Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1923

18. 1923. november 17. jubileumi díszközgyűlés - 1609 - 1610 - 1611

574 1923. november 17-iki jubileumi díszközgyűlés. 1611. szám. Hódolattal üdvözlöm ebből az alkalomból a Kormányzó űr Őfőméltóságát, ki a székesfőváros iránt való meleg érdeklődésből a főváros közönségének mai történelmi jelentőségű ünnepét magas megjelenésével nemcsak fényében emelte, de azt közjogi jelentőségűvé is tette. Hódolattal üdvözlöm a fenséges királyi Hercegeket és Hercegnőket, kik a magyar főváros iránt való hagyományos ragaszkodásuk jeléül ezúttal is meleg szeretettel jöttek falaink közé ünnepünk fényét és jelentőségét emelni. Hódolattal és mély tisztelettel üdvözlöm a Hercegprímás úr Ofőmagasságát, valamint mély tisztelettel üdvözlöm a pápai Nuncius Őkegyelmességét, a Nemzetgyűlés, a magyar királyi Kormány, az Egyházak, a Nemzeti Hadsereg, a magyar királyi Legfelsőbb Bíróságok képviselőit, a társtörvényhatóságokat és városokat, az állami intézmények fejeit, az irodalmi, társadalmi és kulturális egyesületek vezetőit és többi kedves vendégeinket, megköszönve, hogy megjelenésükkel a jubileumot országos ünneppé avatták. Ez a félszázados évforduló valóban túlnövi a házi kereteket, országos esemény ez, mert az ország a három testvérváros egyesítésével kapta meg azt a fővárost, amely nagyságát és jelentőségét méltóan kifejezheti és képviselheti. 'Ez a fontos történelmi esemény megérdemelné, hogy nagy ünnepségekkel hívjuk fel reá a művelt világ figyelmét. De az a szomorú helyzet, amelybe az ország a világháború, a gyászos forradalmak és a lesújtó béke következtében jutott, nem engedi örömujjongásunk csapongását. Ezért legméltóbban üljük meg az ünnepet, ha kerülve minden külsőséget és külső csillogást, e napot a visszaemlékezésre, az elmélkedésre s egy boldogabb jövő reménységének szánjuk. Az Isten házából jöttünk, ahol hálát adtunk a Mindenhatónak, hogy ez örömnapot megérni engedte. És eljöttünk ide a munka helyére, ahol nemzedékek nemzedékek után dolgoztak a főváros javáért és boldogulásáért. Megszakítjuk a munka folyamatát és emlékezünk régiekről, visszaszáll lelkünk a múltba. Emlékezetünk nem áll meg az egyesítés időpontjánál, hanem tovább száll a testvérvárosok homályban ködlő múltjába, nem azért, hogy az ősi múlt előkelőségével hivalkodjunk, hanem mert az egyesített főváros lelkét csak a testvérvárosok történetéből és lelkéből lehet megismerni és csak így tágabb perspektívát véve, lehet okulást, tanulságot szerezni a jövőre. A testvérvárosok keletkezése a magyar nemzeti állam megalkotásával esik egy időbe. A megalapozott nemzeti lét véget vet a kalandozásoknak. A kereszténység felvétele polgárias szellemre szoktatja a harcias magyart. Ennek a nemzeti és keresztény szellemnek köszönik létüket a testvérvárosok és a nemzetnek könnyel és vérrel teli történelme folyamán ez az erő és eszme tartotta fenn őket. Súlyos csapások érték a testvérvárosokat. Pestet a tatárjárás pusztította el teljesen. Majd Buda is 1541-ben a török hódoltság járma alá kerül és súlyos pusztulásokat szenved. De a nemzeti őserő kiállotta mind a két végpusztulással fenyegető veszedelmet. A keresztény hittől és a nemzeti gondolattól lelkesített hadsereg felszabadította Budát és testvérvárosait a másfélszázados járom alól és keresztény szerzetesek vezetése, útmutatása, lelkesítése mellett megindul az építő munka a romok között. Pest szerencsés fekvésénél fogva a XVIII. században már központja az ország ipari és kereskedelmi életének. Vörösmarty az irodalmi élet központjává is teszi. A nagy Palatínus József nádor kezébe veszi Pestváros rendezésének hatalmas tervét és palotákat varázsol a földszintes házikók helyére. A fényes múltú Buda nem tudott a rohamos fejlődéssel lépést tartani. A testvérvárosok megosztották a szerepet. Buda a történelmet csinálta, Pest az ipart és kereskedelmet fejlesztette, irodalmát, művészetét ápolta, míg azután 1848-ban, március Idusán diadalmasan beírta nevét a történelem könyvébe. A szabadságharc leverése után a testvérvárosok is a magyarság millióival együtt gyászolták a nemzeti ügy bukását, ami természetszerűleg a városok gazdasági és szellemi életére is súlyos csapásként szakadt rá. Mikor 1867-ben Deák Ferenc nagy műve létrejött, nemzet és király a közös munkára kezet fogtak és a nemzeti gondolat új erőre kapott, akkor a testvérvárosok virágzásának is új időszaka kezdődött, amely a három város egyesítésével nyerte el intézményes alapját. Az alkotmányosság a nemzeti gondolat jegyében vonul be a magyar parlamentbe és ez a nemzeti gondolat ösztönözte államférfiainkat egy, a magyar államhoz méltó főváros megteremtésére. Jelszava lett ez az országos politikának. E gondolat első apostola gróf Széchenyi István volt, aki nem csupán Magyarország, hanem a főváros naggyátételében is élte legszebb eszményét látta. Nem adatott meg neki, hogy eszményeit valóra váltva láthassa, mert a nemzeti tragédia, amely a legnagyobb magyar egyéni tragédiája is lön, a nagy magyar főváros megalkotását is meghiúsította. De az eszme tovább élt és amikor az elnyomatás szomorú korszaka véget ért, újra fellobogott és diadalra jutott Ugyanaz a nemzeti politika emelte ki a fővárost a magyar városok sorából amely Magyarországnak is visszaszerezte régi fényét. E politika zászlóvivője gróf Andrássy Gyula miniszterelnök volt, aki méltón képviselte József nádor és gróf