Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1912

1. 1912. január 17. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 92

1912. január 17-íki közgyűlés. 91—92. szám. 41 zöknek, amelyek e részbeni álláspontjának hatályosabb érvényesítését fogják biztosítani. Kérem a t. Közgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék." !92. Ehrlich G. Gusztáv bizottsági tag úr bővebb indokolás kíséretében a következő interpellációt intézi a polgármester úrhoz: „ 1. Szándékozik-e a polgármester úr mindkét villamos vasúti társaságot a Wesselényi-utcai vasútvonal megépítésére felszólítani, vagy pedig maga óhajtja kiépíttetni és ha igen, hajlandó-e a polgármester úr odahatni, hogy az építést mielőbb megkezdhessék, hogy a forgalom, amint már ezt egyszer megígérték, még ebben az esztendőben megkezdhető legyen ? 2. Hajlandó-e a polgármester úr a közgyűlést az Erzsébet-sugarút építésének ügyéről mielőbb tájékoztatni s mikor lesz abban a helyzetben, hogy az Erzsébet-sugarút terveit a közgyűlésnek bemutathassa." Dr. Bárczy István polgármester úr az interpellációra nyomban a következőleg válaszol: „Tisztelt Közgyűlés! A Wesselényi-utcai vasútnakja szükségessége úgy a tisztelt közgyűlés, mint a tanács előtt általában ismeretes. Hogy ez a vonal meg nem építtetett a mai napig, ennek több oka van, amelyek közül kettőt kívánok kiemelni. Az egyik az, hogy a Wesselényi-utca, amint méltóztatnak tudni, egész vonalában nincs kiszélesítve úgy, hogy vannak olyan részei, amelyeken tisztességesen két sinpárú vonalat vezetni nem lehet. Tehát annak, aki komolyan akarta a Wesselényi-utcai villamos vasút kiépítését, mindenekelőtt azon kellett igyekeznie, hogy a kiszélesítés mielőbb megtörténjék. Annak idején, mikor a főváros fejlesztéséről szóló törvény meghozataláról volt szó, azért voltam bátor kérni, hogy az adómentesség a Wesselényi-utcára is kiterjesztessék, hogy minél előbb lehetséges legyen ennek az új útvonalnak a megépítése. De miután ez nem sikerült, most már a tanács az illetékes ügyosztály útján gondoskodott arról, hogy a még akadályul szolgáló ingatlanokra a kisajátítás megtörténjék, úgy, hogy ez az akadály most már tényleg el is fog háríttatni. A másik akadály az volt, hogy a Wesselényiutcai vonal különösen a városi villamos vasút szempontjából bír fontossággal, amennyiben ennek a villamosnak szüksége van ilyen kivezető vonalakra s ha a másik társaság, amely a pesti oldalnak a fővonalait úgyis lefoglalva tartja, még ezt a fővonalat is lefoglalná, mindenesetre nagyon hátrányos lett volna a másik vasútra. Ezért a közúti vasút részére való engedélyezést a magam részéről sem tartottam kívánatosnak, meg kevésbé akkor, mikor megindultak a tárgyalások a városi villamos vasúti részvények megvételére nézve. Most természetesen még inkább azon a nézeten vagyok, hogy ezen vonal engedélyezésére nézve nem kívánok tárgyalásokat folytatni a közúti vasúttársasággal, s amennyiben a városi vasút bármiféle okból ennek a vonalnak a megépítésére nem volna hajlandó, akkor igenis készséggel és sürgősen javasolnám a tárgyalások megindítását, hogy a város maga építse meg ezt a vonalat és akkor az üzem vitele céljából adja át a városi villamos vasúti társaságnak. Megjegyzem azonban, és ezt elsősorban az interpelláló bizottsági tag úrnak vagyok bátor válaszolni, hogy azok a vonalak fognak épülni és olyan gyorsasággal, amelyeket a törvényhatósági bizottság kíván, és amilyen gyorsan akarja. A választ a közgyűlés tudomásul veszi. 11