Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920
7. 1920. szeptember 29. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 459 - 460 - 461 - 462
236 1920. szeptember 29-iki rendkív üli közg yűlés. 462. szám. akkor kérdezem: oly kérdések-e ezek, amelyek valamely pártnak egyoldalú belátása alapján állanának elénk? Azt hiszem, ezek mind oly kérdések, amelyek minden párton felül, minden egyoldalú pártérdeken felül egyaránt kell, hogy gondolkodóba ejtsenek és nézetem szerint, ha párttekintetek nélkül határoznánk, egyforma elhatározásra kellene, hogy bírjanak mindenkit, aki nem akar másnak szolgálni elhatározásával, mint a köznek, a köznek és ismét csak a köznek. És akkor nagyon és őszintén kérném a törvényhatósági bizottságnak mindazon tagjait, akiknek szemében talán szépséghiba az, hogy az indítvány erről az oldalról jön, ne tekintsék ezt a szépséghibát, gondoljanak arra, hogy ezt a legjobban azzal törlik el, ha indítványomat a közgyűlés egyetemének parancsoló kívánságává fogják felemelni és az emberiesség, a közbecsület, a közszolgálat és az alkotmány szellemében, ebben a szent szellemben kérem Önöket, kegyeskedjenek indítványomat határozattá emelni." A baloldalon ülő törvényhatósági bizottsági tagok többségének tetszésnyilvánítása, éljenzése és tapsa lecsillapultával, az ezt ellensúlyozó ünneplés megszűntével dr. Wolff Károly törvényhatósági bizottsági tag a következő beszéddel indokqjja meg elleninditványát: „Tisztelt Közgyűlés! Őszintén szólva, nagy figyelemmel hallgattam az előttem szóló szavait, vártam mint jogásztól azokat a konkrét jogi érveket, amelyek indítványát meg fogják erősíteni. Teljes objektivitással akarom bírálni elsősorban épen a jogi érvelés szempontjából az ő indítványát és indokolni ezzel szemben a saját indítványomat. Az előttem szóló a törvényesség tisztelete előtérbe állításával vezette be szavait. Voltaképen ez volt kezdetben fejtegetésének premissája — őszintén legyen azonban mondva, hogy az érvek tekintetében, a konklúziók levonása tekin'tetében meglehetősen csalatkoztam. Ha t. i. magát a törvényességet akarjuk bírálni, akkor mindenesetre elsősorban a meglévő jog és a fennálló tételes intézkedések interpretálása szükséges. A törvény intézkedéseivel szemben felhozhatok kívánságokat, bírálhatom is azokat, hanem azok mindenesetre csak kodifikationalis jelentőségűek. Amit fel méltóztatott hozni, az egyáltalában nem volt indokolás. Jogi indokolást az egész előadásban egyetlen egyet sem találtam, hanem találtam, hogy úgy mondjam, igen szellemes szellemi szappanbuborékokat, amelyek nagyon gondosan voltak felállítva, nagyon ügyesen voltak csoportosítva, de voltakép a konkrétum — hogy őszinte legyek — a szolidaritás gondolatában és a szabadkőművesség védelmében csúcsosodott ki. Elsősorban a jogi résszel akarok foglalkozni. A törvény, amikor statuálta a kijelölő választmányt, -akkor mindenesetre elsősorban volt hivatva megszabni azokat a feltételeket, amelyek mellett a kijelölő választmány működésre hivatott. Erre vonatkozólag konkrét tételes intézkedések, amelyek a felszólalt előttem szóló bizottsági tag úr nézetét támogatnák, nincsenek, hanem igenis van egy hosszú gyakorlat, vannak közigazgatási bírósági döntvények és ezekből leszűrhetjük a kijelölő választmány hatáskörét és azokat a lehetőségeket, amelyeken belül a kijelölő választmány intézménye a szuverén közgyűlés hatáskörébe beilleszkedik. A kijelölő választmányt a törvény nem korlátozza egyébbel, mint a közigazgatási bíróság gyakorlatában kifejlődött azzal a megállapítással, hogy amennyiben a pályázók között törvényes minősítéssel bíró pályázó van, akkor jelölni köteles, de igen természetes dolog, ahol egy állásra — ha pl. hat állás van hirdetve — 85 pályázó van és a gyakorlat hármas kijelölést ír elő kötelezőleg, magától értetődik, hogy feltétlenül diskrecionális rendelkezési
