Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

19. 1913. szeptember 24. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1722 - 1723 - 1724 - 1725 - 1726

1913. szeptember 24-iki közgyűlés. 1726. szám. 631 „Mindenekelőtt arra a kérdésre, hogy voltakép a tanács vagy a polgármester előzetes tudomásával történt-e az áremelés, kijelentem, hogy a közgyűlésnek a kenyérgyár szervezetéről szóló rendelkezése értelmében a kenyérgyári árak megállapítására a kenyérgyári üzem ellenőrzésére kirendelt bizottság illetékes. A bizottság törvényhatósági bizottsági tagokból és szaktisztviselőkből áll. Ami már most az újabb ármegállapítást illeti, méltóztassék megengedni, hogy ennek az előzményét és indokát a következőkben előadjam: A községi kenyérgyár háromféle minőségű kenyeret állít elő, fehéret, félbarnát és barnát. Az elsőízben történt ármegállapításkor 1909. évi augusztus 23-ától kilogrammonkint a fehér kenyér ára 34 fillér, a félbarnáé 30 fillér, a barnáé 26 fillér volt. 1910. évi május 15-től az árak mind a három minőségnél 2—2 fillérrel leszállíttattak. 1910. évi augusztus 1-vel az árak mind a három minőségnél minden külső befolyás nélkül ismét 2—2 fillérrel szállíttattak le, úgy, hogy azóta az ár egészen 1913. évi szeptember 14-ig a fehérnél 30 fillér, a félbarnánál 26 fillér és a barnánál 22 fillér volt. Az azóta elmúlt három év alatt a kenyérárak változatlanul tartattak meg, annak dacára, hogy köztudomás szerint a lisztárak 1911-ben jelentékenyen, 1912-ben még mindig érezhetőleg magasak voltak, minélfogva a kenyérgyári bizottság kebelében először már 1911. tavaszon merült fel a kenyéráraknak a tisztarákhoz mérten való fölemelésének szükségessége. Minthogy azonban az 191 l-es év az utolsó évek sorában a drágaság szempontjából a legsúlyosabb volt, amennyiben a legtöbb élelmicikknél az árak a legmagasabb fokra emelkedtek, nem tartottuk célszerűnek az 1911-ben városszerte súlyos élelmezési viszonyokat a kenyérárak, noha indokolt, felemelésével még súlyosbítani. 1912-ben a lisztáraknál ugyan beállott némi csekély olcsóbbodás, de viszont a többi élelmicikkek, különösen pedig a húsnak drágasága még mindig tartott, úgy, hogy a kenyérgyári bizottságban a kenyérárak megfelelő újabb szabálybzására nézve történt figyelmeztetések dacára, aminek a kenyérgyári bizottság a kenyérgyár 1912-ik évi üzleti jelentésében nyíltan is kifejezést adott, az általában súlyos közélelmezési viszonyok közepette a kenyérárak felemelését még mindig nem tartottuk alkalomszerűnek. A kenyérgyári bizottságnak az 1912. üzleti évről szóló jelentésében a következők foglaltatnak: „Az üzem pénzügyi eredménye tekintetében a bemutatott számifások azt igazolják, hogy bár a kenyérgyár a fentjelzett nehéz viszonyok dacára a kenyérárakat nem emelte és ezáltal a közélelmezés általános érdekei javára nagyösszegű üzleti áldozatot hozott, mindazonáltal ezt az üzem ezúttal még a főváros effektív megterhelése nélkül tehette, habár csak nehezen, mert az utóbbi években nemcsak a lisztarak, de az egyéb üzemi költségek (anyag és munkabérek) is emelkedtek, úgy, hogy a kenyérgyár valószínűleg nem fog elzárkózhatni az elől, hogy a kenyér eddigi eladási árait revízió alá ne vegye, mert az üzemi költségek csökkenése aligha remélhető, másrészt a kenyérgyár üzemének negyedik évében most már időszerűnek mutatkozik az alkalmazottak részére tervezett és a kenyérgyár részéről bizonyára szintén tetemes anyagi áldozatot igénylő nyugdíjintézmény 'étesítéséről is gondoskodni." Ezen súlyos három év alatt a községi kenyérgyár a főváros községi alapjának minden támogatása, nemkülönben minden más megterhelés igénybe^f. . nélkül és a főváros és mások irányában fönnálló fizetési kötelezettségeinek pontos teljesítése mel-