Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1926

4.3 1926. április 30. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 407 - 408 - 409 - 410

132 1926. április 30-iki közgyűlés^ 410. szám. második számú kimutatásban foglalt státus megállapításának megfelelően kell az egyes fizetési osztályokba sorozni. Meg kell szüntetni ezeket és ezeket az állásokat. A 11. §. szerint az I. a) fizetési osztályt meg kell szüntetni. A 11. §. szerint az A) és B) fizetési csoportba való besorozásnál az 1925. évi 7000. számú miniszteri rendeletben foglaltakat kell alkalmazni. A 15. §. szerint a tiszti főorvosi és a többi helyettesi állásokat az új státusrendezéssel meg kell szüntetni. A létszám megállapítása kérdésében a 17. §. úgy beszél, hogy meg kell állapítani. A 19. §. szerint szintén meg kell állapítani. A vegyes rendelkezések között van a nyugdíjazásra vonatkozó rendelkezés, amely azt mondja, hogy kényszernyugdíjazásnak van helye akkor, hogyha valaki kiszolgálta az idejét, vagyis már nyugdíj folytán annyi illetményt kapna, mint amennyi a fizetése, tekintet nélkül arra, hogy hány éves, egészen ellentétben a ma fennálló fővárosi nyugdíjszabályzatnak az intézkedéseivel. Ami pedig a tisztviselők visszatartását illeti, erre vonatkozóan olyan intézkedéseket statuál, hogy ez nem az autonomisztikus hatáskörbe tartozik, hanem a minisztertanács önmagának tartja fenn. Ezek az intézkedések mind nagyon, de nagyon aggályosak és kifogás alá esnek az önkormányzat szempontjából. 1924-ig nem gondolt volna Nagyméltóságod arra, hogy ilyen rendeletet kibocsásson. 1924-ben alkották meg az úgynevezett szanálási törvényt. Soha, mióta törvényt alkottak, nem hivatkoztak annyit törvényre, nem olvastak annyit egy törvényről és nem akartak annyi mindenféle dolgot belemagyarázni a törvénybe, mint az 1924. óta a szanálási törvénnyel történt. Rendkívül komplikált szerkezet ez s azért a kormány, ha felhatalmazást vél meríthetni egy törvényből, amely neki a felhatalmazást direkte meg nem adta, hivatkozik a szanálási törvényre. Tehát itt is hivatkozik a leirat a szanálási törvényre. Kimutatható azonban, hogy sem a létszámviszonyoknak a megállapítására sem pedig a tisztviselők illetményeinek, illetve az özvegyek ellátásának megállapítására a fővárossal való relációban és kapcsolatban a szanálási törvény egyetlenegy intézkedést sem tartalmaz. A szanálási törvénynek a szerkezete is egészen eltér egyéb törvényeinknek a szerkezetétől. A szanálási törvény tulajdonképpen két jegyzőkönyvet tartalmaz. Egyrészről aláírták ezeket a jegyzőkönyveket a nagyhatalmak, másrészről a magyar állam megbízottai. Ezek a jegyzőkönyvek és a bennük foglalt szanálási programm a tulajdonképpeni gerince a szanálási törvénynek és a szanálási törvény első szakasza azt mondja: törvénybe iktattatik a két jegyzőkönyv, vagyis mindazok az intézkedések, amelyek kapcsolatosak ezekkel a szanálási kérdésekkel. A második szakasz egy rendkívül fontos szakasz. Eszerint felhatalmaztatik a kormány ezen és ezen pénzügyi tervezetnek a végrehajtására, nevezetesen arra, hogy a jelen törvény és a jelen szakasz kiegészítő részeként a törvényhez csatolt mellékletekben, az úgynevezett „a" és az úgynevezett „b" mellékletekben foglaltakra vonatkozóan az intézkedéseket megtehesse. Az evégből szükséges intézkedések rendelettel, a fennálló és idevonatkozó törvényektől eltérően is foganatosíthatók. Ha sikerül valakinek kimutatnia azt, hogy ezen szanálási törvényben, vagy pedig annak mellékleteiben, akár az „a", akár „b", akár a „c" mellékletben foglaltatnak rendelkezések a fővárosi tisztviselők státusára vonatkozóan, akkor a vonatkozó leiratnak igaza van. Csakhogy ilyenek nincsenek. Két melléklettel kell foglalkozni, mert a második paragrafus két mellékletre hivatkozik. Az „a" jelzés alatt van mind a két melléklet összefoglalva. Az „a" alatt van „A" és „B" cím. Az „A" foglalkozik a kiadásoknak az apasztásával. Semmi mással. A „B" pedig foglalkozik a közszolgáltatásoknak az aranykoronaérték alapulvétele mellett való megállapításával. Mármost az „A" első fejezete azt mondja, a kiadások apasztásánál a kormány az állami feladatok intézésének lehető egyszerűsítése és összevonása, a jogorvoslatok lehetőségének a legkisebb mérvre való szorítása, az eddig magasabbfokú hatóságok vagy hivatalok által ellátott teendőknek alsóbbfokú hatóságokra vagy hivatalokra való átruházása és általában a gazdaságosság elvének a közigazgatás egész terén , való érvényrejuttatása útján a fennálló törvényektől eltérően is megteheti a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy az állami közigazgatás körében megmaradó feladatok ellátása az állam teherbíróképességével helyes összhangba hozassék. Ez a most citált első pont tisztán és kizárólag közigazgatási eljárásnak az egyszerűsítéséről szól. Tehát a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről, a procedúrának, az adminisztrációnak az egyszerűsítéséről, azonban nem tisztviselőkérdés, nem tisztviselőállások létesítésének, meglevő tisztviselői állások megszüntetésének, vagy pedig dotációnak, díjazásnak a kérdése. A II. rész és annak a 6. pontja azt mondja, hogy a fenti első pontban foglaltakat a vármegyei és városi törvényhatóságokra, valamint a rendezett tanácsú városokra és községekre is alkalmazni kell. Ebből* következik, hogy a közigazgatás egyszerűsítésére vonatkozó rendelkezések ki vannak terjesztve nemcsak az államra, hanem a városi törvényhatóságokra és a vármegyei törvényhatóságokra is. Most felmerül az a kérdés, vájjon ki vannak-e terjesztve ezek a székesfővárosra is, igen vagy nem. A közgyűlés felfogása az, hogy nincsenek kiterjesztve azért, mert a szanálási törvény egy lex speciális, már pedig lex speciálist kiterjesztően értelmezni nem