Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1911

8. 1911. április 26. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 833

324 1911. április 26-iki közgyűlés. 832—833. szám. Kérdésbe jöhet azonban az, — amire a t. interpelláló bizottsági tag úr is rámutat, — hogy a forgalom gyorsaságának és biztonságának érdekében nem kellene-e gyermekkorú egyéneknek ilyen alkal­mazását eltiltani ? A tanácsnak ebben a tekintetben az a nézete, hogy biztonsági szempontból a váltóállító életkora nem játszik Szerepet, mert ha hibás váltóállítás miatt fennakadás vagy baleset történik, annak, a szerzett tapasztalások szerint, mindig a kocsivezető az oka, akinek a váltó előtt a menetet mindig lassítania kell és így látnia kell, hogy a váltó a kívánt irányra van-e igazítva? A forgalom gyorsabb lebonyolításának érdeké­ből épen a fiatalabb egyének alkalmazása vált be előnyösebbnek; tapasztalat szerint a korosabb váltó­őrök, különösen az alsóvezetékes vonalakon, hol a váltóállítás mindig a váltónyelv oldását és lebilincse­lését (vagyis a biztonsági kapocs kezelését is) teszi szükségessé, az élénkebb pontokon a sok hajlongás miatt nem használhatók; míg a fiatalok, ha kellőleg fegyelmeztetnek és szolgálattal túl nem terheltetnek, sokkal fürgébben végzik el a dolgot. Azonban a tanács kényszerítő ok nélkül már szociális szempontból sem kívánná a gyermekek alkalmazását eltiltani; mert ezek tulajdonképen tanon­cok, akikből a vasúttársaságok a leghasználhatóbb kocsivezetőket és kalauzokat nevelik, akik náluk okta­tásban részesülnek, s akiknek nagy része, ha ilyen alkalmazástól elesik, talán az elzüllés veszedelmének tétetnék ki. Ami a bizottsági tag úrnak azt az indítványát illeti, hogy a vasúttársaságokat kötelezzük kocsijaik­nak váltóigazító szerkezettel leendő ellátására, e részben megnyugtathatja a közgyűlést, hogy ha ilyen használható és megbízható szerkezet rendelkezésre áll, annak alkalmazását szorgalmazni fogja a tanács. De tudomása szerint eddig ilyen szerkezet nincs. Kül­földön kísérleteznek ilyen készülékekkel; de arról, hogy azok be fognak-e válni, most még ítéletet mon­dani nem lehet. Nagyon kérdéses továbbá, hogy egy­általán lehet-e olyan készüléket konstruálni, ameTy a mi alsó vezetékes vonalainkon használható volna, ahol, mint az előbb említette, a váltóállítás nem­csak a mozgó nyelv eltolásában, hanem annak oldá­sában és lebilincselésében is áll. Ha talán a bizottsági tag űr arra a rendszerre gondolt, melynél maga a kocsivezető a kocsiról állítja be a váltót egy hosszúnyelű kampóval: konsta­tálhatja, hogy ez az elavult rendszer csak felsővezeté­kes vonalakon és nyitott perronnal ellátott kocsiknál használható; nálunk tehát alkalmazni nem lehetne. Az elmondottak folytán ennélfogva a tanács a forgalom biztonsága szempontjából nem látja szük­ségesnek a váltóállítók alkalmazásánál eddig követett gyakorlat eltiltását. Ellenben a maga részéről is szükségesnek tartja, hogy azok a gyakran tapasztalt késedelmek, melyeket a helyükön nem levő váltóállítók okoznak, nagyobb fegyelmezés és a munkaidő méltányosabb megállapítása útján kiküszöböltessenek. Ebben az értelemben a tanács a szükséges lépéseket meg is fogja tenni. Kéri a közgyűlést, hogy a választ tudomásul venni méltóztassék. !833. Rényi Dezső tanácsnok úr dr. Kovács Jenő bizottsági tag úrnak a Wesselényi-utcán át vezetendő villamos vasúti vonal ügyében előterjesztett inter­pellációjára a választ a következőkben adja meg: A választ úgy interpelláló, mint a közgyűlés tudomásul veszi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom