Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1908

12. 1908. május 13. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 905 - 906 - 907 - 908

1908. május 13-iki közgyűlés. 908. szám 313 felelnek. Eggyel kell kiegészíteni még e szavait, hogy t. i. tanúvallomását nem azért tette, mintha ahhoz nagy kedve lett volna, hanem a törvény iránt való tiszteletből tette, amely előírja, hogy semmit sem szabad elhallgatni, amiről tudomása van, ezen nyomás alatt köteles volt azon piszkos ügyeket felhozni, amihez pedig semmi kedve sem volt. Ezeket előrebocsátva, miután kimondotta, hogy mi az igazság és nincs semmi senkinek a kezében, ami szóló megbüntetését vonná maga után, ha nem mondta volna is az igazságot, készséggel rendelkezésre áll, ismételni fogja amit mondott, ki fogja egészíteni és azután a t. közgyűlés teljes jogában áll kénye-kedve szerint határozni, vagy a bírósághoz terelni a dolgot, ahol el fog dőlni, hogy igazat mondott-e szóló eskü alatt, vagy sem. Eddigi közélete alatt senki sem hallott szólótól hazugságokat, elhihetik tehát, hogy ha szent esküt tett, a tiszta igazságot vallotta, legalább azt hiszi. Akik kételkednek, csak abban kételkedjenek, hogy szóló tévedhetett, azonban legyenek meggyőződve, hogy ő tudta, hogy igazat mondott, hogy megesküdhetett. Kéri a közgyűlést, engedje meg, hogy amiket mondani akar, rövidesen felolvashassa, hogy aminek alapján felelősségre akarják vonni, le legyen irva. Mielőtt azonban ezt megteszi, ki akarja elégíteni egy pillanatra Parall biz. tag ur kíváncsiságát. Szóló ugy tudja, hogy Parall biz. tag ur, mint iparhatósági biztos működik a IV. kerületben és mint ilyen 3—4000 K fizetést huz, mint fővárosi bizottsági tag egy kerületi elöljáró kegyeiből kinevezteti magát iparhatósági biztosnak és azután idejön, mint erkölcsbiró, feláll és azt mondja, hogy szóló az egész törvényhatósági bizottságot megrágalmazta. Aki olvasni tud, az tudja, hogy csak egy részét gondolta a törvényhatósági bizottságnak és ha szóló azt gondolta volna, hogy az egész olyan, nem ült volna itt 10 évig, de hallgatnia kellett, mert szólónak nincs szüksége az erkölcsbiró szerepére, hallgatott, pedig nincs egyetlenegy össze nem férhető állása, sem nem igazgató, sem nem felügyelő, szóló meg tudta óvni magát, hogy semmiféle befolyásnak ne engedjen, hogy tisztán a köznek éljen és mégis Parall biz. tag ur cipeli szólót ide. Ezek után felolvassa, amiket mondani kivan : „A Polónyi-Lengyel pör esküdtszéki tárgyalása alkalmával az elnök egy kérdésére olyan értelmű nyilatkozatot tettem, hogy a bizottsági tagság a fővárosnál a vagyonszerzés egyik szokásos módja. Ezt a nyilatkozatomat a törvényhatósági bizottság körében, ugylátszik, sokan sértőnek találták. Nem azért szólalok fel, hogy tett nyilatkozatomat, ki- vagy elmagyarázzam, hanem, hogy férfiasan helyt álljak itt is, bizottsági tagtársaim körében azért, amit ott mondtam. Nyilatkozatom tartalmát és jelentőségét jól meggondoltam. Egyszerűen a tiszta igazságot mondtam ki, amikor ország-világ sziue elé tárult egy összefüggő korkép, amely a legvilágosabb illusztrálása az én állításaimnak. Mit is mondtam tehát V Hogy a bizottsági tagság egyik szokásos módja a vagyonszerzésnek. Hát uraim, önök erről nem tudnak V Nem tudják azt, hogy p. o. ügyvédeknek a bizottsági tagság az ügyvédi kereset gyarapításának nagyon kézen fekvő eszköze'? Nem méltóztatnak ismerni a fővárosi törvényhatóságnak közigazgatási ügyvédkezéssel foglalkozó tagjait? Tudom, hogy a törvény ezt nem tiltja, ezt én se állítottam. Már most nem méltóztatnak-e elképzelni, hogy az a fél, aki a fővárosnál levő ügyes-bajos dolga elintézésére a közgyűlésen szereplő valamelyik ügyvéd bizottsági tagot keresi fel, az expenznótával csak az ügyvédi működést fizeti s nem jut-e ebből egy rész a bizottsági tag befolyásának honorálására?