Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920
9. 1920. október 28. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 535 - 536
274 1920. október 28-iki; közgyűlé s. 536. szánr. nehézséggel tudják megszerezni úgy, hogy a könynyebben nélkülözhető bérkocsi költségeire már nem telik. Az interpelláló bizottsági tag úrnak közszükségleti fuvarok minősítésére irányuló kívánsága már azért sem teljesíthető, mert — eltekintve attól, hogy 50%-kal olcsóbb fuvarozásra a bérkocsitulajdonost kényszeríteni nem lehet — ilyen fuvarozásra csak az a bérkocsis vállalkozhatnék, akinek az 5Ó°/o-kal csökkentett fuvarkeresete valami úton-módon — a főváros vagy az állam által — készpénzmegtérítéssel vagy olcsóbb takarmányban 100%-ra kiegészíttetnék. De az ily módon teljes keresethez juttatott bérkocsisok kárpótlásával sem érhető el a kívánt cél, mert annak megállapítása, hogy mely fuvarok tekintendők közszükségleti fuvaroknak, gyakorlatig kivihetetlen, ha pedig megkisérlenők, az csak újabb visszaélésekre és panaszokra adna okot, annál is inkább, mert az ilyen fuvarok hatósági ellenőrzése óriási és megvalósíthatatlan adminisztrációt igényelne. A rokkantak a bérkocsiipar terén való foglalkoztatása már a mostani viteldíjszabás megállapításakor, az engedélyező határozatba felvett azon rendelkezéssel biztosíttatott, hogy a tulajdonos és segéd között megállapított új bérviszony be nem tartása miatt megvont rendszámok a háborúban rokkanttá váltaknak adományozandók. Egyébként is most már a fővárosi m. kir. államrendőrségnél az a gyakorlat honósult meg, hogy nemcsak az újabb rendszámok adományozá.sánál, hanem a hajtási jogosítványok kiadásánál is a rokkantak mindenkor elsőbbségben részesülnek. Ami a most érvényben levő viteldíjszabás revizíóját illeti, tisztelettel jelentjük, hogy azt a revíziót a magunk részéről is múlhatatlanul szükségesnek tartjuk; a takarmányárak, lóárak, kocsifentartási költségek, nemkülönben a munkabérek napról-napra emelkedő irányzata miatt azonban most még nem tudunk olyan támpontokat találni, amelyek mellett számításaink realitása biztosíttatnék. Mihelyt tehát a most jelzett árak, illetve bérek a revízió szempontjából csak félig-meddig is stabilisakká válnak, részletes és mindenekre kiterjedő számításainkon alapuló előterjesztésünket haladéktalanul meg fogjuk tenni. Mindenesetre tudatában vagyunk annak, hogy a nagyközönségnek az a része, amelynek a jövedelme az átlagos kereseten túl nem emelkedik, a bérkocsit már ma is alig képes megfizetni, további tarifaemelés esetén pedig már nem a nagyközönség, hanem csak a nagy keresettel bíró rétegek monopolizált közlekedési eszköze lenne a bérkocsi. Minthogy pedig most az ősz folyamán kialakuló árak, illetve bérek a mai gazdasági viszonyaink között aligha fognak hosszabb érvényűek lenni, már most tisztelettel bejelentjük azon szándékunkat, hogy a revizió tárgyában teendő legközelebbi előterjesztésünkben az újabb víteldíjszabás hatályát — hasonlóan a géperejű bérkocsik viteldíjszabásához — legfeljebb 2—3 hónapban fogjuk javasolni; amely 1 idő letelte után az áraknak, illetve béreknek időközben történt alakulásához képest a viteldíjs^abás automatikusan újabb revizió alá fog kerülni. Az interpelláció 4-ik pontja a szabadverseny lehetővé tételét kívánja. Az ipartörvény 17. §-ának a személyszállítóeszközökről szóló utolsó bekezdése szerint: „A szállítási díjak szabályozandók". Minthogy a törvény ezen rendelkezése értelmében a bérkocsiipar. szabad verseny tárgyává nem tehető, az ipartőrvény módosításának kérdése viszont
