Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1923

18. 1923. november 17. jubileumi díszközgyűlés - 1609 - 1610 - 1611

1923. november 17-iki jubileumi díszközgyűlés. 1611. szám. Széchenyi István hagyományait s amit azok megteremteni már nem tudtak, azt Andrássy alkotta meg. Bölcsen belátta, hogy a főváros érdekében az országnak áldozatokat kell hoznia és ez áldozatok meghozatalában nem is fukarkodott az ország. Elég néhány törvényhozási intézkedést megemlíteni, amelyek mindegyikének mélyreható jelentősége volt a főváros fejlődésében. Az áldozatok sorát az 1870:X. t.-c. alapján felvett sorsolási kölcsön és a megalapított Fővárosi Pénzalap nyitotta meg, amelyeket nyomon követtek a Sugár-útról szóló 1870. évi XL. és a Körútról szóló 1871. évi XL11. t.-c.-ek. Országos költségen gyönyörű állami középületek emeltettek ezidő alatt, mint a Királyi Vár, Parlament, Opera, Szépművészeti Múzeum, ekkor épültek a Margit-híd, Ferenc József-híd, majd az Erzsébet-híd s korábban, de ennek a fellendülésnek hatása alatt ez a székház, amelyben most ünnepelünk, amelyek az egyesítés nagy müvének betetőzésére vannak hivatva. Budapest felvirágoztatásában tehát az egész országnak része van, a mai főváros jelentős részben az egész ország tettrekész támogatásának eredménye. A nemzet áldozatkészségét nem pazarolta méltatlanra. A főváros versenyzett az áldozatkészségben az országgal és rövid idő alatt bámulatos fejlődést mutatott fel. Amidőn a főváros lakosságának ezt az ernyedetlen munkáját nagy büszkeséggel állapítjuk meg, ugyancsak mély hálával kell megköszönnünk azt a hatalmas támogatást, amelyben az ország az ő szeretett fővárosát részesítette. Ez az áldozatkészség a fővárost és az országot összeforrasztotta. Arra kell törekednünk, hogy ez a szellemi és valódi összeforradás a lehető legteljesebb legyen; azon soha, semmi szakadás ne támadjon, hanem az ország és fővárosa a legteljesebb harmóniában egyesülve, munkálják a jövő dicsőség útjait. Ez a harmonikus együttműködés 50 év alatt óriási eredményeket mutat fel. A provinciális formájú városokból egyetlen, hatalmas, nagy város lett, amely ma már világvárosi jelleget öltött. Azok közül, akik az egyesítéskor látták a testvérvárosokat, már kevesen vannak, akik a fejlődés történetét elmesélhetnék. Hívebben szólnak helyettük a kövek, a múlt kövei. Amint Röskin Velence köveiből varázsolta elő a múlt művészi életét, úgy mi is a főváros köveiből összeállíthatjuk az egyesítés óta lefolyt korszak életét. Ezek a kövek a főváros múltjának legbeszédesebb emlékei. 50 év alatt fokozatosan eltűntek a kispolgári házak és helyükön fényes paloták, pompás középületek és hatalmas, zsúfolt bérházak emelkedtek. Jelezve a főváros átalakulásának kettős útvonalát, a jólétet és a nyomort. A kerületenkint fennállott egy-egy iskolát a tanintézetek egész sora váltotta fel, amelyek a nemzeti kultúra fokozatos kiterjesztéséről tesznek tanúságot és a főváros. teljes megmagyarosodasa körül elévülhetetlen érdemeket szereztek. A kisipar dolgos műhelyei helyére hatalmas gyárak emelkedtek, ahol a gépek tömegei vették át a kézimunka szerepét. A lóvasutak helyére hatalmas hálózattal rendelkező villamosvasutak kerültek a tömegszállítás eszközeiül. A közlekedés fejlődésével elavultakká váltak a régi keskeny, görbe utcák, amelyeket széles útvonalak váltottak fel. A jólét terjedésével a kulturális intézmények iránti szükséglet is nő. Szaporodtak színházaink, múzeumaink, kiállítási csarnokaink. Megnövekednek a lakosság közegészségi igényei. Új kórházak, gyógyintézetek épülnek, fejlődik vízvezetéki és csatornázási hálózatunk. Az alsóbb néposztályok számának emelkedésével szükségessé válik a szociális munka kiterjesztése, hatósági gondozás tárgyai lesznek a közélelmezés, lakásügy és közjótékonyság. A műveltség terjedésével és az iskolák fejlesztésével lassankint eltűnik a német felírás, kiszorul a perifériákra a német szó és Budapest teljesen magyarnyelvű várossá alakul át. Ez az elmúlt 50 esztendő története, amelynek folyamán az ősi Buda és az ifjú Pest egyaránt átalakultak és egységes várossá olvadtak egybe. A fejlődéssel kapcsolatban a nagyváros árnyoldalai is mutatkoznak. Gazdagság és nyomor kirívóbban állanak egymással ellentétben, mint régebben a patriarchális színezetű kis városokban. Élesedik a szociális ellentét is, amit a kisvárosi kedélyesség immár kevésbé ellensúlyoz. A nemzetközi eszmék célzatos terjesztésével internacionális áramlatok károsan befolyásolják a főváros nemzeti érzését és a nagyvárosok betegsége, a vallástalanság és erkölcstelenség nálunk is helyenként és rétegenként komoly veszedelmeket tüntet fel és egyik oka lesz az ország és főváros lélekbeli eltávolodásának, valamint a világháború után kitört gyászosemlékű jogfosztó forradalmaknak. A háború és az azt követő forradalmak, valamint az ország megcsonkulása súlyos gazdasági és lelki válságot hoztak a fővárosra, amelynek gyógyítása évtizedek lankadatlan munkájába fog kerülni. A főváros lelki életében azonban a forradalom csak átmenetet jelentett. Mert a főváros népe a keresztény nemzeti szellemben újjá születve, teljesen egynek érzi és tudja magát az ország népével és az országnak valódi lüktető szíve lett. Ez a város hű a nemzeti eszméhez, keresztény erkölcshöz, forrón szereti szenvedésektől sújtott hazáját és híven ápolja a múlt szent hagyományait is. Ez a mai ünnep is éppen ennek egyik bizonyítéka. Meg tudjuk becsülni a multat és ami abban nemes és értékes volt és hálásan emlékezünk azokról, akik az egyesítés munkáját elvégezték és félszázad alatt a fővárost felvirágoztatták. Lelkünk előtt sorra elvonulnak az egyesítéskori idők nagy