Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920

7. 1920. szeptember 29. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 459 - 460 - 461 - 462

1920. szeptember 29-iki rendkívüli közgyűlés. magasztos vagy esetleg tisztátalan, amelyben egy varázslatos erő van. Ez a varázslatos erő arra is átszármazik, aki akaratlanul is a tabuval érintkezésbe jut. Polinesiában ott vannak a maorik, ott a legfőbb tabu a törzsfőnök, ha a törzsfőnök leheletével tüzet éleszt, az Ő tabuja átmegy leheletén keresztül a tűzbe, a tűzről a lábasba, amely azon fortyog, a lábasból az ételre, amely a lábasban fő, az ételből a szegény maorira, akinek meg kell halnia, ha ebből az ételből eszik, mert evett az ételből, amely főtt abban a lábasban, amely állott azon a tűzön, amely tüzet élesztette a maori törzsfőnök szent és erős és hatalmas lehelete. Hát tisztelt Közgyűlés! Ha valaki egy, a belügyminiszter által engedélyezett egyesülésnek tagja volt és abban hazafias működést fejtett ki, tisztán azért, mert 98 ilyen egyesülés mellett volt talán kettő vagy három, amely destruktív működést fejtett ki, ez az akaratlan érintkezés tabuszerűen vinné át a fertőzést és azt mondani, annyira meg vannak ezek a különben becsületes, lelkiismeretes emberek fertőzve, hogy most őket nem lehet hivatalokban alkalmazni, mert hivatalban alkalmazásuk megfertőzné a hivatalt és a közszellemet, ez babona, babona, babona és ennek a babonának, ismétlem, a mi becsületes tisztviselőinket, a mi alkotmányunk alapelveit soha, de soha féláldozni nem akarjuk. Tisztelt Közgyűlés! Óvakodni kell attól, hogy a destrukció lehetőségét a hivatalokban továbbra megengedjük, mindent el kell követni, ami a destrukciót a közéletben megakadályozza. De mi a destrukció? Destrukció minden, ami a társadalmat megbontja és.ami a nemzetnek erőtényezőit gyengíti. És akkor, mélyen tisztelt közgyűlés, méltóztassék megfontolni azt, hogy akaratlanul is lehet valaki destruktív, mert ha kiküszöböljük a főváros törvényhatóságának tisztviselői közül az arra való elemeket, akik a fővárosnak szolgálatában hűséggel töltötték el életüknek legjavát, amikor mi ezzel a ténnyel, amint kifejteni bátor voltam, a közszolgálatnak, a közerkölcsnek, a főváros törvényhatósági bizottsága választási jogának sérthetetlenségén, amikor mi ezzel a budgetjogunkon, alkotmányunkon ütünk rést, nem méltóztatnak fontolóra venni, hogy tulajdonkép ezzel a legnagyobb fokú destrukciót végezzük magunk is ? Ennek az országnak, amelyet kifosztottak rettenetesen, mije maradt? Ennek az országnak hovatovább nincs már egyebe, mint a természetes gazdagsága, természetes kincsei és ami a legfőbb gazdagság, az emberei és az, embereiben levő munkaképesség, munkakészség és erkölcsi erő. Nem vagyunk-e mi destruktívek akkor, nem-e bontjuk meg nemzetünk társadalmát, nem-e gyengitjük meg a nemzet erőtényezőit, amikor jeles, értelmes és munkabírásban kiváló erőket a közszolgálatból kirekesztünk olyankor, amikor ezen embereknek a nemzet produktív társadalmában más téren való megélhetési lehetőségét nemcsak, hogy nem tudjuk biztosítani, hanem, ha jóhiszeműen akarunk a kérdésre válaszolni, azt kell mondanunk, e megélhetési lehetőségüket legalább is problematikusnak kell látnunk. Akkor, amikor az emberiesség, a közszolgálatnak és közerkölcsnek, az alkotmányhoz való hűségünknek és akkor, amikor a nemzeti társadalom .meg nem gyengítésének, sőt mondhatnám erősbítésének kötelességei arra késztetnek bennünket, hogy a kijelölő választmányt figyelmeztessük arra, egy kívánságunknak a tudomására juttatásával, hogy mindezeket a tekinteteket megbántaná, ha nem jelölné azokat a jeles tisztviselőket, akik jelenleg aktiv állásban vannak,