Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1925

1. 1925. június 17. ideiglenes alakuló közgyűlés jegyzőkönyve - 1070

•^ss 1925. június 17-iki ideiglenes alakuló közgyfilés. 1069—1070. szám. 425 elindulni az új élet felé. Céltudatos kereskedelmi politikára van szükségük a városoknak, elsősorban Budapestnek. Ma a polgárság adózóképessége teljesen kimerült, a polgárságot, a városok lakosságát kell anyagilag megerősíteni a termelés gazdaságosabb tételével, kereskedelmi szerződésekkel, az ipar támogatásával, a külföldi piacokkal való verseny bizíosításával. Itt Budapestnek kiválóan szerencsés földrajzi helyzetét kell elsősorban kihasználni. Ezzel kapcsolatosan meg kell oldani az idegenforgalom kérdését is. Sok nagy városban a lakosság nagyrésze az idegenforgalomból él, ez táplálja az ipart és a kereskedelmet is. Nálunk az idegenforgalom még közgazdaságilag számba sem jöhet. De ehhez is a közviszonyok teljes konszolidációjára van szükség. Egyetlen párt sem tagadja meg a maga elveit, ha itt pártharcok helyett dolgozni akar. Mert minden párt erkölcsi alapja csak a közjóra való törekvés lehet. Szerencsétlenség lenne abból, ha a bizottsági tagok csak pártjukért akarnának itt beszélni és nem egész Budapestért dolgozni. Akkor kárba vesznének drága hónapok, talán esztendők és Magyarország fővárosának romjai felett dudva tenyészne és az omladékok között egy nyomorult lakosság gyűlölettel telve marcangolná egymást. Nagy és súlyos feladatok várnak megoldásra, de bíznunk kell saját erőnkben és munkatársaink támogatásában. Bízhatunk elsősorban a kormány megértő segítségében, mert az ország kormányzásának első fejezete Budapest megerősítése. Ha munkára való készség hatja át ezt az új törvényhatósági bizottságot, akkor a kormány pártkülönbség nélkül mindenkinek segítségére lesz, aki jót akar. Ez a vállvetett munka meghozza a maga jó eredményeit és a válságok évtizede után a felújulás évei következnek. Ha köztudattá válik az a felfogás, hogy Budapest oltár, amelyen áldozni kell és ha önzetlen munkával áldozunk, akkor ez az áldozat ki fogja engesztelni a ránk nehezedő súlyos végzetet. Ez a törvényhatóság maga dönti el sorsát és én azt kívánom, hogy dicsérettel és hálával emlékezzenek meg majd róla az utódok, mert válságos évek után önök vetették meg Budapest fejlődésének az alapját. Jöjjön el a mai nappal az evangéliumi, a krisztusi szeretetből fakadó béke és az erős nemzeti érzéstől áthatott alkotó munka ideje. A keresztény és nemzeti gondolat irányítsa ennek a közgyűlésnek jövendő működését. Ha Budapest hatalmas gépezete megint ki tudja majd fejteni egész termelő erejét, ennek a városnak, amelyet húszmillió magyar emelt, megint meglesz húszmillió magyar számára a vonzó ereje. És akkor aztán bízvást bízhatunk Magyarország feltámadásában! Adja Isten, hogy úgy legyen! A közgyűlés az elnök üdvözlő szavait általános helyesléssel és éljenzéssel fogadja. !1070. Elnök a legutóbbi időben elhalt közéleti férfiakról az alábbiakban emlékezik meg: Tisztelt Közgyűlés! Mély megilletődéssel és őszinte részvéttel jelentem, hogy az elmúlt hetekben egyházi, közgazdasági, politikai és társadalmi életünket több kimagasló egyéniségének elhunytával súlyos veszteség érte. Május 17-én elhunyt dr. Fischer-Colbrie Ágost kassai megyéspüspök, május 18-án Gálos Kálmán, az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat r.-t. vezérigazgatója, május 29-én dr. Plósz Sándor v. b. t. t., főrendiházi tag, nyűg. igazságügyminiszter, május 30-án pedig Heinrich Ferenc volt kereskedelemügyi minszter hunyta le örökre szemét. Dr. Fischer-Colbrie Ágost 1863-ban született a barsmegyei Zselizen, 1886-ban pappá szenteltetett és két évvel utóbb sub auspiciis imperatoris avatták teológiai doktorrá a bécsi egyetemen. Rövid budapest-belvárosi káplánkodas után a hercegprímás a kiválóan képzett fiatal papot udvari papjai közé hívta és itt csakhamar szentszéki jegyző lett. 1890-ben Bécsben mint az Augustineum tanulmányi igazgatója a cs. és kir. udvari kápláni címet kapta és később Rudolf trónörökös árvájának, Erzsébet főhercegnőnek a hitoktatója volt. Ezt követőleg csakhamar titkos pápai kamarássá, esztergomi prelátus-kanonokká nevezetett ki és a vaskoronarendet nyerte el, majd 1904-ben kassai segédpüspök és csakhamar mint valóságos püspök a kassai egyházmegye bölcs feje lett, mely minőségben több uralkodótól nyert magas kitüntetéseket. A Felvidék elszakítása óta is gyakran tanújelét adta törhetetlen magyarságának, amiért az ottani hatóságoktól, amelyek a magyarság exponensét látták benne, igen sok zaklatásban volt része. Vele az utolsó felvidéki magyar püspök szállott sírba. Elvesztését nemcsak a katholikus hívei, akik rajongó szeretettel vették körül, hanem az egész magyarság felekezeti különbség nélkül mélyen fájlalja. Kassán, az ottani magyarság nagy részvéte mellett helyezték örök nyugalomra. Gálos Kálmán 1870-ben született Rábapordányban. Iskoláinak elvégzése után az idegenforgalmi intézmények tanulmányozása iránt érzett vágy külföldre hívta,