Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1925

1. 1925. június 17. ideiglenes alakuló közgyűlés jegyzőkönyve - 1069

424 1925. június 17-iki ideiglenes alakuló közgyűlés. 1069. szám. Olvastatott végül a következő belügyminiszteri leirat: M. kir. belügyminiszter. 3040/1925—

IV. szám. A székesfőváros közönségének Budapest. A székesfőváros törvényhatósági bizottsága tagjainak megválasztásával, a testületek és intézmények képviselőinek kinevezésével és az egyes tisztségek viselőinek kijelölésével a törvényhatósági bizottságnak az 1924 : XXVÍ. t.-c. által elrendelt újjászervezése megtörténvén, elérkezett az ideje annak, hogy az újjászervezett törvényhatósági bizottság működését megkezdje. Felhívom tehát a székesfőváros közönségét, hogy az új törvényhatósági bizottság megalakulása iránt a kománybiztossal egyetértőleg a törvényes rendelkezéseknek megfelelő intézkedéseket tegye meg. Nehéz és fontos közigazgatási, gazdasági, szociális és kulturális feladatok várnak a törvényhatósági bizottságra. Béke és alkotó munka irányítsa a törvényhatósági bizottságot jövő működésében s akkor teljesülni fog az ország közvéleményének az az óhaja, hogy a székesfővárosunk mai nehéz helyzetéből új életre kelve, erkölcsi és anyagi javakban gyarapodva felvirágozzék. Budapest, 1925. június 15-én. Rakovszky. Az ideiglenes alakuló közgyűlés a felolvasott névjegyzékeket és a vonatkozó leiratokat tudomásul veszi és az elnök javaslatára elhatározza, hogy erről az igazoló választmányt az iratok kiadásával értesíti. Ezután az elnök a következőkben üdvözli a törvényhatósági bizottságot: Tisztelt Közgyűlés! Budapest új törvényhatósági bizottsága ezzel az üléssel megkezdi munkáját és én üdvözletként erre a munkára a jó Isten áldását kérem. Az idegek még feszültek a múlt izgalmaitól, de becsületes jószándékát megmutatta már minden párt és ez a komoly jószándék a lelkek bábeli zűrzavarában megtalálja majd azt a nyelvet, amit mindenki megért. Bűnök és szerencsétlenségek sok mindent elvettek tőlünk, de ami elveszett, azt azzal kell visszaszerezni, ami megmaradt. A magyar nemzet szellemi és anyagi fegyvertárának legértékesebb darabja Budapest. Az a kötelességünk tehát, hogy ezt a mi nagy értékünket egészségessé, erőssé, cselekvésre képessé tegyük. Budapest a maga terjedelmével, szellemi és anyagi kincseinek tömegével úgy emelkedik ki a magyar életből, mint valami hatalmas hegycsúcs. Magas hegyekre esnek a hajnal első sugarai. Nemzetek életében az ilyen kimagasló középpontok jelentik be a jövőt, a haladást. Fejlődő Budapest nélkül nincs magyar haladás. Azért a törvényhatósági bizottság tagjai, akiket különböző programmok alapján küldtek ide a szavazók, itteni tevékenységükkel állandóan a közvélemény bírálata alá kerülnek és a közvéleménynek ez az ítélete végzetesebb, mint minden szervezet és minden propaganda. Új pártok is jelentek meg itt, a közgyűlési teremben. Kérem őket, legyenek hű munkatársak és ne keressék az ellentéteket, mert az emberi haladás útja nem ellentéteken, hanem megértéseken keresztül vezet. Sok munka vár erre az új törvényhatósági bizottságra, azért egyetlen kötelessége, hogy dolgozzék. Ez a programmok fölött álló programm. Ez a pártkeretek fölött az egyetemes kötelesség. A legelső nagy feladat a külföldi kölcsön ügye. Amíg ez rendezve • nincsen, addig nem lehet olyan pénzügyi programmot kidolgozni, amely a főváros súlyos gazdasági helyzetét lényegesen megjavíthatná. Addig nem lehet a beruházásokat elkezdeni, nem lehet hozzáfogni az üzemek gazdaságosabbá tételét célzó reorganizáláshoz, bővítéshez, nincs mód az építkezések megindításához, pedig ezekre mind sürgős szüksége van nemcsak a főváros egész közönségének, hanem a sok és sajnos, még egyre szaporodó munkanélkülinek, akiknek ezekkel a munkákkal kenyeret adhatunk a kezébe. Mert Budapestnek mindent el kell követni a köznyomor enyhítésére. Munkaalkalmat adni annak, aki dolgozni tud és segítséget nyújtani annak, aki gyenge az élet küzdelmeire: az anyáknak, gyermekeknek, aggoknak és betegeknek. Budapestnek ma az ország életében sokkal nagyobb a jelentősége mint azelőtt volt. A tizennégymillió lakossal megfogyott nemzeti erő főleg a varosok életet tette bizonytalanná. A magyar városok iránytalanul tétováznak a középosztály bennük tönkrement. Budapestnek kell irányt adnia, hogy ebből a végzetes leromlásból milyen rendszerrel és milyen eszközökkel lehet