Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1912

1. 1912. január 17. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 91

40 1912. január 17-iki közgyűlés. 91. szám. !91. Rényi Dezső tanácsnok úr Kasics Péter bizottsági tag úrnak, a budapesti közúti vaspálya társaság tarifareviziója ügyében előterjesztett interpellációjára a következő választ adja: „A budapesti közúti vaspályatársasággal kötött területhasználati szerződés 21. §-a akként rendelkezik, hogy ha a társaság évi mérlege és üzleti számlája szerint az alapszabályok értelmében történt levonások után a kiosztásra rendelkezésre álló évi tiszta nyereség egymásután következő öt évben átlag számítva a névleges részvénytőkének 10%-át meghaladja, akkor beáll a főváros joga a díjtételek revíziójára, melynél fogva a viteldíjak öt évről öt évre újból megállapítandók. A tarifarevizió joga 1905. évi január 1-én kezdődött. A szerződésben megállapított díjtételek leszállítása első ízben 1905. év elején történt, mikor is a díjtételek 1905. évi március hó 15-én kezdődő érvénynyel öt évre újból megállapittattak. A tarifareviziónak a joga tehát 1910. év elejétől'lett volna gyakorolható, ha a jövedelmezőségnek megállapított átlagos mértéke az utolsó öt esztendőben, vagyis 1905-től 1910-ig eléretett volna. Ez az eset azonban nem következett be és így ebben az irányban nem lehetett intézkedni. A vaspályatársaság ugyanis szerződésbeli kötelezettségének megfelelően minden évben bemutatja évi mérlegét és üzleti számadásait, melyeket a főszámvevő úr fölülvizsgál. Ezekből, valamint a társaság üzleti könyveinek a főszámvevő úr által a helyszínen történt vizsgálatából a főszámvevő úr jelentése szerint megállapíttatott, hogy a vaspályatársaságnak kizárólag a vasúti üzletből elért tiszta nyeresége a névleges részvénytőkének 1905. évben 5026°/o-át 1906. „ 4-665 „ 1907. „ 5293 „ 1908. „ 6-66 „ 1909. „ 7-402 „ 1910. „ 7058 „ tette ki, tehát sem 1910., sem 1911. év elején a tarifarevizió jogával a főváros nem élhetett. Arra a kérdésre, hogy a tarifarevizió lehetőségének bekövetkezése a mai alapon mikorra remélhető, csak azt válaszolhatom, hogy ha az említett évi tiszta nyereség-százalékok a jövőben is állandóan és az eddigi mérvben fognak emelkedni, még akkor is csak körülbelül 1914-ben érhető el a 10°/o, s miután ennek öt éven át legalább átlagban kell bekövetkeznie, legjobb esetben az 1918. üzletév végével állhat be a tarifarevizió joga. Ismerve az említett százalékeredményeket és tekintetbe véve, hogy ez a reménybeli határidő is inkább jóslás, mint pozitív kalkuláció eredménye, a tanács kötelességének tartotta, hogy a közönséget más alapon juttassa tarifaengedményekhez. Ebben az irányban a vaspályatársasággal több ízben tárgyalt H s állandó igyekezetének tárgyát képezi, hogy elsősorban a munkásosztályra való tekintetből a kora reggeli órákban az egységes, mérsékelt díjtétel alkalmazását biztosítsa, amint azt a villamos városi vasút már a múlt év folyamán életbeléptette. A tanács ezen álláspontjának a következménye volt az is, hogy az utóbbi években a közúti vaspályatársaság nem vállalta egyes újabb vonalak építését, mert a koncesszió feltételéül kénytelenek voltunk a viteldíjak és a szakaszbeosztás revízióját követelni. Egyébiránt a tanács abban a meggyőződésben van, bogy a közúti vasúti hálózat további fejlesztése során előbb-utóbb birtokába jut azoknak az eszkö-