Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1916
10. 1916. október 11. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 988 - 989 - 990
950 1916. ok tóber 11-iki közgyűlés. 990. szám. jona befektetés mellett jövedelmezett 20.900 koronát az élelmiszerüzem pedig 2,500.000 korona befektetéssel 41.000 koronát. Mind a két állítás valótlan, mert a főváros egyik üzemre se fizetett rá fennállásuk óta egy fillért sem. A kenyérgyár a beruházott kölcsöntőkének törlesztésére 6 évi fennállása alatt 110.000 koronát fordított. Ezenkívül évente szabályszerű kamatot, így pl. 1915-ben 44.119 korona 43 fillért fizetett a központi pénztárba. Továbbá mindezen felül a saját erejéből fennállása óta 286.792 korona 60 fillér beruházást eszközölt s ugyancsak saját erejéből fedezi minden üzemi, személyi és dologi kiadásait és pedig a községi alap minden néven nevezendő kedvezményezése, támogatása vagy segítése nélkül s mindezt akkor, amikor a községi kenyér ára tudvalévőleg a napi áraknál mindig alacsonyabb. Az élelmiszerárusító üzemnek a községi alap 1915. végéig 2,500.000 koronát adott kölcsön. Ebből voltaképeni beruházás csak 796.836 korona 83 fillér, a többi 1,700.000 korona pedig az üzem forgótőkéjéül szolgál. A forgótőkének aránylag magas összegét ennek az intézménynek a háború alatt megnövekedett feladatai indokolják. A községi alap kölcsöntőkéje után az üzem fennállása óta szabályszerű kamatot fizet, így 1915-ben 101.076 korona 26 fillért fizetett. A voltaképeni beruházott összeg után pedig tőketörlesztésre 42.962 korona 78 fillért fordított. Mindezen felül a saját erejéből 301.694 korona 14 fillért ruházott be és emellett a saját erejéből viseli nemcsak összes személyi, dologi és üzemi költségeit, hanem saját erejéből és egyelőre az alkalmazottak hozzájárulása nélkül százezer koronás nyugdíjalapot létesített. Ezeknek az üzemeknek ez a kedvező vagyoni eredménye, valamint az üzemek által félretett megfelelő tartalékok összege, világosan kitűnik a főváros zárszámadásában közzétett évi mérlegekből és még csak jó akarat sem kell ahhoz, hogy — azt a körülményt, hogy a főváros ezekre az üzemekre épenséggel nem fizet rá — bárki, kevés hozzáértés mellet is könnyen kiolvashassa. A következő észrevétele az interpellálónak az, hogy a vágóhidak és vásárcsarnokok, amelyeket 6 és 7%-os pénzekből állítottak fel 07 és l°/ n-ot jövedelmeznek jóidöben. Ennek okát a protekcióban látja. Véleménye szerint a helypénzeket legalább oly mértékben kellene megállapítani, hogy azok jövedelméből a befektetéseket amortizálni lehessen. Mindenekelőtt valótlan az, hogy a vásárcsarnokokat és vágóhidakat 6 és 7'V 0-os pénzekből állították fel. Ezek legnagyobb részt a 4 1/ 2 D /o-os 25 millió forintos kölcsönből épültek, amely kölcsönt később 4%-osra konvertáltuk. Másfelől valótlan az, hogy ezek az intézmények 07 és l'Vo-ot jövedelmeznek. A 30' a millió koronát kitevő befektetés évi hozadéka mintegy 6%. A helybérek kérdésében Polónyi Géza képviselő ellentétbe jutott azzal a Polónyi Géza volt főv. bizottsági taggal, aki az 1910. év novemberében tartott húsdrágasági. ankéten a vásárcsarnoki helybérek magasságát kifogásolta. Ami a vágóhídi és vásárcsarnoki protekciók büzléséről szóló merész állítását illeti, addig, amíg erre konkrét és hiteles adatokkal nem szolgál, kénytelen vagyok azt, mint annyi más valótlannak bizonyult állítását, visszautasítani. Most áttérek a fürdőkre. A Széchenyi-fürdőre vonatkozólag az interpelláló azt mondja, hogy az hozott minus 139.000 korona jövedelmet. Hát ez állítása már majdnem igaz, mert csak annyit kellett volna hozzátennie, hogy ez két évi deficitje a fürdőnek még pedig az 1914. és 1915. években, Az előző 1913,
