Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

19. 1913. szeptember 24. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1730

1913. szeptember 24-iki közgyűlés. rint a mélyen t. Közgyűlés mindenkor milyen indokoltan tett lépéseket a kereskedelemügyi kormánynál ennek a mostani és tényleg nem európai állapotnak a megszüntetése iránt. Csak ismétlésekbe bocsátkoznék, ha ennek a kritikáját előadnám, ámbár valahányszor külföldön járok és pláne automobilon utazva, látja az ember a különbséget a kulturállamokban. Igazán elmondhatom, hogy külföldön napokig járhat az ember automobillal anélkül, hogy valahol útszínben keresztezné a kocsiútat egy vasút, nem is beszélve arról, hogy nálunk a legfontosabb közlekedési vonalakat kereszteznek olyan vonalak, ahol, amint méltóztatnak hallani, naponta több mint 250 vonat jár keresztül és ezek között több mint 100 gyorsvonat. Ez unikum. A mi publikumunkat nagyon kevéssé nyugtatná meg az, ha én rámutatnék arra a számtalan alkalomra, amelyet mi fel akartunk használni arra, hogy a kereskedelemügyi minisztériumot és a magyar államvasutak igazgatóságát meggyőzzük ennek az állapotnak a tarthatatlanságáról. A tanács és a t. közgyűlés igen gyakran foglalkozott ezzel a kérdéssel, felterjesztéseket intéztek; a különböző, különösen az érdekelt kerületek, a VII. és VI. kerületek részéről küldöttségek jártak fenn a minisztériumban képviselők és mások vezetése alatt; mindig elismerték, hogy igazunk van, azonban mégsem történt semmi sem. Minden egyes bejárás alkalmával, amikor ezt a kérdést kapcsolatba lehetett hozni, a főváros képviselői jegyzőkönyvbe vétették az erre vonatkozó kívánságaikat, azonban ezek mindig belekapcsoltattak a pályaudvarok rekonstrukciójának a dolgába, holott nézetem és meggyőződésem szerint ez a kérdés vagy azzal együtt, vagy attól függetlenül, de feltétlenül megoldható és pedig aránylag nem is olyan nagy áldozattal és ez nagyon fontos, mert nézetem szerint még ha sokkal többe kerülne is, mint amennyibe tényleg kerül, akkor is meg kell oldani. Tudjuk azt, hogy a kormány micsoda óriási pénzügyi nehézségekkel küzd, amelyek a félbemaradt háború készülődései miatt merültek fel, de ha arra kell lenni pénznek, akkor erre is kell jutni. Meg vagyok győződve arról, hogy ezt a kérdést, ennek a vasúti vonalnak vagy lesülyesztését, vagy felemelését aránylag rövid idő alatt és aránylag nem is sok pénzzel meglehet oldani. Sőt azt állithatom, bár nem vagyok szakember, de annyit foglalkoztam ezzel a kérdéssel és erre nézve olyan információt kaptam, hogy ennek a vasúti vonalnak a lesülyesztése a forgalom megzavarása nélkül 3 millió korona költségen alul létesíthető. Ez nemcsak, hogy nem pénz, azokkal az érdekekkel szemben, amelyekkel szemben állunk, hanem tulajdonképen azt •ehet mondani, hogy ez az összeg nem is játszik szerepet azért, mert hogyha ez megtörténik, akkor a pályaudvarok rekonstrukciójára könnyebben várhatunk. Miután ez a rekonstrukció több mint 100 millió koronába kerül, ha azt csak egy évvel elhalasztják, 5 millió korona megtakarítást jelent, úgy, hogy ebből az egy évi elhalasztás kamatjából is meg lehet oldani ezt a kérdést. Ebből az látszik, hogy ezt a kérdést nem érdemes belekapcsolni a pályaudvarok rekonstrukciójának problémájába. Ha annak a terve röviden elkészülhet, úgy azzal együtt, ha nem, úgy attól függetlenül kell ezt a kérdést megoldani. En bejelenthetem a t. közgyűlésnek, hogy amióta polgármester lettem, az első évtől kezdve, a landóan szorgalmazom ennek a kérdésnek a megoldását, aminek nyomai is vannak. Állithatom, n

£gy. az akkori kormánnyal, különösen Szterényi akkori államtitkárral gyakran és ismételten tanácskoztam ebben a kérdésben és azóta is minden egyes