Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1915

5. 1915. június 2. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 626 - 627 - 628 - 629

212 1915, június 2-iki közgyűlés. Ezt a maga részéről, bár már régebben szándéka volt ebben a kérdésben interpellálni, éppen azért halasztotta mindeddig, mert úgy vélte, hogy még nem érkezett el az ideje, talán még nem elegendő az a tapasztalat, amelyet ebben a kérdésben szereztek, hogy kritikával szólhatnának hozzá. Azonban úgy látja ma már, hogy egyrészt a drágulás, amely a fővárosban jelentkezik, sokkal tetemesebb, semhogy joguk volna bármennyire is ma erről a kérdésről hallgatni, másrészt abban a véleményben van, hogy — ha nem csalódik — egyes dolgokban tapasztalhatók mulasztások is, amelyekre kellő időben rámutatni mindannyiuknak kötelessége. Ezen mulasztás kérdése tekintetében csupán példaképen említi fel azt, amire előtte szóló is utalt már s a maga részéről is ki akarta ezt emelni, mert különösen szembeötlő: hogy mikor nálunk a liszt és kenyér drágulása és hiánya állandóan mutatkozik, mikor nálunk teljesen élvezhetetlen kenyeret esznek, mikor rövid néhány hét óta a húsz dekás porció is megvan, akkor Németországban kellő mennyiségben van liszt és kenyér s még arra is képesek, hogy csökkentik a liszt árát. Ez kell, hogy az embert gondolkozásra késztesse abban az irányban, hogy nálunk nem mennek a dolgok úgy, mint kellene s azt hiszi, bizonyos alapot talál etekintetben a megítélésre, ha azt állítja, hogy a német városok vezetői az ősszel, mint mindenki tudja, tőlünk szerezték be a lisztkészleteket, amelyeknek a birtokában ma az árakat le tudják szállítani. Ez tény, amelyet nem lehet letagadni és ha ez fennforog, akkor ez kihívja a kritikát, hogy akkor nálunk sem lett volna baj, akik itt vagyunk a forrásnál, ha ugyanezen intézkedéseket nálunk is megtették volna. Azt hiszi azonban, hogy még egy körülmény teszi kötelességükké a kritikát és ez.az, hogy rövid idő alatt be fog következni bizonyos cikkekben, például a húsban az, hogy kifogynak belőle és rövid időn belül előáll a helyzet, hogy a lehető minimumra kell, hogy mindenki redukálja a hússzükségletét. Ez nem volna még baj, a maga részéről abba is készséggel belemegy, hogy egységes elhatározás jöjjön nálunk is létre, hogy a hét bizonyos napjain hús egyáltalán ne árúsíttassék s ezt a gondolatot nem szabad elvetőleg fogadni, mert van jelentősége. Ugyanis, ha teljesen szabad a hús élvezete, abban az esetben, aki hozzá van szokva és meg van a módja hozzá, állandóan igénybe veszi a meglevő húsmennyiséget, holott amúgy mégis bizonyos arányos elosztás fog mutatkozni, ami jó azokra nézve, akik különben hozzájutni nem volnának képesek. Az állandó mérhetetlen húsdrágulás egyik okát abban látja, hogy nálunk ez a dolog nem történt meg, holott kívánatos volna. De van egy harmadik momentum is, amely, nézete szerint, elengedhetetlenül szükségessé teszi, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, azon bizonyos szezoncikkek ügye, amelyek most a piacon vannak, s amelyekre állandóan utalnak. Jól emlékszik rá, hogy Sándor Pál a bizottságban felszólalván, azt mondotta, hogy ne együnk csak húst és kenyeret, hanem zöldségféléket. Szeretné látni azt a szegény embert, aki ebből táplálkozni tudna. Meg van győződve róla, hogy jóhiszeműleg beszéltek így s nem is sejtették, hogy előállhat az a helyzet, amely ma itt van. A vöröshagymára való utalás talán azért nem volt elég jogosult az előző felszólalásokban, mert azt lehet mondani, hogy a vöröshagyma szükségletet állandóan behozatal útján fedezték nagy mértékben, azonban a dráeulás nemcsak ebben a tekintben mutatkozik, hanem minden cikknél tapasztalják az előző évek áraihoz képest ezt az emelkedést, tehát kétségtelen, hogy ez