Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1914

4. 1914. február 18. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 291 - 298 - 293 - 294 - 295

1914. február 18-iki közgyűlés. 295. szám. 95 III. FEJEZET. A végkielégítésről. 17. §. Az az alkalmazott, aki a 13. §. szerint nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét még nem töltötte be és akinek a 13. §. alapján kivételesen sem engedélyezhető nyugdíj, végkielégítésre tarthat igényt akkor, ha reá nézve az ellátás föltételéül a 2. §-ban megszabott körülmények beállottak. 18. §. A végkielégítés összegét a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazásnak alapul vétele mellett és pedig bezárólag öt beszámítható szolgálati évig az említett javadalmazásnak egy évi összegével, öt évnél több, de tíz évnél kevesebb beszámítható szolgálati idő esetén pedig az említett javadalmazásnak két évi összegével kell megállapítani. IV. FEJEZET. Az özvegyi díjról. 19. §. A jelen szabályrendelet értelmében ellátásra jogosítottak vagy nyugdíjazottak özvegyei szintén ellátásra tarthatnak igényt, ha az özvegy az elhunyttal annak tényleges szolgálata idejében, vagy még azelőtt törvényesen egybekelt, a házasság megkötése a férj halála napját legalább fél évvel megelőzte és férjével annak haláláig vele élt. Ha az özvegy férje elhunyta idejében vele tényleg együtt nem élt, a jelen szabályrendelet alapján ellátásra csak abban az esetben tarthat igényt, ha a 40. §. 2. pontjában körülírt módon bizonyítja, hogy a különélés nem az ő hibájából következett be. Az özvegy házasélete első félévén belül is tarthat igényt ellátásra, ha bebizonyítja, hogy férje egybekelésük alkalmával nem szenvedett abban a betegségben, amely halálát okozta, vagy ha a házasság törvényesítés céljából történt, vagy a házasságból utószülött gyermek származott. Az özvegyi ellátásra való igény azonban nem áll be akkor, ha a házasság a férj nyugdíjazott állapotában köttetett, kivéve azt az esetet, ha a férj az egybekelés után ismét a székesfőváros szolgálatába lépett és legalább egy évig szolgált. A középiskolai és hasonló jellegű intézeteknél alkalmazott tanerő özvegyénél pedig az ellátásra való igény akkor sem áll be, ha a házasságkötés alkalmával a férj 60 évnél már idősebb volt, kivéve azokat az eseteket, ha a férj a házasság megkötése után még legalább három éven át szolgál, vagy ha a házasságból gyermekek származnak, vagy ha az által gyermekek törvényesíttetnek. Az a nő, akinek a fővárosi alkalmazottal kötött házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, igényt tarthat özvegyi nyugdíjra akkor: ha nem ment újból férjhez, ha a házasság felbontását kimondó birói itélet a házasságot egyedül a férj hibájából bontotta fel és ha a férjet tartásdíj fizetésére kötelezte. Ebben az esetben, ha a férj halálakor igényjogosult özvegyet nem hagyott hátra, a nőt a teljes összegű özvegyi nyugdíj illeti meg; ha pedig a volt férj halálakor igényjogosult özvegyet is hagyott hátra, ez az özvegy és az előbbi pontban említett elvált nő,