem irányelvek felállításáról, nem keretek kijelöléséről van szó, hanem határozott rendelkezésekről, intézkedésekről és parancsokról. A 26. pont azt mondja, hogy mindazok a rendelkezések, amelyek a jelen rendeletben foglaltakkal ellentétben állanak, hatályon kívül helyeztetnek. Ennek a rendeletnek mindjárt az első paragrafusa azt mondja, hogy a székesfőváros közigazgatási tisztviselőinek fizetését az első számú kimutatásban részletesen feltüntetett összegek keretében kell megállapítani. A 10. §. azt mondja, hogy az ezidőszerint alkalmazásban álló székesfővárosi közigazgatási tisztviselőket, alkalmazottakat a jelen rendelethez mellékelt